Mennyit keres az ügynök a szerződéseden? - Nem titok többé!

Van egy igazán érdekes fogalom, amely szinte misztikus ködként ölel át minden pénzügyi terméket és minden, a szektorban tevékenykedő ágazatot, ez pedig nem más, mint a transzparencia.

Ez nagy általánosságban azt jelenti, hogy egy adott rendszer működése tekintetében valamennyi információ minden érdeklődő számára hozzáférhető.

Ez a szellemiség kellene, hogy áthassa az egész közvetítői társadalmat, bár erre lehet, hogy még várnunk kell. Ugyanis jelenleg sokkal jobban érdekli a szakembereket, hogy most jutalék-transzparenciának hívják-e a dolgot, vagy éppen valami másnak, illetve mondjanak-e valamit, ha rákérdez az ügyfél vagy sem.

Nos kérem, alapvetően rossz végén kezdtük el a dolgokat. Első körben, azt sem ártana tisztázni az ügyfelekkel, hogy ők egyáltalán nem ingyen kapják, az egyébként sokszor ingyenesnek hirdetett tanácsadást.

Igaz, itt meg kell, hogy jegyezzem, az egyik alkuszszövetségbe tömörült közvetítők "felesküdtek" arra, hogy Ők bizony nyílt lapokkal játszanak, vagy legalábbis tájékoztatják ügyfeleiket néhány dologról. Csak van egy kis bökkenő, ez a szakma - kiváltképp, ha a hitelközvetítőket is idevesszük - sokkal nagyobb mint amit a jelenlegi szövetségek lefednek. Tehát akadhat még fekete bárány bőven.

A probléma ott kezdődik, hogy a szakma egy részének álláspontja szerint az ügyfelet alapvetően nem érdekli, hogy mennyibe kerül neki a szolgáltatás, illetve a hazai pénzügyi kultúra annyira alacsony, hogy teljesen felesleges bármit is mondani.

Nos, van egy rossz hírem, mindenkit érdekel az, hogy miért fizet és mennyit. Valamint egy adott ország pénzügyi kultúráját leginkább az határozza meg, hogy a pénzügyi szektor mit tesz annak fejlődése érdekében. Tehát, lehet elkezdeni okítani a kedves ügyfeleket, nem pedig a számháború megnyerésén gondolkodni.

Nem feltétlenül kell megvárni míg az ügyfél felteszi a kérdést: " Ön mennyit keres ezen az üzleten". Mert ez valószínűleg ebben a formában nem sokszor fog bekövetkezni. Viszont egy hosszú távú kapcsolat megalapozásához, a bizalom kiépítésére van szükség, amely nem feltétlenül jelenti azt, hogy azzal kezdi a közvetítő a mondókáját: "Ez a termék az Ön számára a legmegfelelőbb és ezen én ennyit keresek". Viszont, ha minden ajánlott termék költségstruktúráját is látja az ügyfél, esetleg még néhány mondattal fel is világosítják, akkor kérem ott elkezdődik valami, ami valószínűleg hosszú távú lesz.
Főleg azért lenne fontos az effajta kártyák kiterítése, az ügyfelek felé, akár kérdés nélkül is, mivel nehéz úgy valakinek a függetlenségét bizonyítani, hogy a biztosítóktól, illetve bankoktól kapja a jutalékát. Viszont amennyiben az ügyfél látja, hogy nem a kapott jutalék volt a döntő egy-egy konstrukció kiválasztásánál, illetve ajánlásánál, fel sem merül benne az, hogy esetleg a közvetítő fontosabbnak tartja a jutalék mértékét, mint az ő érdekeit.

A másik központi kérdés, ami még inkább érdekli az ügyfeleket, hogy a vele szemben ülő tanácsadó, kinek az érdekeit képviseli, hány pénzintézettel áll kapcsolatban. A többes ügynökök gyakran esnek abba a csapdába, hogy az ügyfelekkel elhitetik, hogy ők valójában őt képviselik és a teljes piacról választanak termékeket. Holott, néhány pénzintézet néhány termékét tudják felkínálni. Nincs ezzel semmi gond, csak nem árt, ha az ügyfél tisztában van ezzel.

Nem kell feltétlenül az ingyenességet és függetlenséget hirdetni, elég lenne az igazságot felfedve a bizalmat kiépíteni és hosszú távra tervezni, akkor valószínűleg az ügyfelek is így cselekszenek majd.

Azt fontos ügyfélként is megérteni, hogy egy termék attól nem kerül többe, hogy azt közvetítőn keresztül vásároljuk meg és nem közvetlenül az adott pénzintézettől. De azt is meg kell érteni, hogy jelenleg a közvetítők az általuk befizetett díjból kapják meg a jutalékukat, ami be van építve a termékek árába. Tehát, ha közvetve is, de ügyfélként Ő fizeti ki a tanácsadót. Ezzel sincs semmi gond, hiszen egy szolgáltatást kap érte, megkeresik számára a legjobb terméket és segítik az üzletkötést. Azt viszont ennek tudatában joggal várhatja el mindenki, hogy tudja mennyibe kerül az a szolgáltatás amiért, ha közvetve is de ő fizet, és ezért pontosan mit kap na és persze kitől. Valamint tudja azt, hogy ki mennyiért kínálja ugyanazt a szolgáltatást, ezáltal tudjon dönteni, hogy neki mennyit ér meg valójában.

Ez a fajta transzparencia természetesen nem csak jutalékversenybe, de egy árversenybe is kényszerítené a közvetítőket amely valószínűleg hosszútávon egy minőségibb szolgáltatás felé mozdítaná az egész piacot.

-jf-