Súlyos tévhit dőlt meg a hazai ingatlanokról: teljesen más oka van annak, hogy ennyien élnek saját lakásban

Európában jelentős különbségek vannak az otthonteremtésben. Vannak országok, ahol a háztartások több mint 90 százaléka saját ingatlanban él, míg máshol ez az arány még az 50 százalékot sem éri el - derül ki a Visual Capitalist által vizsgált adatokból. 

A különbség nem kizárólag jövedelmi kérdés. Több gazdag nyugat-európai országban is alacsony a tulajdonlási arány. Németországban és Svájcban például a bérlés jóval elterjedtebb, mint a saját lakás. Az Eurostat és a brit parlament adatai alapján jól látszik, hogy a lakástulajdonlás aránya erősen eltér régiónként. Ez azért fontos, mert a saját ingatlan szorosan kapcsolódik a vagyonépítéshez és a pénzügyi biztonsághoz. Az alacsonyabb tulajdonlási arányú országokban általában fejlettebb a bérleti piac, míg a magas arány sokszor korábbi politikai döntések eredménye.

A legmagasabb tulajdonlási arányok Közép- és Kelet-Európában találhatók. Romániában a háztartások 93,2 százaléka él saját lakásban, Szlovákiában 93,1 százalék, Horvátországban 91,4 százalék ez az arány. A régióban átlagosan mintegy 30 százalékkal magasabb a tulajdonlási arány, mint Nyugat-Európában.

Hazánk kiemelkedő, de nem a régióban

Magyarország a régión belül is a felső mezőnyben van, bár nem a legmagasabb értékkel. A különbségek azonban viszonylag kicsik, minden ország 85 százalék felett helyezkedik el. A környező országok közül Ausztria (54,5%) élesen kilóg lefelé, ami jól mutatja a nyugat és kelet közötti törést. Hasonlóan alacsonyabb érték látszik Németországban (47,2%) és Svájcban (42,0%), ami már egy teljesen más lakáspiaci modellre utal.

A magyar adat értelmezéséhez fontos a történeti háttér. A magas arány döntően a rendszerváltás utáni lakásprivatizáció következménye. Az állami bérlakásokat széles körben értékesítették a lakóknak, sok esetben kedvezményes áron. Ez rövid idő alatt jelentősen növelte a tulajdonosok arányát. A jelenlegi szám tehát nem azt jelenti, hogy ma könnyű lakáshoz jutni. Inkább azt mutatja, hogy a lakásállomány jelentős része már korábban magántulajdonba került. Emiatt a bérleti piac Magyarországon jóval kisebb és kevésbé fejlett, mint Nyugat-Európában.

Nyugat-Európában ezzel szemben alacsonyabbak az arányok. Franciaországban és az Egyesült Királyságban a háztartások körülbelül 61,5 százaléka rendelkezik saját ingatlannal, a Benelux államokban ez nagyjából 68 százalék. A magas lakásárak és a szigorúbb hitelezési feltételek megnehezítik a vásárlást, különösen a fiatalok számára. Ugyanakkor a stabil bérleti piac és az erős bérlővédelem miatt a hosszú távú bérlés elfogadott alternatíva.

A legalacsonyabb tulajdonlási arányok a DACH régióban láthatók. Svájcban a háztartások 42 százaléka él saját ingatlanban, Németországban 47,2 százalék ez az arány, Ausztriában pedig 54,5 százalék. Ezekben az országokban a magas jövedelmek mellett is alacsony a tulajdonlási szint.

Ennek több oka van. A fiatalok korábban költöznek el otthonról, erős a bérleti piac, és a történelmi folyamatok is eltérően alakultak. Kelet-Németországban például a rendszerváltás után az állami lakásokat sok esetben nem a lakóknak, hanem vállalatoknak értékesítették.

Mi várható a választás után?

A magyarországi kormányváltás után számtalan kérdés merült fel a hazai ingatlanpiaccal kapcsolatban. A leendő, Magyar Péter vezette Tisza-kormány lakáspiaci tervei érdemben átalakíthatják a jelenlegi rendszert, különösen a szabályozás és az ösztönzők terén. A legfontosabb irány, hogy a kereslet élénkítése helyett inkább a kínálati oldalra és a lakásállomány minőségére helyeznék a hangsúlyt.

Szakértők szerint több kulcsterület is változhat. Az egyik legnagyobb kérdés az 5 százalékos lakásáfa sorsa, amely 2026 végéig biztosan érvényben marad, de a hosszabbításról nincs egyértelmű kormányzati álláspont. Ez komoly bizonytalanságot jelent a fejlesztők számára, mivel az áfakulcs alapvetően befolyásolja a beruházások megtérülését és az árakat.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kiderült, így írhatja át a Tisza-kormány a lakáspiac szabályait: egy biztos, nem lesz fájdalommentes az átmenet

A következő években így egyszerre jöhet átmeneti bizonytalanság és hosszabb távon egy kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb működés az építőiparban.

Emellett erős hangsúly kerülhet az otthonfelújításra és az energiahatékonyság javítására. A tervek szerint a következő évtizedben a lakásállomány jelentős részét korszerűsítenék, különösen a rossz állapotú ingatlanokat. Ez arra utal, hogy a lakáspolitika egy része a meglévő állomány minőségi javítására koncentrálna, nem kizárólag új lakások építésére.

A szabályozási környezet átalakulása ugyanakkor rövid távon bizonytalanságot hozhat. Ahogy a Pénzcentrumnak nyilatkozó szakértők elmondták, a lakáspiac érzékenyen reagál a kiszámíthatatlan döntésekre, ezért az átmenet nem lesz zökkenőmentes. A fejlesztések, beruházások és árak alakulása nagymértékben attól függ majd, hogy az új kormány milyen gyorsan és milyen irányban hoz konkrét döntéseket.

Ez az irány jól illeszkedik ahhoz a szélesebb trendhez, hogy a lakáspiac szerkezetét nemcsak a kereslet, hanem egyre inkább a szabályozás, az energiahatékonyság és az állami beavatkozás határozza meg Magyarországon.