Itt a döntés! Az élettársi kapcsolat is szent és sérthetetlen

Az alapvető jogok biztosa a családok védelméről szóló törvény (Csvt.) két rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Egyrészt indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a család fogalmának a Csvt.-ben foglalt meghatározását, mivel az a társkapcsolatok közül kizárólag a házasságot ismeri el a család alapjaként. kizárja a bejegyzett élettársi közösségeket a családként való elismerés és védelem köréből. Megkülönböztetést tesz az egyes társkapcsolati formákat választó személyek szexuális irányultsága alapján, hiszen az azonos neműeket (akik az Alaptörvény erejénél fogva nem léphetnek házasságra) teljesen kizárja a család fogalmi köréből. Szabó Máté annak a rendelkezésnek a megsemmisítését is kezdeményezte, amely a törvényes öröklésnek a Polgári Törvénykönyvben szabályozott rendjével ellentmondásban lévő előírásokat tartalmazott.

A Csvt. 7. §-a a családot a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszerként határozza meg, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága, az egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családba fogadó gyámság. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csvt. a család fogalmát túl szűkre szabja.

Az Alaptörvényből ugyanis nem következik, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre (például az egymás gyermekeiről gondoskodó és őket felnevelő élettársakra, a közös gyermeket nem vállaló, vagy olyan különnemű élettársakra, akiknek egyéb körülmények miatt közös gyermeke nem lehet, az özvegyekre, az unokájukat felnevelő nagyszülőkre, a testvérük vagy más rokonuk gyermekéről gondoskodó személyekre) ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége.

Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti. A házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség továbbá nem vezethet a gyermekek bármilyen, közvetlen vagy közvetett jellegű hátrányos megkülönböztetéséhez azon az alapon, hogy szüleik házasságban, vagy más típusú életközösségben nevelik őket. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csvt.-ben foglalt családfogalom az Alaptörvényhez képest leszűkítő definíciót ad, ezért a rendelkezést megsemmisítette.

Az alapvető jogok biztosa a Csvt. 8. §-ának alkotmányossági vizsgálatát is kezdeményezte, mert álláspontja szerint a törvényes öröklésnek a Polgári Törvénykönyvben szabályozott rendjével ellentmondásban lévő előírásokat tartalmaz. A támadott rendelkezés 2012. július 1-jén lépett volna hatályba, de a hatálybalépést az Alkotmánybíróság a 31/2012. (VI. 29.) AB határozatában felfüggesztette, és az érdemi vizsgálatot a most hozott határozatában végezte el. Az Alkotmánybíróság akkori végzésében nyilítkozattételre hívta fel a közigazgatási és igazságügyi minisztert.

Navracsics Tibor válaszában a következőket közölte: "Nagymértékben gyengíti a hagyományos családi kötelékeket, ha a családi kapcsolatból fakadó törvényes öröklési jogot a jogszabály az indokolt egyenesági, illetve oldalági rokonsági körön kívül eső személyek érdekében korlátozza" - derül ki az Ab mai határozatából.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az öröklésre, ezen belül a törvényes öröklés rendjére vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. A Ptk. öröklési rendje szerint a bejegyzett élettárs a házastárssal azonos szinten örököl. A Csvt. ezzel szemben következetesen mellőzi a bejegyzett élettársra való utalást, kizárva ezzel őt a törvényes örökösök köréből.

A törvényes öröklés rendjének egyértelműnek kell lennie abban, hogy ki és mikor tekinthető törvényes örökösnek. Előfordulhat, hogy - leszármazó hiányában - a Ptk. alapján a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő örökhagyó élettársa, míg a Csvt. alapján az örökhagyó testvére tekinthető törvényes örökösnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések ellentmondásai olyan súlyúak, amelyek jogalkalmazói jogértelmezéssel nem oldhatók fel, így sértik a jogbiztonság követelményét. A testület ezért a támadott rendelkezést megsemmisítette.

A határozathoz Holló András és Lévay Miklós alkotmánybírák párhuzamos indokolást fűztek, amelyben további érvekkel támasztották alá, hogy egyetértenek az Ab döntésével. Balsai István, Dienes-Oehm Egon és  Pokol Béla alkotmánybírák azonban különvéleményt fogalmaztak meg, amelyben közölték, nem értenek egyet a többségi határozattal.