Veszélyes vegyületek szennyezik a Dunát a folyó menti gyáraknál: akár az ivóvízbe is bekerülhetnek

A magyar kutatók 2024 júliusa és 2025 januárja között végeztek átfogó méréseket a Duna nyolc különböző pontján. A mintavételi helyeket tudatosan úgy jelölték ki, hogy vizsgálni tudják a jelentős ipari létesítmények – így a komáromi akkumulátorgyár, a dunaföldvári papírgyár, a gödi gyár és a százhalombattai finomító – szennyvizét befogadó folyószakaszok környezeti terhelését. Az eredmények egyértelmű mintázatot mutattak: a szennyezőanyagok koncentrációja közvetlenül az ipari kibocsátási pontoknál volt a legmagasabb. A forrástól távolodva a mért értékek 30-40 százalékkal csökkentek, ami erős közvetett bizonyíték a szennyezés ipari eredetére. - írta meg a Telex.

A vizsgálat fókuszában álló per- és polifluorozott alkilvegyületek (PFAS) egy hatalmas vegyületcsaládot alkotnak. Az ipar előszeretettel alkalmazza őket hőállóságuk és kiváló víztaszító képességük miatt. Használják például impregnáláshoz, de az akkumulátorgyártásban az elektrolitok stabilitásának növelésére is elterjedt a technológia. A környezetbe kerülve azonban éppen ez a rendkívüli kémiai stabilitás válik veszélyessé. Ezek az anyagok természetes úton alig bomlanak le, képesek felhalmozódni az élő szervezetekben, és mérgező hatásúak lehetnek.

Különösen aggasztó, hogy a folyómeder üledékében helyenként százszor magasabb koncentrációt mértek, mint magában a vízben. Az üledék így egyfajta raktárként működik, ahonnan árvizek idején a szennyeződés újra mobilizálódhat, hosszan tartó terhelést jelentve a vízi ökoszisztémára. További kockázatot jelent, hogy az akkumulátorgyáraknál domináns, rövidebb szénláncú vegyületek kevésbé kötődnek meg, így könnyebben átjuthatnak a hagyományos szűrőrendszereken.

Záray Gyula emeritus professzor, a kutatás egyik szerzője rámutatott a szabályozás hiányosságaira is. Komoly problémát jelent, hogy egyes hazai gyárak üzleti titokként kezelik a felhasznált adalékanyagokat. Emiatt a hatóságok és a közvélemény gyakran nem tudja, pontosan milyen vegyületek hagyják el az üzem területét. Bár a kutatók által alkalmazott mérési módszer – az összes szerves fluortartalom mérése – költséghatékony és gyors képet ad a terhelésről, a konkrét vegyületek pontos azonosítása rendkívül drága és időigényes lenne.

A szennyezés nem csupán környezetvédelmi, hanem közegészségügyi kérdés is.