Kiszámolták, kegyetlen ára lenne a huxitnak: mindenkinek brutálisan fájna, ha kilépnénk az EU-ból

A magyar EU-tagságról szóló vita sokáig meglehetősen egyoldalúan zajlott, és gyakran csupán az uniós források megszerzésére egyszerűsödött le. Az elmúlt évek politikai feszültségei és a felfüggesztett uniós források miatt azonban egyértelművé vált valami. Mégpedig az, hogy az Unióhoz fűződő viszony már a makrogazdasági stabilitást és az általános gazdasági növekedést is alapvetően meghatározza - írja tanulmányában Gulácsi Gábor.

A tagság legfőbb hozadéka ugyanis nem a nettó pénzügyi transzferekben mérhető. Sokkal fontosabbak az egységes belső piac, a schengeni övezet, valamint a közös szabályozási környezet nyújtotta kereskedelmi és bizalmi előnyök. Ezek elvesztése nagyságrendekkel nagyobb gazdasági sokkot okozna, mint a támogatások puszta elmaradása.

A hazai és uniós költségvetési ciklusokat vizsgáló kutatás megmutatja, hogy a kapcsolatok romlásának különböző fokozatai milyen áldozatokkal járnak. Amennyiben a jelenlegi feszültségek "befagynak", és a támogatások jelentős része továbbra is elérhetetlen marad, az nem okoz azonnali összeomlást: ehelyett tartós lecsúszást, lassuló beruházási dinamikát és a GDP-növekedés mérséklődését vonja maga után.

Ha a szembenállás tovább eszkalálódik, és az uniós feltételrendszert kiterjesztik például a Közös Agrárpolitika forrásaira is, a növekedési veszteség még drasztikusabbá válik. Ebben az esetben a hazai beruházásokat egyre inkább drága piaci hitelekből kellene finanszírozni.

A legkockázatosabb pályát a teljes kiszakadás, azaz a Huxit, illetve az EU működőképességének és intézményrendszerének lebontása jelenti. A nemzetközi tapasztalatok alapján a "puha" kilépés csupán illúzió. Az egységes belső piac és a schengeni tagság elvesztése rendszerszintű sokkot eredményezne. Egy ilyen lépés a koronavírus-járvány alatti gazdasági visszaesés többszörösét okozhatná. Az ezzel járó bizalomvesztés és tőkemenekítés a külső finanszírozás hirtelen elapadásához vezetne. Ez a folyamat akár súlyos fizetésimérleg-válságba is taszíthatná a rendkívül nyitott, és ebből fakadóan sebezhető magyar gazdaságot.

Ezzel szemben az európai fősodorba való visszailleszkedés visszaállítaná a korábbi évek megszokott növekedési környezetét. Ehhez a jogállamisági viták rendezésére és az uniós források felszabadítására lenne szükség. A transzferek újraindulása stabilizálná a folyó fizetési mérleget, a bizalom helyreállása pedig kiszámíthatóbbá tenné a beruházási klímát.

Ennél is jelentősebb, szintlépésszerű gazdasági előnyökkel járna az integráció elmélyítése az euró bevezetésével. A közös európai valuta használata ugrásszerűen javítaná az ország pénzügyi stabilitását. Emellett jelentősen csökkentené az országkockázati felárat és az államadósság kamatterheit. A finanszírozási költségek mérséklődése tartós versenyelőnyt biztosítana a további gazdasági felzárkózáshoz.