Elismerték: nagy baj van a magyar erdőkben, valamit tenni kell

A napokban jelent meg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legfrissebb tanulmánya, amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy az általuk összeállított vörös listára olyan fafajták kerültek fel, mint például a hazánkban is megtalálható vadgesztenye. Ahogy a tanulmányban olvasható, hogy 454, elsősorban Európában ismert fafajt vizsgáltak. Ezek közül 265 nem fordul elő más kontinensen, és ezeknek a fajoknak az 58 százaléka veszélyeztetett, 15 százaléka pedig súlyosan veszélyeztetett, tehát a kihalás fenyegeti. Ennek okaként legfőképpen a fakitermeléseket, az invazív fajok betelepítését és a városfejlesztéseket nevezték meg. Úgy vélik, ezek a folyamatok vezetnek oda, hogy Európában kihalás szélére kerülnek olyan fajok is, mint a vadgesztenye.

Riasztó, hogy az európai endemikus fafajok több mint felét kihalás fenyegeti. A fák nélkülözhetetlenek a földi élethez. Sokféleségüknek köszönhetően élelmiszer-forrást és menedéket jelentenek számtalan állatfajnak, például a madaraknak és mókusoknak, de kulcsfontosságú szerepet játszanak a gazdaságban is. Az EU-tól a regionális közgyűléseken át, egészen a természetvédelmi szövetségekig, mindenkinek együtt kell működni a kihalóban lévő fafajok fennmaradásának biztosítása érdekében. Talán a legfontosabb, hogy ezeket a veszélyeztetett fajokat és sok más, figyelmen kívül hagyott fajokat is - amelyek szerepelnek a vörös listánis - védeni kell. Ezt a szemléletet pedig be kell építeni a földgazdálkodásba is

- mondta Craig Hilton-Taylor, az IUCN vezetője, aki maga is részt vett a vörös lista összeállításában.

A kutatás adatait olvasva, arra lettünk kíváncsiak, hogy a magyarországi erdőkben miként érzékelhető ez a változás, valamint, mi jelenti a legnagyobb veszélyt jelenleg? Ennek kapcsán kérdeztük Borovics Attilát, a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóját, aki elárulta, "sajnos nagy a baj a hazai erdőkben" is!

A probléma forrásának Magyarországon nem annyira az inváziós növényeket, és a felsorolt többi érvet, hanem a klíma fafajaink számára szinte követhetetlen gyors változását tekintem a legfontosabb kihívásnak. Ugyanakkor nem kell feltett kézzel várnunk a kihalásukat, hanem aktív, kezdeményező, segítő hozzáállással nagyon is sokat tehetünk. Ez a fő terméke jelenleg az általam vezetett NAIK Erdészeti Tudományos Intézetnek

- fejtette ki a szakember, aki szerint nagyon sok dolgot tehetünk a hazai erdőinkért. A klímaváltozás okozta hatásokra úgy véli, vannak olyan gyakorlatok, amelyek segíthetnek a hazai erdőterületek megvédésében. Ilyen többek közt a SiteViewer alkalmazás is. A program a jelenleg aktuális termőhelyi állapotok áttekintésére, térképi böngészésére és pontszerű termőhelyi adatok kigyűjtésre használható. A felhasználó a kigyűjtött adatokat saját gépére koordinátajegyzékkel kiexportálhatja további munkáihoz.

Ökológia és evolúciós ismeretek szükségesek a megoldáshoz

Gyakran találkozni azzal az érveléssel, hogy a múltban is volt éghajlatváltozás, amihez a természet eddig is alkalmazkodott valahogy. Az éghajlatváltozás jelenlegi sebessége azonban százszorosa annak, amit a fák a jégkorszakot követő gyors felmelegedés utáni megtapasztaltak, ezért szinte leküzdhetetlenül nagy változást jelent őshonos fafajaink számára. Mondhatnánk azt is, hogy hátradőlünk, és meglátjuk, mi lesz, de ehelyett inkább tegyük meg, amit a legújabb ismeretek alapján a legjobbnak tartunk, hozzunk előrelátó felelős döntéseket. Ezt tekintsük a korszerű gazdálkodásnak.

- mutatott rá a szakember, aki kifejtette azt is, hogy véleménye szerint a kutató felelőssége, hogy az elérhető információkat összegyűjtse. Ezek mind olyan adatok, amelyek külön-külön régóta rendelkezésre álltak, csak a térinformatika nyújtotta lehetőséget felhasználva egy-egy tényleges beavatkozási helyszínre vonatkozóan könnyen elérhetővé kellett tenni őket. Ez szükséges ahhoz, hogy az adott helyszínen meg tudják mondani, mi van jelenleg, és hogy mi várható a következő évtizedekben.

Mire számíthatunk a jövőben?

A jövő már elkezdődött. Ma már nem a jelenlegi állapotra, hanem a jövőbelire kell tervezni. „Mozgó célpontra lövünk”, folyamatosan változó feltételekre kell időben előrevetítve megoldást találni. Elfogadva a klimatológusok adott helyszínre adott havi csapadék és hőmérsékleti adatait, meg tudjuk határozni az erdők termőhelyének jövőbeni alakulását

- vázolta fel a jelen és jövő helyzetét a Borovics Attila.

Meddig lehet ragaszkodni a jelenlegi, ideálisnak tekintett állapothoz?

A szakember szerint nem szabad mindenáron, óriási költséggel, többszöri nekirugaszkodással erőltetni azoknak az erdőknek a felújítását, ahol már most tudjuk, hogy megszűntek az életfeltételeik.

Felmerül gyakran az a kérdés is, hogy az őshonos helyett tehát azonnal más, szárazságtűrő fajokat kellene telepíteni? A válasz: nem. A jó hír az, hogy az őshonos fafajokon belül is óriási mozgástér van, amelyet eddig jórészt kiaknázatlanul hagytunk. Az őshonos fafajaink valójában óriási változatosságú, Európa legkülönbözőbb helyein tenyésző erdőállományokból tevődnek össze

- fejtette ki Borovics Attila, aki úgy véli, az erdészeti szakember feladata, hogy egyrészt megmondja, milyen irányú változás várható a felújítás alatt álló helyen. Másrészt a fajok elterjedési területén belül megadja, hogy hol vannak olyan szárazságtűrőbb populációk, amelyek például még ötven év múlva is életképesek lehetnek a kérdéses helyszínen.

Ha ezekről a helyekről hozunk makkot, vagy csemetét, az olyan mintha az erdő fái a Gyűrűk urából megismert entek módjára felállnának és idevándorolnának néhány nap alatt, megsegítve a helyi természetes újulatot. Felhasználjuk a természetes újulatban rejlő alkalmazkodó-képességet, de egyúttal évtizedekre is előre tekintünk. Nincs időnk tehát arra várni, hogy a természet majd valahogy megoldja, ahogy tette ezt eddig is (legalábbis az ember által nem befolyásolt környezetben), hanem az ismeretek birtokában előrelátóan kell cselekednünk

- magyarázta a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója.