Így látta a világot Tarr Béla - íme öt elgondolkodtató idézet a 2026-ban elhunyt, ikonikus magyar rendezőtől

Ahogy arról nemrég beszámoltunk, a mai napon 70 éves korában elhunyt Tarr Béla, a magyar filmművészet egyik legismertebb és legnagyobb hatású alkotója, aki a nemzetközi művészfilmes szcénában is hatalmas respektnek örvendett, amit az is bizonyít, hogy nemrég még életműdíjat vehetett át a Tokiói Filmfesztiválon.

Tarr Béla neve összeforrt a radikálisan lassú filmnyelvvel, a hosszú snittekkel, a minimalista narratívával és azzal a következetes alkotói magatartással, amely évtizedeken át kívül tartotta őt a fősodron, miközben világszerte meghatározó referenciaponttá vált.

A neves magyar rendező munkásságának központi darabja a Sátántangó, amely nemcsak a magyar filmtörténet egyik legtöbbet hivatkozott alkotása, hanem nemzetközi szinten is kultikus státuszba emelkedett. A film egyébként abból a regényből készült, amelyért nemrég Krasznahorkai László Nobel-díjat kapott.

Tarr Béla Későbbi filmjei, köztük a Werckmeister harmóniák és A torinói ló tovább mélyítették azt a sötét, morálisan kérlelhetetlen világképet, amelyben az emberi létezés, a hatalom, a remény és a kilátástalanság kérdései kerültek előtérbe. 

Ebben a cikkben öt elgondolkodtató idézettel emlékezünk meg a nagy hatású magyar rendezőről:

1. „Egy gondolat vagy egy kijelentés hitelét a mögötte lévő érvek adják, és az erejét a megformálása adja. Anélkül az egész csak handabandázás, semmi több.”
2. „A legfontosabb emberi tulajdonságnak a kételkedést tartom. Mindig kételkedem, elsősorban abban, hogy valóban jól csinálom-e, amit csinálok.”
3. „A film azoké az embereké a világ bármely legeldugottabb zugában, akiknek van szemük a látásra, fülük a hallásra, és szívük, amivel ezt a dolgot fölfogják.”
4. „A hőzöngés csak nevetségessé tesz, szánalmassá, sajnálatra méltóvá, nem erőssé. Csak lealacsonyít.”
5. „Nem a mester választja a tanítványt, hanem a tanítvány dönt úgy, hogy ennél a palinál akarok dolgozni, meg akarok ismerkedni vele, mert el akarok valamit lesni tőle.”

Mint az idézetek többségéből is talán kiderül, Tarr Béla világképe következetesen kritikus, kételkedő és morálisan szigorú volt: filmjeiben és megszólalásaiban egyaránt elutasította az üres gesztusokat, a könnyű válaszokat és a felszínes magyarázatokat.

Címlapfotó: Illyés Tibor, MTI/MTVA