Elképesztő dologra jöttek rá magyar kutatók: rengeteg ember egészsége lehet most veszélyben - ez az oka

Több mint 116 ezer szívmegállásos esetet vetettek össze a hőmérsékleti adatokkal öt évre visszamenően a Semmelweis Egyetem, a Corvinus Egyetem, a BME, a Pannon Egyetem és az Országos Mentőszolgálat kutatói, az elemzést a Resuscitation Plus folyóirat januári számában publikálták. Az eredmények szerint a hőmérséklet és a hirtelen szívmegállás közötti kapcsolat U alakú.

A legalacsonyabb kockázatot 19 Celsius-fok körül mérték, ettől hidegebb és melegebb irányba is nőtt az esetek száma. A legnagyobb kockázatnövekedés a legalább 3 napig tartó hideg időszakokhoz kötődött, de a tartós, 27 fok feletti hőhullámok is szignifikáns emelkedést mutattak.

A kutatók fontos különbséget azonosítottak a meleg és a hideg hatásmechanizmusa között. A hőség gyorsan és rövid ideig (legfeljebb egy hétig) hat, jellemzően a 3. napon belül tetőzik, majd lecseng. A -9 fok alatti, legalább 2 napig fennálló tartós hideg ezzel szemben késleltetett, általában három nap után jelentkező és hosszabb távú terhelést jelent, amely akár két héttel a hideg időszak után is növelheti a kockázatot.

„Számos korábbi tanulmánnyal ellentétben mi azt is kimutattuk, hogy a hőséghullámokhoz (köznyelvben hőhullámokhoz) hasonló módon definiált hideg napok, amikor a hőmérséklet -10 fok alatt van, többletkockázatot hordoznak, ami rugalmasabb riasztási rendszereket tesz szükségessé. Korábban azt is igazoltuk, hogy a tartós hűvös napok hasonlóan növelik a kórházon kívüli szívmegállás kockázatát” – mondta Szilágyi Brigitta, a Corvinus Egyetem docense, a tanulmány egyik szerzője.

A háttérben eltérő élettani folyamatok állnak. A hőség kiszáradást, elektrolit- és szívritmuszavarokat válthat ki, míg a hideg érösszehúzódással, vérnyomás-emelkedéssel és fokozott trombóziskészséggel terheli a szervezetet. A páratartalom, a napsugárzás vagy az elszigetelt forró napok önmagukban nem mutattak kapcsolatot a szívmegállások számával, és a hatások nem különböztek nők és férfiak között sem.

A kutatók szerint az eredményeknek gyakorlati következményei vannak. Hőséghullámok idején gyors reagálásra van szükség az egészségügyi ellátásban, míg hideg időszakokban hosszabb ideig fenn kell tartani a fokozott készültséget. Egyénileg a melegben a megfelelő folyadékbevitellel, a fizikai terhelés mérséklésével, illetve a hidegben a vérnyomás ellenőrzésével és a hideg elleni védekezéssel tehetünk a legtöbbet a kockázatok csökkentésére.