Hőség, aszály, vízhiány: brutális időjárásra készülhetünk a következő években

A 2024-es év volt a valaha mért legmelegebb év. A Copernicus, az Európai Unió klíma-megfigyelő központja szerint a magas hőmérsékletek 2025 első hónapjaiban is kitartottak, így nem csoda, hogy az elmúlt esztendőnket számos, szélsőséges időjárási esemény jellemezte.

A szélsőséges időjárási és éghajlattal összefüggő események súlyos emberi, gazdasági és környezeti terhet rónak Európára. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint 1980 és 2022 között az időjárási és éghajlati szélsőségek költségei összesen 650 milliárd eurót, mai árfolyamon számolva 253 500 milliárd forintot tettek ki. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) előrejelzése azonban még drámaibb jövőt vetít elő: az éghajlatváltozás hatásai és kockázatai Európában egyre súlyosabbak, ami több ágazatot is érinthet, valamint rendszerszintű zavarokat és jelentős gazdasági veszteségeket okozhat.

Több százezer ember halhat meg hőhullámok következtében

Az éghajlattal összefüggő események komoly kihívást jelentenek Európa-szerte az élelmiszer- és vízbiztonság, az energiabiztonság, a pénzügyi stabilitás, valamint a lakosság egészsége szempontjából, ami kihat a társadalmi kohézióra és stabilitásra is. Az éghajlatváltozás negatívan érinti a biológiai sokféleséget, valamint a szárazföldi, édesvízi és tengeri ökoszisztémákat. Az előrejelzések szerint több százezer ember halhat meg hőhullámok következtében, és csak a part menti áradások okozta gazdasági veszteségek éves szinten meghaladhatják az 1 billió eurót.

A már elért előrelépések ellenére Európa továbbra sincs kellően felkészülve az éghajlatváltozás hatásaira. A Régiók és Városok Európai Hetén tartott háttérbeszélgetés ezért a klímarezisztens Európa építésére fókuszált, és megvizsgálta a tanulságokat az első vonalbeli közösségektől. Kiderült, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a növekvő hőmérsékletekhez való alkalmazkodás érdekében, mert az alkalmazkodás mértéke, mélysége és sebessége nem elegendő a kockázatok elkerüléséhez.

A tudományos bizonyítékok már rég rámutattak, hogy a jólét önmagában nem jelent védettséget. Az olyan, magas jövedelmű régiók, mint például Európa, továbbra is jelentős kockázatoknak vannak kitéve az éghajlatváltozás következtében. Évről-évre látjuk, hogy a jól finanszírozott országok is rendkívül sebezhetők az éghajlati hatásokkal szemben. Az elmúlt hónapokban Európában tapasztalt szélsőséges időjárási események, köztük a hőhullámok, aszályok, villámárvizek ennek egyértelmű példái. Ennek a sebezhetőségnek több oka is van. Ott vannak például a megvalósítási hiányosságok, ahol hiába van meg a politikai ambíció, de a végrehajtás elmarad. Szintén tényezőt jelent az elavult infrastruktúra, az ágazati széttagoltság, a gyenge kormányzási rendszerek, amelyek akadályozzák a több szintű és több ágazatot átfogó együttműködést, valamint a választási ciklusokhoz kötődő rövid távú prioritások. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy továbbra sem vagyunk kellően felkészültek az éghajlatváltozás hatásaira

– mondta el a Pénzcentrumnak a brüsszeli eseményen Alexandre Fernandes, az Európai Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet (IIED Europe) igazgatója, aki szerint nincs olyan régió, amely minden szempontból kiváló lenne az éghajlati alkalmazkodásban és tervezésben.

A szakember beszélt arról is, hogy a munkája során több olyan régióval találkozik, amelyek jelentős eredményeket értek el az éghajlati kockázatok értékelésében, ugyanakkor nehézségeik vannak az úgynevezett „igazságos reziliencia” megvalósításában. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy amikor az éghajlatváltozás hatásaira reagálva olyan alkalmazkodási intézkedéseket dolgoznak ki, amelyekben biztosítják, hogy a már eleve sérülékeny csoportok arányosan részesüljenek ezekből az intézkedésekből, és ne viseljék aránytalanul a terheket. Akadnak azonban olyan régiók is, amelyek kiemelkedően jól vonják be az érintetteket a döntéshozatalba, ugyanakkor hiányosak a gazdasági veszteségek számszerűsítésében és a beruházási lehetőségek azonosításában.

Vízhiány és hőhullámok durvulnak el Magyarországon

Az Európai Éghajlati Kockázatértékelés (EUCRA) azt is hangsúlyozta, hogy a társadalmi felkészültség elképesztően alacsony szinten mozog, mivel a szakpolitikai intézkedések megvalósítása jelentősen elmarad a gyorsan növekvő kockázatokhoz képest. A vízhiány és a hőhullámok eközben Magyarországon egyre súlyosabb problémát jelentenek. Vajon milyen alkalmazkodási stratégiákat lehetnének a leghatékonyabbak?

Nem lehet Magyarország egészére egységes választ adni, mert az alkalmazkodás mindig helyspecifikus megoldásokat igényel. Az viszont biztos, hogy a technikai, ökológiai és társadalmi intézkedések kombinációja képes csökkenteni a sebezhetőséget, és egyaránt védelmet nyújt az embereknek és a környezetnek. Az úgynevezett Pathways2Resilience program keretében például Budapesten dolgozunk, ahol a város az alábbi fő kockázatokat azonosította: hőhullámok, árvizek és aszályok. Támogatjuk az országot abban, hogy klíma-reziliencia stratégiát dolgozzon ki, amely kiegészíti a Fenntartható Energia- és Klímaakciótervet, a Budapesti Környezetvédelmi Programot, a folyamatban lévő éghajlati sérülékenységi értékelést, valamint a városi csapadékvíz-gazdálkodási stratégiát

– emelte ki Alexandre Fernandes, aki szerint az alkalmazkodás sikere a helyi szereplők vezetői szerepén és bevonásán, valamint a helyi tudáson, tapasztalaton és azon is múlik, hogy a különböző alkalmazkodási lehetőségek mennyire megvalósíthatók és hatékonyak az adott helyi környezetben.

Számottevő problémát jelent, hogy az alkalmazkodási döntések gyakran távol születnek a „helyi valóságtól”, így kimaradnak a létfontosságú ismeretek és innovációk, ami téves megoldásokat eredményezhet, amelyek pénzt, erőforrásokat és időt pazarolnak el. És bár a szakemberek szerint nem kell minden alkalmazkodási intézkedést helyi szinten végrehajtani, a bizonyítékok arra mutatnak, hogy a helyi közösségek bevonása nélkül az alkalmazkodás kevésbé hatékony, és nagyobb a maladaptív (rosszul alkalmazkodó) eredmények kockázata.

A „helyben vezetett” megközelítések gyakorlati módokon is megvalósíthatók. Ez nem csupán egy „jó, ha van” típusú irány, hanem a bizonyítékok azt mutatják, hogy ahol ezeket a módszereket bevezették, ott az alkalmazkodási megoldások is hatékonyabbak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a helyi közösségeket, különösen a marginalizált és sérülékeny csoportokat már a folyamat korai szakaszában érdemes bevonni, majd a döntéshozatalt decentralizálni kell helyi kapacitásokat építeni, felhasználni a helyi tudást; biztosítani az átláthatóságot, és összehangolni az unió forrásokat a helyi prioritásokkal

– magyarázta a nonprofit kutatószervezet igazgatója, amely több mint fél évszázados tapasztalatára épít a világ legsürgetőbb fenntartható fejlődési kihívásaira adott innovatív megoldások terén.

Alexandre Fernandes szerint az európai klímareziliencia erősítéséhez két prioritás is elengedhetetlen: az első a finanszírozás, a második pedig az igazságos reziliencia, amelyek kulcsfontosságú területek Európa-szerte az éghajlati reziliencia erősítése érdekében a következő 5-10 évben.

Növekvő nyomás Magyarországon

A rendkívüli időjárási kihívások Magyarországot sem kímélték. Hazánkban az év „csaknem minden szomszédos hónapjában” eltért az éghajlati normától.

De nézzünk néhány példát a konkrét eseményekből:

• A hazai éves középhőmérséklet több mint 2 Celsius fokkal haladta meg a 1991-2020-as átlagot, így 2024 lett a meteorológiai feljegyzések kezdete óta a legmelegebb év Magyarországon.
• A hőség- és aszályhelyzet különösen súlyosnak minősült: augusztusban egyes térségekben a hőmérséklet elérte a 40 Celsius fokot, a csapadék jelentősen elmaradt, ami komoly mezőgazdasági károkat okozott.
• Az év során 25 olyan napot regisztráltak, amikor napi meleg rekordot döntöttünk, ami több mint kétszerese az előző évnek.
• A csapadék mennyisége és eloszlása 2024-ben teljesen felborult: a nyár rendkívül száraz volt, és több hónap is a „száraz” kategóriába került. Az ősz ugyan hozott némi esőt, de ez már nem tudta pótolni a nyári hiányt.
• A vízhiány súlyosan érintette az ország mezőgazdaságát és vízgazdálkodási rendszereit – több térségben 35-40 Celsius fok közötti hőmérsékleteket mértek, és a termőterületek tízezres nagyságrendben károsodtak az aszály miatt.

A „háromszoros bolygóválság” (éghajlatváltozás, szennyezés és biológiai sokféleség csökkenése) kezelése most a legsürgetőbb feladat. A Régiók Európai Bizottsága (CoR) a workshopon elismerte a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepét az EU éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiájának végrehajtásában, illetve támogatást sürgetett a városok és régiók számára a stratégia hatékony megvalósításához.