Mi történik Iránban? Hová tűnhetett 408 kilónyi, hatvan százalékosra dúsított urán

Az iráni atomprogram évtizedek óta zajlik, de jelenleg mindössze egyetlen működő atomerőművi blokkja van az országnak Bushehrben, amit eredetileg németek kezdtek építeni, majd az oroszok fejeztek be. Annak ellenére, hogy a nukleáris energia csupán 3-4 százalékos szerepet játszik Irán villamosenergia-ellátásában, az ország számos nukleáris létesítménnyel rendelkezik, köztük kutatóreaktorokkal és az üzemanyagciklushoz kapcsolódó berendezésekkel.

Bár Irán tagja az atomsorompó egyezménynek, az utóbbi években több létesítményébe nem engedte be a nemzetközi ellenőröket, és leszerelte a safeguards rendszerhez kapcsolódó felügyeleti berendezéseket. A safeguards rendszer az atomfegyverek elterjedésének megelőzését szolgálja, és biztosítja, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag békés célokra használják.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) május végén kiadott jelentése szerint Irán jelentősen felgyorsította a 60 százalékos urándúsítást mind a natanzi, mind a fordói létesítményekben. Május végére az országnak már 408 kilogrammnyi 60 százalékos dúsítású uránja volt, ami különösen aggasztó, mivel ilyen magas dúsítású uránra egyáltalán nem lenne szükség békés célú programhoz.

Az atomerőművi üzemanyaghoz mindössze 3-5 százalékos dúsítású uránra van szükség. A 60 százalékos dúsítás már nagyon közel áll a fegyverminőségű, 90 százalék feletti dúsításhoz. Aszódi Attila hangsúlyozza, hogy a természetes 0,7 százalék és a fegyverhez szükséges 90 százalékos dúsítás közötti úton az elvégzendő munkának már a 90 százaléka készen van, ha 60 százalékra dúsítottak.

Az iráni program történetében fontos törést jelentett a 2009-2010 körüli Stuxnet vírus támadás, amely vélhetően izraeli és/vagy amerikai titkosszolgálati akció volt. A vírus tömegével tette tönkre a centrifugákat, évekre visszavetve az iráni programot. Azóta azonban Irán jelentősen fejlesztette technológiáját, és ma már több ezer centrifugával rendelkezik.

A közelmúltbeli izraeli és amerikai támadások három kulcsfontosságú telephelyet érintettek: Iszfahánt, Fordót és Natanzot. A natanzi felszíni kísérleti dúsítót és a földfelszín alatti létesítményt valószínűleg sikerült lerombolni, de a fordói létesítmény esetében, amely 90 méter mélyen egy hegy gyomrában található, nem egyértelmű a helyzet.

A szakértő szerint a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy jelenleg nem tudni, hol van a 408 kilogrammnyi 60 százalékos dúsítású urán. Ez az anyag térfogatra nézve kicsi, akár egy-két autó csomagtartójában is elférhet, de potenciálisan 9-10 atomfegyverhez elegendő mennyiség.

Aszódi Attila rámutat, hogy az iráni program visszaépítésének időtartama nagyban függ a politikai szándéktól és attól, hogy mi maradt meg a létesítményekből. Egy fordói szintű, mélyen a föld alá süllyesztett alagútrendszer újjáépítése jelentős időt és pénzt igényel.

A szakértő szerint az egész konfliktus összefügg az orosz-ukrán háborúval és Irán regionális hatalmi törekvéseivel is. Ugyanakkor az amerikai elnök egyértelművé tette, hogy nem engedheti meg Irán atomfegyverhez jutását, így ha az irániak újra akarnák indítani a programot, valószínűleg hasonló lépések fogják azt megakadályozni.

Bár Irán limitált mennyiségben képes saját uránt bányászni, a szakértő szerint a program nem az urán kitermeléséről vagy kereskedelméről szól, hanem sokkal inkább geopolitikai célokat szolgál egy olyan országban, amely egyébként a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkészletével rendelkezik.