Bakancslistás tippek tavaszi szünetre: 4+1 titkos ősi szentélyerdő Magyarországon + Térkép

Minél idősebb egy erdő, annál valószínűbb, hogy annál gazdagabb élővilágnak ad otthont. Turisztikai vonzerejüket sem érdemes alábecsülni, hiszen kirándulás közben ki ne részesítené előnyben azokat az érintetlenebb tájakat, amelynek különleges színfoltjai lehetnek az öreg erdők, mesébe illő, hatalmas fáikkal? A szentélyerdőket nem térképeken vagy útikönyvekben kell keresni, rájuk bukkanhatunk a város peremén, mély szurdokvölgyekben, meredek hegyoldalakon, de akár az Alföld eldugott tanyavilágában is.

A WWF Magyarország felkérésére egy erdészekből és ökológusokból álló munkacsoport dolgozta ki azokat az irányelveket, amelyek alapján beazonosíthatók hazánk kiemelkedő természetvédelmi értékkel bíró erdői. Ezen erdők „legjeit” nevezzük szentélyerdőknek. Fontos azonban, hogy a térképen szereplő szentélyerdőként feltüntetett helyszíneket azért fenntartással kezeljük. Ugyanis nem minden esetben egyértelmű, hogy ezek a területek valóban érintetlenek, mivel több helyszín is jelenleg művelés alatt áll. Előfordul, hogy állami erdők, amelyek nem tartoznak a Natura 2000 hálózatba, és más természetvédelmi oltalom alatt sem állnak. Sőt, gyakran a legkevésbé kedvező, vágásos üzemmódban kezelik őket, így könnyen előfordulhat, hogy bár a térképen még szentélyerdőként szerepelnek, valójában már jelentős mértékben átalakultak.

Így járt a Pinka-sík "ősöreg” tölgyese is: lassan végleg eltűnik

A WWF leírása szerint az osztrák határ szélén, Pornóapáti és Nárai közötti erdőségben, a Pinka-síkon egy több mint 200 éves fákból álló síkvidéki tölgyes áll – ilyen erdőtípus ma már ritkaságszámba megy Európában. Megörültünk a hírnek, kirándulásunk során azonban csalódottan tapasztaltuk, hogy a sokhektáros állami erdőben már csak mutatóban akadt itt egy-egy ősöreg tölgyfa. A poros erdészeti út mentén viszont annál több a kivágott, felhasogatott, szállításra váró, több méter magas rönkkupac.

A Pinka-sík "szentélyerdője" 2025 tavaszán (Fotó Pais-H Szilvi)

Szomorú a kép: a vadon élő, természetes erdők szinte teljesen eltűntek Magyarországról

A hivatalos statisztikák szerint Magyarország területének több mint ötödét erdő borítja. Az elmúlt évszázad során az erdőterület folyamatosan – hol gyorsabban, hol lassabban – növekedett, és 2006-ban el is értük a kétmillió hektáros határt, amit országos sikernek könyveltek el. Ha azonban a számok mögé nézünk, egészen más kép rajzolódik ki. A kétmillió hektárnyi erdőből csupán néhány ezer hektár (!) emlékeztet a hajdanvolt természetes erdőkre. Olyan maradványerdőkről van szó, ahol nemcsak a fafajösszetétel tükrözi az adott tájra jellemző viszonyokat, hanem a fák valamennyi korosztálya megtalálható – ez a természetes folyamatok zavartalan működését jelzi. Ezeken a területeken előfordulhatnak 140–200 éves vagy annál is idősebb fák, emellett az erdei élővilág szempontjából kiemelten fontos holtfa is jelentős mennyiségben van jelen.

Sajnos az ilyen állapotú erdők aránya az egy százalékot sem éri el. Vagyis megfordítva: az erdőterületeink több mint 99%-án nem található olyan erdő, amely valóban közelítene a természetes állapothoz – figyelmeztet cikkében Gálhidy László, a WWF Magyarország szakértője.

A hazai erdőterületek jelentős részét faültetvények és úgynevezett kultúrerdők alkotják: 460 ezer hektár akácos, 280 ezer hektár telepített nemesnyáras és fenyves. Ezek többnyire idegenhonos fafajokból, egykorú állományból állnak, amelyeket rendszeresen tarvágással kezelnek – ökológiai és természetvédelmi szempontból tehát nem tekinthetők teljes értékű erdőnek.

Bár a hivatalos adatok szerint az erdők fele őshonos fafajokból áll, ezeknek is jelentős része erősen átalakított, vagy másodlagosan kialakult állomány. Az egymillió hektárnyi őshonos erdőből mintegy 450 ezer hektár fiatalos vagy vágásterület, amely még nem rendelkezik a fejlett erdők biológiai sokféleségével és ökológiai értékeivel.

A valóban „érett” erdők – amelyek képesek komplex élőhelyet nyújtani az erdei élőlények többsége számára – körülbelül 680 ezer hektárt tesznek ki. Ezek azonban gyakran szegényesebb élővilágot hordoznak, mivel hiányoznak belőlük a természetes szerkezetet biztosító elemek, mint például a vastagabb holtfa vagy az idős fák jelenléte.

A 140 évesnél idősebb fák számottevő jelenléte mindössze 15 ezer hektáron figyelhető meg – elszórtan az ország különböző pontjain. Valóban természetes, sokkorú, öreg erdőből pedig alig 20–25 kisebb, legfeljebb néhány tízhektáros folt maradt fenn. Ez azt jelenti, hogy a természetközeli erdők Magyarországon gyakorlatilag eltűntek.

A legtöbb százéves vagy idősebb erdő fő fafaja a tölgy. Négy tölgyfaj – a kocsányos, a kocsánytalan, a cser- és a molyhos tölgy – uralja ezeket az állományokat, amelyek összesen körülbelül hetvenezer hektáron fordulnak elő, a síkságoktól az alacsonyabb hegyvidékekig. A legnagyobb hiány a síkvidéki idős erdőkből van, amelyeket a történelem során fokozott erdőirtás sújtott. Ezzel szemben a hegyvidékek magasabb térségei jobban átvészelték a múlt századok beavatkozásait, így például a bükkösökből mintegy 30 ezer hektárnyi idősebb állomány maradt fenn.

Természetesen sok más őshonos fafajunk is elérheti vagy túlszárnyalhatja a százéves kort – gondoljunk csak azokra a több száz éves hársakra, amelyek egy-egy település büszkeségeként állnak. Az olyan erdők azonban, ahol például gyertyán, erdei fenyő vagy egyéb exóta fajok alkotnak idősebb állományt, rendszerint kisebb kiterjedésűek, és jellemzően emberi beavatkozás eredményeként jöttek létre.

Találkozhatunk még százéves erdőkkel Magyarországon?

A válasz igen – bár nem sok van belőlük, és többségük legalább védett területeken található. Az idősebb erdők nagyjából fele nemzeti parkokhoz vagy tájvédelmi körzetekhez tartoznak. A Duna-Ipoly és a Bükki Nemzeti Park külön-külön is több mint tízezer hektárnyi, százévesnél idősebb erdőt őriz. A Zemplén, a Vértes és a Mecsek térsége négy-ötezer hektár hasonló korú állománnyal büszkélkedhet, míg a Budai-hegység, az Őrség, a Mátra és a Bakony körülbelül két-háromezer hektár ilyen erdőnek ad otthont. Emellett az ország számos pontján szétszórtan is találhatunk kisebb, néhány száz vagy akár csak néhány tízhektáros idősebb erdőfoltokat – ezek gyakran védett területek részei.

Érdemes megemlíteni, hogy több város, például Miskolc, Pécs, Esztergom vagy Kőszeg környékén is találhatóak jelentősebb, ötszáz hektárt is meghaladó, idős erdők. Ezek elsősorban kirándulóerdőként szolgálnak, így könnyen elérhetők a természetkedvelők számára. Budapesten – főként a II., III. és XII. kerületekben – összesen több mint hatszáz hektárnyi százéves erdő található, legismertebb részük a Normafa környékén húzódik.

Igazi különlegességnek számít a Debreceni Nagyerdő, amely hazánk első védett természeti területeként 200 hektáron őriz ritkaságszámba menő, alföldi kocsányos tölgyeseket. De a kisebb települések – mint Visegrád, Csákvár vagy Oroszlány – körül is találni értékes idős erdőket, akárcsak a természetjárók körében jól ismert, túraútvonalak mentén fekvő falvak határában: Bükkszentkereszt, Felsőtárkány, Gánt, Nagybörzsöny vagy Diósjenő például ilyen szempontból is kincsesbánya lehet.

Hazánk legnagyobb, fokozottan védett, érintetlen erdőterülete Kemence és Perőcsény között húzódik: a Csarna-völgy. Ez az elszigetelt, vadregényes vidék több száz hektárnyi, százévesnél idősebb tölgy- és bükkállományt rejt – igazi szentély a természet szerelmeseinek.

A WWF Magyarország honlapján térképes kereső segíti az eligazodást: beállíthatjuk például, hogy elhagyatott, engedélyköteles töredékerdőket, fokozottan védett vagy erdőrezervátumként működő területeket keressünk, de akár városi erdőket vagy jól bejárható, turistaúttal ellátott helyeket is szűrhetünk. Mi most kifejezetten az utóbbiakból válogattunk: olyan különleges erdőket mutatunk be, amelyek felfedezésre várnak – és bárki számára elérhetők egy jó túracipővel és egy kis kíváncsisággal.

Szentélyerdők (Forrás: WWF.hu)

1. Öreg-Szarvad-árok (Bakony)

A Dunántúli-középhegységben található Magas-Bakony egyik legszebb, idős erdőfoltja, a közel 160 éves bükkös és hegyi juharos állomány a Kőris-hegy és a Gerence-patak között húzódik. A 25 hektáros, fokozottan védett szurdokvölgy a Boroszlán-tanösvény része. A gyönyörű szurdok fokozottan védett státusszal rendelkezik. Bár nem nemzeti park része, a terület állami tulajdonban van, és faanyagtermelést nem szolgál. Az itt élő fák 140 és 220 év közötti életkorukkal a természetes erdők értékes példáját képviselik.

Megközelítés: Bakonybéltől az Odvaskő étterem parkolójából a kék kereszten, majd a tanösvényen keresztül. Az ösvényről letérni tilos!

2. Csáfordi-erdő (Répce mente)

Hazánk egyik legidősebb síkvidéki erdeje, különösen ismert a tavaszi tőzikék virágzásáról. A 20 hektáros terület a Répce árterén, láprétek ölelésében található, kocsányos tölgyek, magas kőrisek, fekete nyárak jellemzik. A Nyugat-Dunántúlon elhelyezkedő 20 hektáros terület egy valódi öregerdő, mely védett státusszal rendelkezik. A terület a nemzeti park részeként állami tulajdonban van, és faanyagtermelés céljából nem használják. Az erdő fái 220 és 250 év közötti életkorukkal különleges értéket képviselnek.

Megközelítés: Csáfordjánosfáról Répceszemere irányába, a falutól pár száz méterre parkoló.

3. Gerenna-vár (Bükk)

A Bükk északnyugati részén fekvő, 140–200 éves öregerdők együttese, közel 800 hektáron. A terület része a Bükki Nemzeti Parknak, illetve a Natura 2000 hálózatnak, és itt található a Leány-völgy Erdőrezervátum is. Fokozottan védett, és a nemzeti park részeként állami tulajdonban áll. A faanyagtermelés itt nem történik, mivel a terület örökerdőként működik, amely kizárja a vágásos gazdálkodást. A fák életkora 140 és 220 év között változik, így az erdő valódi élő ősi örökséget kínál.

Megközelítés: Szilvásváradról a sárga kereszten, vagy a Szalajka-völgyből induló turistaútvonalakon.

4. Tátika-ősbükkös (Keszthelyi-hegység)

A Dunántúl egyik legtermészetesebb, őserdőszerű bükköse. A Zalaszántó közelében található, két 30 ha-os erdőrészlet alkotja a Tátika Erdőrezervátumot. Az 1953 óta védett, 180–200 éves fákat magába foglaló területen fakitermelés nincs.

Megközelítés: Zalaszántóról a kék turistajelzésen a Tátika várához. Az ösvényről letérni tilos!

4+1. Vétyemi-ősbükkös (Göcsej)

Egyedülálló, 15 hektáros idős bükkös Tormafölde mellett. Bár nem őserdő, rendkívül magas fák és élőfakészlet jellemzi. A terület 1976 óta fokozottan védett, 1984 óta nincs fakitermelés, a természetes erdődinamika jelei egyre erőteljesebbek.

A Nyugat-Dunántúl szívében található, fokozottan védett öregerdő egy igazi természeti kincs. Nem része nemzeti parkoknak, de teljes mértékben állami tulajdonban áll, magában rejti a történelem súlyát: a fák több mint 180 évesek. A területet nem használják faanyagtermelésre, így megőrizve eredeti, állapotát. Megközelítés: Tormafölde határából a piros +, majd a piros négyszög jelzésen, az erdőt jelző táblák mentén.