Eddig nem kaptál hitelt? Itt a megoldás!

Ezekről a különböző koncepciókról készített egy összeállítást az Európai Takarékbankok Szövetsége (ESBG), melynek legfőbb megállapításait, s az egyes országok konstrukcióit kívánjuk bemutatni az alábbiakban.

A tanulmány a takarékbankoknál megjelenő négy különböző modellt azonosít:
• mikrohitelező leányvállalatok modellje,
• mérleg-alapú megközelítés,
• ügynök-modell,
• mérlegen kívüli tételeken alapuló modell.

Leányvállalatok

A megközelítés Európában meglehetősen új, s csupán egyetlen példáját találhatjuk meg, méghozzá Spanyolországban. A La Caixa létesítette ugyanis az unióban az első mikrobankot 2007. júniusában, 51 millió eurós alaptőkével.

A leánybank 4 üzleti vonalon halad majd. Az egyik vonalon ez az intézmény kezeli majd a La Caixa alapítványát, amely 2130 mikrohitel-kihelyezéssel rendelkezik, összesen 30 millió euró értékben. Egy másik vonal azokra az ügyfelekre koncentrál majd, amelyek valamilyen oknál fogva kirekesztettek, azaz nem tudnak hozzáférni a bankok által kínált forrásokhoz. Az ezeknek az ügyfeleknek biztosított hitel összege 25 ezer euró lesz majd.

A harmadik és negyedik vonal révén forrást biztosítanak egyrészt az képzésekre és az oktatásra, másrészt a valamely krónikus betegségben szenvedők számára, hogy munkahelyet találhassanak.

Mérleg-alapú megközelítés

Ebben a modellben közvetlen kapcsolat létesül a takarékbank, valamint a mikrohitel kedvezményezettjei között. Vagyis közvetlenül a pénzügyi intézmények folyósítják a szóban forgó hitelt, vagy részt vesznek valamilyen állami programban, ahogyan a tanulmány azt a horvát, a bolgár, a német, a francia és a brit példán bemutatja.

A Horvát Postabank univerzális bankként működik, a lakosságnak és a vállalatoknak is nyújt pénzügyi szolgáltatásokat. 2006 január elseje óta nyújt mikrohiteleket, az év végére 156 hitelt sikerült kihelyezniük, átlagos értékük 21 425 euró, a fő cél a fiatal, női és vidéki vállalkozók tőkéhez juttatása, valamint az innováció támogatása a turizmus és vidékfejlesztés területén.

A Bolgár Postabank a kis-és középvállalkozások számára kínál a tanulmány szóhasználatával élve személyre szabott szolgáltatásokat. Külön kkv-finanszírozási részleget hoztak létre a bankon belül, amelyek különböző termékeket ajánlanak kereskedelmi, szolgáltató és termelő vállalatok számára. Az igénylőknek legalább 6 hónapos működési múlttal kell rendelkezniük. Három különböző hitelsémát kínálnak, az egyik a tőke biztosítására irányul, a másik a beszállító vállalkozásoknak nyújthat segítséget, míg a harmadik a hosszú távú beruházásokat kívánja finanszírozni.

A francia példa kicsit már különbözik az előzőekhez képest, itt ugyanis a bankok társadalmi kezdeményezéseket és helyi projekteket támogatnak. Tipikusan olyan mikrohiteleket helyeznek ki, amelyek segítik a nehéz helyzetben lévők vállalkozásalapítását.

Ügynök-modell

Ez a modell a takarékbankok és nemzetközi, nemzeti szervezetek viszonyán alapul, s ez a rendszer hasonlít leginkább a jelenlegi magyar helyzethez is. Ebben a helyzetben a bankok közvetítőként lépnek fel - mint arra a legújabb mikrohitel-konstrukcióról szóló cikkünk is rávilágít -, a JEREMIE programban is épp a közvetítők számára nyílik meg a pályázási lehetőség, de a Magyar Fejlesztési Bank mikrohitele is a partnereken keresztül igényelhető. Ezekben a rendszerekben mindig a keret finanszírozója szabja meg a hitelek feltételeit.

A tanulmány az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank által a lengyel kisvállalkozások számára kitalált konstrukciót, illetve egy németországi példát hoz fel erre a modellre.

Mérlegen kívüli tételeken alapuló modell

A modell lényege, hogy a hitelek nem kerülnek bele a bank konszolidált pénzügyi kimutatásaiba. Ez több például úgy valósulhat meg, hogy a bankok alapítványaiknak, vagy egyéb hasonló nonprofit szervezetnek nyújtanak vissza nem térítendő támogatást. Ezek a szervezetek pedig mikrohitelt, illetve egyéb társadalmi szolgáltatásokat nyújtanak. Ilyen modellekre hoz példát a tanulmány Olaszországból, Spanyolországból, s az Egyesült Királyságból.