Véget ért egy legenda - 1400 év után bukott el a vállalat

A Kongo Gumi sikerének egyik oka, hogy Japánban a buddhista templomok iránti kereslet viszonylag állandónak bizonyult a századok során. A 19. században veszélybe került a cég, elveszítették az állami támogatást, válaszként ekkor kezdtek el először kereskedelmi ingatlanokat építeni. Ennek ellenére a fő tevékenység a templomépítés maradt, 2004-ben például a Kongo Gumi 67,6 millió dolláros bevételének 80 százalékát ez tette ki.

Min alapult a tartós siker?

A BusinessWeek gazdasági újság szerint a tartós siker nem csupán az iparág stabilitásának volt köszönhető, a vállalkozás számos belső pozitívummal büszkélkedhetetett. A cég utolsó elnöke, Masazaku Kongo például a család vezető pozíciójú tagjai közül a 40-ik volt. Szerinte a társaság hosszú működésének legfőbb oka a vezetők kiválasztásában kialakított rugalmasságban rejlett.

Ez alapján nem minden esetben a legidősebb fiú örökölte az irányítást, hanem azt az örököst választották ki, aki megfelelő egészségi állapottal, valamint a munka elvégzéséhez szükséges felelősséggel, illetve tehetséggel rendelkezett. Az örökös ráadásul nem minden esetben volt férfi, a 38. elnök például Masazaku nagymamája volt.

Egy másik fontos tényezőnek az bizonyult, hogy mikor egy-egy férj csatlakozott a vállalathoz, felvette a család nevét, így biztosítva a név folytonosságát arra az esetre, ha egy generációban nem születik fiúgyermek.

Mi vezetett a bukáshoz?

A BusinessWeek szerint igazán egyszerű tényezők vezettek a társaság bukásához, elsődlegesen két faktor volt felelős érte. Először is az 1980-as évek buborékgazdaságának kialakulásakor a társaság rendkívüli mértékben eladósodott, hogy ingatlanokba tudjon fektetni. Ezt követően az 1992-93-as recesszió idején, mikor a buborék kipukkant, a vállalat vagyonának értéke drasztikusan lecsökkent.

A második kulcsmomentumnak a változás bizonyult, ugyanis Japánban a szociális változások következtében egyre inkább elmaradtak a megrendelések, a Kongo Gumi szolgáltatásai iránti kereslet 1998-tól kezdve csökkenő tendenciát mutatott.

2004-ben 35 százalékkal zsugorodott a vállalat bevétele, Masazaku pedig hiába húzta meg a nadrágszíjat, hiába küldtek el alkalmazottakat, 2006-ban elérkezett a vég. A családi vállalat nem volt képes tovább fenntartani a 343 millió dolláros adósságot. Végül januárban a társaság eszközeit egy japán építési óriásvállalat vásárolta meg.