Ketyeg a nyugdíjbomba: ezt nem lehet helyrehozni, ők az első áldozatok

Megjelent a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló legújabb rendelet, amely meghatározza a keresetek, jövedelmek beszámítása során alkalmazandó valorizációs szorzószámokat a 2018. január 1-je és december 31-e közötti időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetén. Ez pedig minden nyugdíj előtt álló, vagy 2019. január 1-je után benyújtott nyugdíjigénnyal rendelkező személyt érint.

Csak nyugdíjelőleget kap, aki az első negyedévben igényel

A nyugdíj-megállapítás évében hatályos valorizációs szorzókat mindig az adott év márciusában megjelenő kormányrendelet határozza meg. Idén is ugyanígy történik a nyugdíjszámítás, a kormányrendelet pedig március 21-én lépett hatályba. Ezért a 2019 első negyedévében nyugdíjat igénylők részére a végleges nyugdíjösszegük meghatározására nyitva álló ügyintézési határidő csak 2019. április 15-én jár le.

Ennek oka, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint, 

A nyugdíjelőleg összegét beszámítják a véglegesen megállapított nyugdíj összegébe és a különbözetet visszamenőlegesen kifizetik.

A valorizációs szorzószámok megjelenése viszont nem csak azokat érinti jelentősen, akik 2019. január 1. után nyújtották be a nyugdíjigénylésüket , hanem minden idén nyugdíjba vonulni szándékozó számára fontos esemény. 

Mit jelent mégis a gyakorlatban, hogy 11,4 százalékkal nőtt a valorizációs szorzó? Ennek megértéséhez, nagy vonalakban ismerni kell a nyugdíj-számítás folyamatát.

Hogyan számítjuk a nyugdíjat?

Magától értetődően az 1988-ban elért jövedelemszint, nem számítható be számszerint ugyanolyan mértékben, mint egy 2000-ből, vagy 2010-ből származó kereset. Mivel a munkabért meghatározó tényezők az évtizedeken át nagy változáson mentek keresztül, "egy az egyben" nem lehet ezekkel az értékekkel számolni. Annak érdekében, hogy az éves kereseti értékek reálisan beszámíthatók legyenek, szintre kell hozni őket. Ez a valorizáció folyamata. 

Ez a szintrehozás szorzószámokkal történik, melyek évről évre változnak. Ez azért történik, mert a havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

A fenti táblázatból látható, hogy a szorzó - összehasonlítva az egyes sorok értékeit - évről-évre emelkedik. Ez elviekben azért szükséges, hogy igazságosabb legyen a nyugdíjrendszer: mivel az átlagkeresetek minden évben növekednek az inflációt figyelembe véve, ezért egy tipikus kezdő nyugdíj idén úgy aránylik majd a tavalyihoz, mint az átlagos tavalyi nettókereset a tavaly előtti nettóhoz. Azonban Magyarországon 2016 óta az átlagos reálbérek nem azt a lassú növekedés mutatták, amelyek alapján a rendszerbe belekalkulált korrekció még igazságosnak nevezhető. 

Miért méltánytalan a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer?

Úgy tűnhet, hogy a reálbérek nagy ütemű emelkedésével mindenki jól járna: a keresők és a nyugdíjasok is. A valórizációs szorzó évenkénti emelkedése miatt célszerű akár kissé ki is tolni a nyugdíjba vonulást, hogy a nyugdíjigényünk már a következő évre szóljon, és ránk a magasabb szorzó vonatkozzon. Viszont ennek eredményeképpen a korábbi években nyugdíjbavonultakat károsítja meg a rendszer: a kezdőnyugdíj megállapításakor figyelembe vett szorzóból adódó egyenlőtlenséget a rendszer nem tudja korrigálni a következő években. A nyugellátás méltánytalanságáról Simonovits Andrást, az MTA emeritus kutatóját, ny. tudományos tanácsadóját kérdeztük, aki elmondta a Pénzcentrumnak, hogy

Simonovits András, nyugdíjszakértő úgy látja, hogy utólag nagyon nehéz javítani a hibán, a 2017 és 2019 között keletkezett nyugdíjkülönbségeken pedig már nem is lehet majd korrigálni. 

Ha viszont a reálbéremelés lelassul, akkor a járulékkulcsot újra növelni kell, és ez akár csökkentheti a nettó reálbéreket is, ami végül a nyugdíjak csökkenéséhez is vezethet. Megoldás jelenthet a jövőben, hogy mivel a havi nyugdíj leegyszerűsítve a nettó átlagkereset és a szolgálati időtől függő ún. járadékszorzó szorzata, ha ezt a jelenleg 2 százalékos szorzót ütemesen csökkentenék: 2020-tól 1,95-re majd 2021-ben 1,9-re, és így tovább. 

Az biztos, hogy jelentős nyugdíjreformra van szükség, mivel ha nem alakítanak a jelenlegi rendszeren, az további igazságtalanságokat, hosszútávú veszteségeket okoz majd. Azonban a már létrehozott méltánytalan különbségeket ez sem tudja majd korrigálni.