Hoppá, megérkezett az első kotló kerecsensólyom is: tényleg ez lenne a magyarok turulmadara?!

Ez a nagytestű sólyom a Kárpát-medencétől Kínáig fészkel az erdőssztyepp zónában, ahol összesen négy alfaja él. Hazánkat leszámítva szinte mindenütt csökken az állománya, ezért is kiemelten fontos a faj hazai védelme - írta a Körös-Maros Nemzeti Park honlapján.

Az elmúlt évben rekordszámú, 200 pár költött Magyarországon, ebből a Körös-Maros Nemzeti Park tájain 41 pár fészkelt, ami az állomány 20 százaléka. A kerecsensólymok állománya a ’70-es évekbeli mélypont után kezdett el növekedni, amikor is a sok faj számára veszélyes rovarirtó szert, a DDT-t betiltották, és ezzel párhuzamosan elkezdődtek a különböző védelmi tevékenységek, mint pl. fészekőrzések, mesterséges fészkek kihelyezése stb.

A többi sólyomfajhoz hasonlóan a kerecsensólyom sem épít fészket, hanem más madarak fészkeit foglalja el, de ma már a hazai állomány többsége mesterséges fészkekben költ, elsősorban a magasfeszültségű oszlopokra kihelyezett költőládákban. Ezek az időtálló költőládák jelentősen hozzájárultak a faj védelméhez, csakúgy, mint az ezzel párhuzamosan zajló, középfeszültségű szabadvezetékeken történt szigetelések.

Ahogy a KMNPI cikkében írta: a Kígyós-Ugrai Tájegységében jelenleg is folyamatos a párok felderítése, melynek most van itt az ideje, ugyanis elkezdődött a költési időszak. Tavaly ebben a térségben 14 pár költött.  Idén az első kotló madarat március 7-én fedezték fel. Ez a korai költés egyre általánosabb, a ’80-as évekhez képest (főként az ország déli részében) mintegy 2-3 héttel hamarabb kezd el költeni a párok többsége. Ez a jelenség a parlagi sas esetében is megfigyelhető. A kerecsensólymok fészekalja 2-5 tojásból áll, melyekből 32-33 nap alatt kelnek ki a fiókák, majd 42-45 nap elteltével repülnek ki. Valamikor a faj legfőbb tápláléka az ürge volt, mára ennek hiányában főleg hörcsögöt, egyéb kisebb rágcsálókat, seregélyt, gerléket fogyasztanak.

Ez lenne a magyar Turul?

A kerecsensólyom hazánk egyik legikonikusabb madara, amelyet 2000 után 2024-ben is az év madarának választottak az idén éppen 50 éves Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél (MME). A termetes, a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján veszélyeztetettként szereplő faj Eurázsia és Észak-Afrika lakója, elterjedésének nyugati határát a Kárpát-medencénél és a környező országokban éri el, a Pannon-állomány egyben a legnagyobb európai populáció.

Természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű madárnak számít. A faj egyedszáma az 1970-es évekre kritikus szintre zuhant hazánkban, és csak a kemény szakmai és önkéntes munkának köszönhető, hogy a magyarországi állománycsökkenést végül sikerült megfordítani – sőt, a populáció látványosan gyarapodott is az utóbbi évtizedekben. A gyakorlati védelem mellett a magyar kutatók a faj biológiájának jobb megismeréséből is próbálják kivenni a részüket.

Az állat mitológiánkhoz, történelmünkhöz is erősen kötődik: sok szakértő régóta hangoztatja, hogy eleink híres totemállata, az Emese-mondában felbukkanó turul a kerecsensólyom lehetett. Bagyura János, az MME munkatársának újabb ornitológiai megállapításai alapján a turul egészen pontosan a közép-ázsiai Altaj és a Szajánok vidékén, a viszonylag szűk területen előforduló, a helyi solymászatban hagyományosan fontos szerepet betöltő altáji kerecsensólyom.

Természetvédelmi és kulturális szempontból tehát egyaránt szimbolikus állatról van szó, ennek ellenére sok még a kérdőjel a fajt illetően. Egyes elképzelések szerint azonban a mondai turul az élővilágban egy nagy testű sólyommal, talán az altaj sólyommal, (Falco cherrug altaicus), a kerecsensólyommal (Falco cherrug) vagy esetleg a szirti sassal (Aquila chrisaetus) azonosítható. A régészeti leletek leginkább a kerecsensólymot valószínűsítik.