Hajszálon függ az energiaellátás: egyetlen váratlan incidens is elég ahhoz, hogy drámai láncreakció induljon el

A tengerszorosok stratégiai jelentősége a földrajzi felfedezésekkel és a tengeri szállítmányozás kiterjedésével nőtt meg. Igazán azonban a 20. századi olajipari fellendülésnek köszönhetően értékelődtek fel. A Közel-Keleten kitermelt energiahordozók legolcsóbb és legbiztosabb célba juttatása ma is vízi úton történik. Ennek legfontosabb csomópontja a Hormuzi-szoros. Ezen a szakaszon a globális olajkereskedelem mintegy 20 százaléka, míg a cseppfolyósított földgáz (LNG) több mint ötöde halad át. Egy ilyen kulcsfontosságú átjáró esetleges kiesése azonnali, drámai láncreakciót indítana el a világgazdaságban - írja a Portfolio.

Ugyanakkor a világkereskedelmet számos más, kevésbé a figyelem középpontjában lévő szűk átjáró is fenntartja. Európát olyan kulcsfontosságú útvonalak veszik körül, mint a Dán-szorosok, a Boszporusz, a Dardanellák, a Gibraltári-szoros vagy a La Manche csatorna. Ezek jelenleg zavartalanul működnek. Emellett kiváló ellenőrzési pontot jelentenek például az orosz "árnyékflotta" rossz állapotú tankereinek kiszűrésére.

Globális szinten a legforgalmasabb tranzitútvonal az Indonézia, Malajzia és Szingapúr között húzódó Malaka-szoros. Ezen halad át a világ tengeri kereskedelmének 24 százaléka, és több olajat szállítanak itt, mint a Hormuzi-szorosban. Bár a térség békés, a geopolitikai rivalizálás itt is érezteti a hatását. A szoros nyugati kijáratánál India igyekszik kiterjeszteni befolyását a Kínába tartó kereskedelmi útvonalak felett. Ez egy jövőbeli konfliktus esetén komoly kockázatot jelenthet.

A közelmúlt eseményei megmutatták, hogy nemcsak a nagyhatalmi csatározások, hanem regionális konfliktusok és egyszerű balesetek is megbéníthatják a tengeri forgalmat. A Vörös-tenger bejáratánál, a Báb el-Mándeb-szorosban a húszi lázadók támadásai miatt a szállítmányozó cégek kénytelenek hosszú és költséges kerülőutakat választani. Ez a kényszerpálya a világkereskedelem 8-9 százalékát érinti. Ugyancsak intő példa volt, amikor 2021-ben az Ever Given konténerszállító hajó keresztbe fordult a Szuezi-csatornában. Az incidens napokra megbénította a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő mesterséges vízi utat, ami jelentős áremelkedést és áruhiányt okozott.

Új típusú fenyegetést jelenthet az iráni vezetés közelmúltbeli felvetése a szorosokon áthaladó hajók megvámolásáról és áthaladási díjának bevezetéséről. Ha a természetes tengerszorosokat ellenőrző országok tömegesen kezdenének tranzitdíjakat szedni, az egekbe szöknének a kereskedelmi költségek. Bár ez a lépés a legtöbb országnak nem áll érdekében a forgalom és a versenyképesség visszaesése miatt, a puszta fenyegetés is alternatívák keresésére ösztönzi a világot.

A klímaváltozás következtében egyre reálisabb opcióvá válik az Északkeleti átjáró, illetve az Északi tengeri útvonal használata. Ez a folyosó jelentősen rövidebb utat kínálna a Távol-Kelet, Észak-Amerika és Európa között. Tömeges kiaknázása azonban még várat magára az év jelentős részében befagyott vizek és a hiányos infrastruktúra miatt. Ezenkívül az Oroszországgal fennálló feszült geopolitikai viszony is komoly akadályt jelent.

A természetes útvonalak mellett folyamatosan napirenden vannak új, mesterséges csatornák építésének tervei is. Törökország az Isztambul-csatornával kívánja tehermentesíteni a Boszporuszt, bár a projekt gazdasági és ökológiai haszna erősen vitatott. Kína régóta keresi a Malaka-szoros kiváltásának lehetőségeit. Egy nicaraguai csatorna terve már elbukott, de a Thaiföldre tervezett Kra-csatorna ötlete továbbra is létezik mint kiemelt geopolitikai érdek. Ez a beruházás ezer kilométerrel rövidítené meg a hajóutakat. Megvalósítása azonban egyelőre bizonytalan a hatalmas költségek és a térségbeli ellenérdekelt felek miatt.

A tengeri szállítmányozás az alacsony költségek és a hatalmas kapacitás miatt a jövőben is megkerülhetetlen marad. A szűk keresztmetszetek jelentette biztonsági kockázatok azonban rákényszerítik a világot, hogy sokoldalú, a tengeri és szárazföldi infrastruktúrát vegyesen használó hálózatokban gondolkodjon. A vészhelyzetek okozta gazdasági sokkokat csakis alternatív szárazföldi folyosók kiépítésével lehet tompítani. Az ilyen megoldások, mint például a csővezetékek és a konténervonatok, krízis esetén azonnal képesek részben átvenni a lezárt tengerszorosok szerepét.