Mit ünneplünk húsvétkor? A húsvét keresztény hagyományai, népszokásai, eredete és története

A húsvét mára az egyik legnagyobb keresztény ünneppé vált, mely az ószövetségi pászka ünnepéből alakult ki. Ennek az előképnek a keresztény tanítás szerinti beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, nagypénteken keresztre feszítették, majd vasárnap hajnalban, feltámadva a halálból, megmutatkozott tanítványainak. A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának, és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, amely így március 22-e és április 25-e közé eshet. Ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, úgynevezett mozgó ünnepe: a hamvazószerdától kezdődő böjti időszak, amely nagyszombatig tart, de még a pünkösd is.

A húsvétot a negyvennapos, hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvéti vigília (vigilia paschalis). Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség felett, az élet győzelmét a bűn és a halál fölött, amelyben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadott Üdvözítőt a világ világosságaként jelképezi. Nagyszombattól pünkösdvasárnapig a katolikus egyházban a reggeli, déli és esti harangszó alatt az Úrangyala (Angelus) imádság helyett a Regina coeli (Mennyek Királynője) ősi Mária-himnuszt mondják.

A húsvét elnevezése, jelentése

Maga a húsvét szó jelölheti a húsvétvasárnap és a húsvéthétfő két napját, de akár az egész húsvéti ünnepkört is magában foglalhatja, amely a Septuagesima (hetvened), azaz a farsang utolsó vasárnapja előtti vasárnappal kezdődik, és a pünkösd utáni szombattal ér véget. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot húsvéti időnek is nevezik, beletartozik a nagyböjt, a virágvasárnap és a nagyhét is. Húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik.

A magyar húsvét szóösszetétel arra utal, hogy a böjtöt követően ez a nap a hús magunkhoz vételének első napja. A keresztény hagyományok szerint Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A húsvétnak, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnepnek héber neve „pészah”. A szó „kikerülést”, „elkerülést” jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók bárány vérével megjelölt házait.

Húsvétvasárnap hagyományai, szokásai

Húsvétvasárnap a keresztény egyházban ünnepélyes szentmisét, istentiszteleteket tartanak úrvacsorával. A pápa a feltámadás napján, a római Szent Péter téren tartott ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et Orbi apostoli áldását. A húsvétvasárnapi szertartás része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. A szentelés után a hívők siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőként hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették vele a vetést, hogy jégverés és üszög ne tegyen benne kárt.

Az egészben főtt tojás a családi összetartást is jelképezte: a magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, kivel ették meg a húsvéti ételeket, és így mindig hazataláljanak.

Húsvétvasárnaphoz Magyarországon sokszínű hagyományok kapcsolódtak az Arcanum forrásai szerint:

• Akárcsak más nagy ünnepeken, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad. A seprési tilalomnak a Tápió mentén azt a magyarázatot adták, hogy így elsepernék a locsolókat. Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.
• Húsvétvasárnap is fontos szerepe volt a víznek. Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Moldvában a napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak tartották jégeső és veszedelem ellen. Szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges maradjon. Moldvai magyaroknál ezt a piros tojást mindenkinek a másik homlokához kellett ütni, hogy ne fájjon a feje.
• Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek: húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt bort is, amit a katolikus hívők megszenteltetni vittek a templomba.
• Sonkát és kalácsot szenteltettek, amit a gazdaasszony vitt el kosárban, kendővel letakarva. A Tápió mentén sonkát, tojást és kalácsot szenteltek. A húsvéti étrend: sonka, kocsonya, kalács, amihez bort és pálinkát ittak. Pándon töltött káposztát készítettek, újabban rántott húst esznek. A karácsonyi almához hasonlóan a palócoknál szokás volt, hogy egy-egy szentelt tojást ettek meg, vagy annyi részre vágták, ahány családtag volt, hogy ha eltévednének, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
• Sok helyen az volt a szokás, hogy a szentelésről futva mentek haza, különféle magyarázattal: például Vásárosdombón az a család lesz első az aratásban, amelyik először ér haza, Lucskán pedig az a lány, aki elsőként ér haza, a munkában is első lesz.
• A szentelt ételek maradékát legfeljebb tűzbe vethették. Többnyire azonban – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták. A bukovinai magyarok a hamujával szapultak, vagyis a szennyes ruhát meleg, lúgos vízben áztatták, tisztították. Volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, hogy bőven teremjen. A zempléni falvakban a szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. A szentelt sonka csontját pedig nagy viharban a tűzre vetették, hogy a villám ne csapjon a házba. A hajdúdorogi görögkatolikusok a szentelt ételek maradékát elégették, vagy elásták a ház tövébe abban a hitben, hogy megvédi a házat a bajtól és a villámcsapástól.
• Van olyan hiedelem, amely szerint, ha pászkamorzsát elássák, vagy ha az véletlenül kerül a földbe, hét év múlva kikel, virág lesz belőle, tovább terjed és minden évben virágzik. Ez a pászkamorzsavirág.
• A tavasz behozatalát jelképező húsvéti zöldágjárásra a Dunántúlról vannak példák. A Veszprém megyei Gyulakeszin szalagokkal feldíszített koronavirággal a lányok a templom elől indultak. Az első két lány kaput tartott a többieknek, hogy átbújhassanak. A zöld ág húsvétkor a májusfához hasonló szerepet kapott a székelyföldi falvakban.

Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás.

• E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt, valamint az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. A múlt századi szokásgyűjtemény a húsvéti határjárás két változatát írja le: a zalaegerszegit és a pontosabb helyhez nem kötött székelyföldit. A zalaegerszegihez mondai hagyomány is kapcsolódott. A nagykanizsai török basa csapatának megfutamítása emlékére tartották. Nagyszombat éjjel egyházi külsőségek között zajlott a határjárás. Mint a további leírásból kiderül, a határjárást puskalövések, dobpergés és sípszó kísérte. A gonoszűző zajkeltés természetes velejárója ennek az ősi szokásnak is.
• A határjárók a tavasz zsenge hajtásaival, főként puspángággal borítva érkeztek vissza. Ebben a mozzanatban a tavasz jelképes behozatalát láthatjuk. A székelyföldi leírás szerint indulás előtt tisztségviselőket választottak. Itt pálcaütéssel büntették a megújított határhalmokon a rendetlenkedőket, későn érkezőket. Az útjukba eső mezei forrásokat kitakarították. Hajnalig tartott a határjárás.
• A Maros–Torda megyei Szentgericén azok, akik részt vettek a határjárásban, ismét összegyűlnek a húsvéti didergésre. Ez megszégyenítő, figyelmeztető szokás volt. Megesett lánynak bölcsőt, tolvajnak börtönt, hanyag papnak keresztelnivalót, részeges kántornak pálinkát ajánlottak. A házaktól tojást gyűjtöttek.

Húsvéthétfő hagyományai, szokásai

A húsvéthétfő jelentősége kevésbé keresztényi, inkább a népi szokásokon van a hangsúly. A legismertebb hagyomány a locsolkodás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Valamikor vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára: gyakran erőszakkal a kúthoz vagy vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám öntötték rájuk a vizet.

A locsolással egyenértékű vesszőzés is szokás volt néhol húsvétkor: az Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő népszokás. 4–6–8 vagy 9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőznek. Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson túl a piros vagy hímes tojás. A locsolóvers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl alakja is.

A tojásfestés hagyománya

A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe, és a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. A zempléni falvakban zöld vetést és hagymahajat használtak a színezéshez.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így készíthetsz otthon fillérekből természetes húsvéti tojásfestéket!

Vegyszermentes, könnyű, olcsó és gyors. Ráadásul még a boltba sem kell elmenned, a természetes színezőanyagok a te kamrádban is megtalálhatóak.

A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. Az írószerszám üveg-, bádog- vagy cserépedény, amelyhez tollcsévét erősítenek. Ebből engedik a meleg, folyékony viaszt a tojásra. A festés során a viasszal megrajzolt mintákat a festék nem fogja meg. Végül a viaszt letörlik, majd zsíros ruhával, szalonnahéjjal átdörzsölik a tojást, hogy fényes legyen.

A díszítés másik módja a karcolás. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolják a mintát. A díszítőmotívumok lehetnek kerámia- és hímzésminták utánzatai, geometrikus díszek, sőt életképek és feliratok is. A nyugati határszélek mentén ismert a savval való tojásírás, amit a barokk kor fejleményének tartanak. Vannak egyszerűbb díszítési módok is, például a festett tojásra nedvesen levelet tapasztanak, és annak erezete adja a mintát.

Ügyes kovácsmesterek ún. patkolt tojást is készítenek lágy fémdíszekkel. Ma már kereskedelmi forgalomban kapható színezőkkel és matricákkal díszítik a tojásokat. A népművészeti boltok hagyományos technikával készült tojásokat is árulnak.

A húsvéti tojás a locsolás viszonzásaként szerelmi ajándék, ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy mint a feltámadt Krisztus jelképe a keresztszülők hagyományos ajándéka is volt ezen a napon. Ezt az ajándékot a keresztszülők vitték el, vagy a gyerekek mentek érte.

Húsvéti játékok

Népi tojásjáték a kókányozás, ticselés, türkölés vagy csokkantás néven ismert játék. Hajdúdorogon cucázásnak nevezték. A két szemben álló játékos összekoccantja a tojásokat, és amelyik sértetlen marad, elnyeri a másiktól a törött tojást. A játék másik változatában pénzzel próbálják betörni a tojást. Akinek sikerül, azé a tojás, akinek nem, elveszíti a tojást és a pénzét is.

A kókányozás elnevezésben a húsvéti eledelek régi neve él. Egyébként a húsvéti szentelt piros tojást a Csallóközben, Szeged vidékén kokannyának nevezik.

Húsvéti ajándékozás

A tojásajándékozáson túl is volt hagyománya a húsvéti ajándékozásnak. A múlt századi szokásgyűjteményben ezt olvashatjuk: „A fiatal menyecskének, leánynak vagy legénynek egész évre elrontaná férje, illetve anyja munkakedvét, ha neki húsvétra új, leánynak többnyire piros vagy sárga csizmát nem venne. Ha talán egész évben semmi új ruhadarabot nem szerezne neki, csak húsvétkor legyen meg az új csizma, úgy a vágyak kielégítve vannak. E csizmákat a nőszemélyek húsvétkor, vagy egy ideig azután is, vasárnapokon, ha sár van, a templomig, hogy tiszták maradjanak, kezükben viszik, ott húzzák fel megtisztított lábukra, hogy istentisztelet után ismét lehúzzák, és ahogy jöttek, mezítláb menjenek haza” (Réső Ensel 1867: 25).

Az ajándékot hozó húsvéti nyúl alakja újabb keletű hagyomány, feltehetően német nyelvterületről terjedt el a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében. Mindenesetre a szapora nyúl – a tojás mellett – szintén a termékenységet jelképezi.

Húsvéti bál

Húsvétvasárnap és -hétfőn már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni. A húsvéti báloknak is megvolt a helyben kialakult szokásrendjük. Ajakon a bál költségeit a legények viselték, a lányok fehér ruhában, hajadonfőtt mentek a húsvéti bálba. Beregdarócon a legények mentek a lányért, aki szépen felöltözött, kosarába süteményt és bort tett, majd kivarrott kendővel letakarta. Elöl mentek a fiatalok, utánuk az anya a kosárral. A húsvét, akárcsak a karácsony, Kalotaszegen háromnapos ünnep volt. Húsvétvasárnap délután kezdődött a tánc. Húsvéttal megkezdődött a lakodalmak időszaka is.

Húsvéti fogások, hagyományos ételek

Ma Magyarországon húsvétkor szokásosan füstölt sonkát, tojást, fonott kalácsot, egyes régiókban sárgatúrót, szárazkolbászt, valamint különféle édességeket tesznek az asztalra. A főtt füstölt sonka és a főtt tojás jellemző kiegészítője a torma, a hónapos retek és a zöldhagyma.

Az, hogy mi került régebben húsvétkor az asztalra, tájegységenként eltérő lehetett. Első fogásként füstölt húsos bableves, bárány- vagy tyúkleves, esetleg káposztaleves volt jellemző, illetve helyenként kocsonya füstölt húsból. Főételként legtöbb helyen főtt sonkát és tojást, főtt kolbászt ettek, valamint bárány- vagy disznósült került az asztalra. Jellemző volt még egyes helyeken a bárányragu vagy a csirkepaprikás. Szinte sehol sem hiányozhatott a menüsorból a fonott (márvány)kalács, de édességként gyakori volt még a fánk és a túrós vagy lekváros lepény, valamint a bejgli is.