Az Országos Nyugdíjas Parlament Egyesület még áprilisban kezdeményezte, hogy a jövő évi költségvetés-tervezet elkészítésénél azonos súllyal vegyék figyelembe az éves nyugdíjemelés mértékének megállapításakor a fogyasztói áremelkedés mellett a tervezet bruttó bérnövekedést is. Ez azt jelentené, hogy visszavezetnék a korábban alkalmazott vegyes, vagy más néven svájci indexálású nyugdíjrendszert. A Pénzcentrum utána járt, valóban megoldást jelenthet-e a nyugdíjasok számára a vegyes indexálás visszavezetése. Erről Simonovits Andrást, az MTA emeritus kutatóját, ny. tudományos tanácsadóját kérdeztük.
A jelenlegi nyugdíjrendszer csak a fogyasztói árak emelkedéséhez igazodik, ezért nevezzük árindexálásúnak. A Nyugdíjas Parlament javaslata, hogy a nyugdíj ismét 50-50 százalékban igazodjon az áremelkedéshez, és a bruttó átlagbérek emelkedéséhez, ahogy az az 1998-as nyugdíjreform után történt, egészen 2009-ig. Ez után vezette be a kormány a tisztán árindexálású rendszert. Azonban nem biztos, hogy a jelenlegi igazságtalan nyugdíjrendszer megreformálására a vegyes indexálású rendszer visszavezetés megoldást jelent.
Ez is érdekelhet!
Dezse Tivadar, okleveles közigazgatási és nyugdíjjogi szakértő véleménye szerint az olyan években, amikor az infláció alig, a bérek viszont nagyobb mértékben nőnek, az érintettek, illetve képviselőik a bérnövekedésből részesülő emelési szabályért kiáltanak a nyugdíjak esetében. Gazdasági recesszió esetén, amikor a bérek értéktelenednének, az ellátások viszont nem, nem propagálnák a vegyes indexálás bevezetését. Véleménye szerint:
Simonovits András: Érdemes az 1992 és 1999 között működő tiszta bérindexálással kezdeni. Az időszak elején a nyugdíjasok együtt sírtak a dolgozókkal, az időszak végén együtt nevettek. De az 1998-as nyugdíjreform bevezetésekor a Horn-kormány jelentősen csökkenteni akarta a hosszú távon fenntarthatatlanná váló nyugdíjkiadások dinamikáját, és ezt a már megállapított nyugdíjak vegyes indexálásával (50-50 százalékban ár- és bérindexálással) oldotta meg.
A felelőtlen költségvetési és külső eladósodási politika miatt meggyengített Magyarország 2008-ban a nemzetközi hitel- és gazdasági válság körülményei között külső segélyre szorult. A Gyurcsány-kormánynak a kedvezményes IMF+EU+WB-hitel fejében ígéretet kellett tennie: felelős makropolitikát fog alkalmazni. Ennek keretében szüntették meg a 13. havi nyugdíjat, és tértek át a vegyes indexálásnál is takarékosabb árindexálására. Fájdalomcsillapításként a Bajnai-kormány beígérte, hogy jó időkben visszatér a vegyes indexálás, és nyugdíjprémium kerül az asztalra. Nem működött jól, mert éppen a rendszer "zsugoriságát" ellensúlyozandó, vezette be a 13. havi nyugdíjat a Medgyessy-kormány 2003 és 2006 között, és 2006-ban Orbán Viktor a 14. havi nyugdíjnak szorított volna helyet a még szűkmarkúbb tiszta árindexálás ajánlásával.
KATT! Nem csupán álom: létezik a duplanyugdíj, de komoly feltételei vannak
Simonovits András: 2016 és 2018 között a reálbér-növekedés üteme teljesen elszakadt a termelékenység növekedésétől: 7; 10 majd 8 százalék lett. Bár a kezdő nyugdíjak egy év késleltetéssel követték ezeket a látványos emelkedéseket, a nyugdíjkiadások zömét adó már megállapított nyugdíjak reálértékben stagnáltak.
A stagnáló kiadások és a meredeken emelkedő bértömeg miatt a munkáltatói járulékkulcsokat meredeken lehetett csökkenteni (a 2016-os 27 százalékról 2018-ra 19,5 százalékra, és idén július 1-től 17,5 százalékra). Ha a reálbér-robbanás pár év múlva kifullad, akkor a járulékkulcsot jelentősen növelni kell - még akkor is, ha megáll a kivándorlás és a népességöregedés.
Ha már 2017 óta vegyes indexálás lett volna életben, akkor a már megállapított nyugdíjak reálértékben 3,5; 5 és 4 százalékkal nőttek volna, halmozottan újabb és újabb százmilliárdokkal növelve a költségvetés kiadásait.
Sőt, ha nem nyugszunk bele a kis- és nagynyugdíjak közti rés növekedésébe, és az állami oktatási, valamint egészségügyi kiadások nyomorszintjébe, akkor növelni kell a járulékkulcsot.
Simonovits András: Van, a német pontrendszer vagy a svéd eszmei számla. Mindkét rendszerben a már megállapított nyugdíjak a kezdőnyugdíjakkal (és az egy évvel korábbi átlagos nettó bérekkel) párhuzamosan nőnének - akárcsak a bérindexálásnál.
Egy fenntartható nyugdíjrendszerben az éves 2 százalékos szorzót csökkenteni kellett volna már 2017-től kezdve például 1,95 vagy 1,9 százalékra. De ezt nem most, hanem már 1998-ban meg kellett volna tenni. 2020-tól kezdve hiába vezetnék be a vegyes indexálást, ezzel nem csökkenne a 2016 előtt és a 2018 után nyugdíjba vonulók közti 30 százalékos rés.
Fenntarthatóvá és méltányossá kell tenni a nyugdíjrendszert, rugalmas korhatárral (Nők40 nélkül), nyugdíjplafonnal és progresszív szjá-val vagy erőteljes degresszióval.
Dezse Tivadar szerint nincs legjobb, pláne legigazságosabb módszer. A magyar nyugdíjak jelenleg értékőrzőek, és emellett még a gazdasági növekedésből is részesülnek az ellátottak a nyugdíjprémium útján. Amiről a kérdés kapcsán még fontos lenne beszélni véleménye szerint, hogy mivel a világon mindenhol egyre több a nyugdíjas korú ember, lassan egész iparágak alapulnak az ő fogyasztásuknak, igényeiknek a kiszolgálására, amelyet jelentős mértékben befolyásol, hogy mennyi pénz áll rendelkezésükre a költéshez. Azonban ez, és ennek hatásai már túlmutatnak a vegyes indexálás kérdésén.
JÓL JÖNNE 800 EZER FORINT?
A Pénzcentrum kalkulátorával könnyedén megtalálhatod a legolcsóbb személyi kölcsönt. Íme, itt egy konkrét példa: kalkulátorunkban 800 ezres forintos hitelösszeget és 60 hónapos futamidőt adtunk meg. A törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 17 775 forintos törlesztőrészlettel a Raiffeisen nyújtja (THM 13,41%), de nem sokkal marad el ettől a K&H 18 198 forintos törlesztőt (THM 13,79%) ígérő ajánlata sem. Emellett érdemes még megemlíteni a Cetelem, az OTP, valamint a CIB konstrukcióját is. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Portfolió