Teljes sokkban a csillagászok: olyan dolgot fedeztek fel az űrben, aminek léteznie sem szabadna

A LHS 1903 vörös törpe csillag körül négy bolygó kering, amelyek elrendezése ellentmond a megszokott mintázatnak. A legbelső bolygó sziklás, a következő kettő gázos, míg a legkülső - meglepő módon - ismét sziklás összetételű.

Ez az elrendezés ellentmond a galaxisunkban és saját naprendszerünkben is megfigyelhető mintának, ahol a sziklás bolygók (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) a csillaghoz közelebb, míg a gázóriások (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) távolabb keringenek.

A csillagászok szerint ez a megszokott mintázat azért alakul ki, mert a bolygók a fiatal csillag körüli gáz- és porkorongban formálódnak, ahol a belső régiókban a magas hőmérséklet miatt csak a hőálló anyagok (vas, kőzetalkotó ásványok) maradnak szilárd halmazállapotban. A külső, hidegebb régiókban, az úgynevezett "hóvonalon" túl a víz és más vegyületek jéggé fagynak, ami lehetővé teszi a bolygómagok gyors növekedését és végül gázóriások kialakulását.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rab Árpád: nem azért hosszabbítottuk meg az életünket, hogy hosszabb ideig várakozzunk a halálra

"Nehéz megválaszolni, hogyan tudunk hosszú távon úgy együttműködni egy géppel, hogy közben megőrizzük a saját értékeinket" - állítja Rab Árpád jövőkutató, aki összességében mégis rendkívül optimista a technológiai fejlődéssel kapcsolatban.

"Ez az első olyan eset, amikor egy sziklás bolygót találtunk ilyen távol a csillagától, ráadásul gázbolygók után" - nyilatkozta Thomas Wilson, a Warwick Egyetem fizika tanszékének docense, a Science folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A váratlan sziklás bolygó, a LHS 1903 e sugara körülbelül 1,7-szerese a Földének, ami a csillagászok szerint egy "szuper-Föld" kategóriájú égitest. A kutatók szerint ez a rendszer azért különleges, mert a bolygók valószínűleg nagyon különböző környezetben alakultak ki.

A bolygórendszert először a NASA TESS űrteleszkópjával fedezték fel, majd az ESA Cheops műholdjával és más földi teleszkópokkal elemezték. A kutatók számos hipotézist teszteltek, hogy megmagyarázzák a legkülső sziklás bolygó jelenlétét, beleértve a bolygók közötti ütközéseket vagy egy gázburok elvesztését, de ezeket a lehetőségeket kizárták.

A legvalószínűbb magyarázat szerint a bolygók egymás után, a naprendszerünkkel ellentétes sorrendben alakultak ki, a legbelsővel kezdve és kifelé haladva. "Ez a képződési mechanizmus azt jelenti, hogy a legkülső bolygó millió évekkel a legbelső után alakult ki. És mivel később jött létre, már nem volt elegendő gáz és por a korongban, amiből felépülhetett volna" - magyarázta Wilson.

Sara Seager, az MIT professzora és a tanulmány társszerzője szerint ez lehet "az első bizonyíték arra, hogy a galaxisunkban leggyakoribb csillagok körüli bolygóképződés másként is történhet". Ugyanakkor hozzátette, hogy a vita még nyitott, és a bolygórendszerek kialakulásának megértésében még hosszú út áll előttünk.

A kutatásban nem résztvevő szakértők szerint a LHS 1903 rendszer természetes laboratóriumként szolgálhat a kis bolygók kialakulásának tanulmányozására. A legkülső bolygó különösen érdekes lehet a James Webb Űrteleszkóp számára, amely többet árulhat el légköri tulajdonságairól.