Közbeszerzés = korrupció?

Bármilyen égető is a probléma, régóta húzódott az új, 24. közbeszerzési törvény előkészítése. Az új jogszabály tervezetét széles körben egyeztették, a parlamenti vitában több mint 200 módosító indítvány született, több ponton kifejezetten előremutató, lényegi kérdésekben azonban még mindig nem hoz elegendő változást. Szakértők megfontolandónak tartják, hogy egy rövid, a folyamatokat intenzíven elemző időszak után egy új, rövidebb, és egyszerűbb törvény garantálja az átláthatóságot.

A közbeszerzések értéke Magyarországon 1700-2000 milliárd Forint, a GDP 7-8 %-a. Fontos tehát, hogy átlátható, jól végrehajtható és koherens szabályozás álljon mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők részére.

A decemberben elfogadott közbeszerzési törvény módosítás nagyobb része április 1-jén lép hatályba, míg a többit - fokozatosan - október 1-jétől, jövő év első napjától, és július közepétől kell alkalmazni.

Áprilistól az ajánlatkérőknek a saját honlapjaikon kell közzétenniük az eljárás valamennyi dokumentumát - kivéve az ajánlati dokumentációt, mivel az ajánlatkérők ezért pénzt kérnek az ajánlattevőktől, és ha ingyen is hozzá lehetne jutni, akkor senki se fizetne érte. Az ajánlattevők regiszterébe eddig is be kellett jelentkezni, de új szabályként áprilistól csak az kérhet ajánlatot, aki szerepel a listán.

Október 1-jére el kell készülnie a Közbeszerzések Tanácsa által működtetett adatbázisnak, amely valamennyi közbeszerzés - a dokumentációt leszámítva - minden adatát tartalmazza majd. A módosított törvény szerint az ajánlatkérőknek továbbra is kötelező lesz a saját honlapjaikon is közzé tenniük a teljes iratanyagot, vagy jelezhetik, hogy az hol található meg a Tanács honlapján. Ez a szabály csak az október első napjától indított eljárásokra vonatkozik majd.

Több elvárás is vezette a törvényalkotók kezét a módosításkor. A lehetőségekhez mérten egyszerűbb és átláthatóbb törvénynek a jobban kell(ene) igazodni az uniós elvárásokhoz, preferálnia kell az elektronikus ügyintézést és a zöldkörnyezet érvényesítését.

Az új törvény iránya jó, azonban a megtett távolság meglehetősen kevés - állítja Reiniger Róbert, a Deloitte Környezetvédelmi szolgáltatások üzletágának igazgatója. Egyrészt lényegileg nem sikerült csökkenteni a törvény méretét: több mint 400 paragrafusával ma Európa egyik legvaskosabb közbeszerzési törvényével állunk szemben. Összehasonlításképp: a finneknek mindehhez 17 paragrafus is elég volt. Vélhetően a folyamat teljes modellezése sem történt meg, mivel továbbra is maradtak benne kiskapuk, amelyek kihasználása még mindig azt az érzetet kelti a szakértőkben, hogy a közbeszerzési törvény még mindig a korrupció melegágya.

Bonyolult és bürokratikus

Reiniger néhány példával is illusztrálta, milyen kifogásokkal zártak ki egyes pályázókat hazánkban a múltban. Az egyik minisztérium által kiírt pályázatban például négy pályázóból hármat azért zártak ki, mert az (egyébként az ajánlattevők számára kedvező) APEH-igazolás megjegyzés rovatában nem szó szerint a kiíró által meghatározott szöveg szerepelt, az igazolás kiadásának céljaként, a negyediket pedig azért, mert az egyik szakértő külföldön szerzett diplomájáról nem volt hiteles fordítás. A megismételt tárgyalásos eljárásban az ajánlattevők már ismerhették egymás árait, szakmai megközelítéseit, amelyet nem szükséges kommentálni.

Egy másik kiírás szerint egy tanácsadói keretszerződés keretében több kisebb részre is be lehetett adni pályázatot. A kiírás szerint ha valaki több kisebb részre is beadta ajánlatát, úgy bizonyos igazolásokból elegendő volt a legkisebb sorszámú részhez becsatolni az eredeti igazolást, nyilatkozatot a többiben megfelelt a másolat is. A kissé félreérthető felsorolás miatt kizárhattak mindenkit, akik a nem csak a "bizonyos" hanem az összes igazolás, nyilatkozat esetében a fentebb említett szabály szerint jártak el. Értelmetlennek és indokolatlannak kell értékelni ezeket az ajánlatkérői magatartásokat.

Továbbra is nagy gondot jelent az indokolatlanul bürokratikus eljárásmód. Erre is van plasztikus példa: Az ajánlatok megbonthatatlanságának elve úgy érvényesülhet, ha azokat úgy fűzik össze ahogy a közjegyzők szokták (minden egyes oldalt kilyukasztva, a dokumentumot szalaggal összekötve, a hátoldalon leragasztva, és cégszerűen aláírva) , vagy a folyamatosan sorszámozott oldalak mindegyikét cégszerűen kell aláírni. A józan ész azt diktálná, hogy az ajánlattevő válasszon a számára kedvezőbb és biztonságos technikai megoldás között. Ha azonban a kiíró kizárólag az utóbbi módszert fogadja el akkor az ajánlattevő többszáz (esetleg ezer) oldalt kénytelen cégszerűen aláírni, ami teljesen felesleges és irracionális.

A környezetvédelemmel kapcsolatos elvárások sem jelentek meg elég markánsan az új anyagban, bár a szándék egyértelműen benne van a törvényben, nem elég erős a nyomás ahhoz, hogy a zöld szempontok valódi hangsúlyt kapjanak. A bírálati rendszerben sincs rögzítve, hogy egy-egy beruházásban milyen súllyal szerepeljenek a környezetvédelmi szempontok.

Egyáltalán: a hatalmas jogszabályban mindössze néhány sor szerepel a bírálati szempontokról, jó néhány olyan fontos kérdés nincs részletezve, ami az ajánlatkérőket orientálhatná a leginkább megfelelő bírálati szempontok meghatározásában (pl.: üzemeltetési költség, stb.).

Azért akadnak pozitívumok is. A jövőben nem csak a közbeszerzés értékének 10 százalékát meghaladó mértékben igénybe vett alvállalkozókat, hanem az ennél kisebb mértékben közreműködőket is meg kell jelölni az ajánlatban.

Az "erőforrást nyújtó" szervezetekkel kapcsolatban bevezetett új fogalom meghatározás az egyik nagyon üdvözlendő elem a módosításban Reiniger szerint. (Nem lehet erőforrás az, ami a pénzügyi-, gazdasági- és műszaki alkalmasság igazolásához szükséges).

Az "erőforrást nyújtó szervezet" korábbi meghatározása olyan feltételeket teremtett, amellyel Reiniger szerint a tényleges pályázó a piacon mintegy "áruként" meg tudta vásárolni a hiányzó alkalmassági követelményeket. Ezentúl viszont akkor lesz erre lehetőség, ha bizonyított a két cég között a tulajdonosi kapcsolat, illetve ha alvállalkozóként lép be a pályázatba a szervezet.

Üdvözlendő az is, hogy míg a pályázat beadásához szükséges igazolások, nyilatkozatok eddig egyenként "megbújhattak" a több száz oldalas ajánlati dokumentációban, addig az új törvény szerint a megkövetelt igazolásokról, nyilatkozatokról külön tartalomjegyzéket kell a kiíráshoz fűzni.

Az eljárás gyorsítása érdekében fokozatosan válik elektronizálttá a közbeszerzés. Jövő júliustól az uniós hirdetményeket, 2010-től pedig valamennyit elektronikusan kell feladni.

Egyértelműbbé válik a hiánypótlás intézménye, így a jövőben nem lehet valakit kizárni azért, mert egy igazolása nem megfelelő formában kerül csatolásra, vagy egy aláírás lemaradt. Az is nagyon fontos, hogy az ajánlatokat nem lehet érdemben megváltoztatni a hiánypótlással (pl.: nem megfelelő szakértő helyett nem jelölhető más a hiánypótlás körében (míg korábban erre volt lehetőség)). Érdekes újdonság, hogy abban az esetben ha több ajánlattevő közül egy kivétellel minden ajánlat érvénytelen, akkor az egész eljárás eredménytelen.

Az elfogadott módosítások következetes végrehajtásával remélhető, hogy jövőre kevesebb lesz a hibás kiírás és a megtámadott döntések száma is csökkenhet.