Rengetegen indultak meg a legatyásodás útján: sokkal kevesebb magyar jön ki a pénzéből, mint egy éve

Kevesebb magyar jön ki a pénzéből, mint egy évvel ezelőtt. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy míg a Provident 2024-es kutatásában megkérdezetteknek még több mint a fele (53,4 százalék) nyilatkozott úgy, hogy nem vett fel hitelt az azt megelőző tizenkét hónapban, addig a 2025-ös felmérésben ha hajszállal is, de kisebbségbe kerültek a kölcsönnel nem élők (arányuk 49,9 százalék) - derült ki a hitelintézet anyacégének felméréséből.

Ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban jól állunk, hiszen abban nincs változás, hogy a hitelmentes magyarok aránya továbbra is magasabb a kutatásba vont kilenc ország átlagánál, amely ezúttal 44,6 százalék lett (2024-ben még 45,7 százalék volt).

A magyar rátánál csak a lengyel volt jobb (58,6 százalék), míg a mexikóiak 36,9 százaléka, a románok 38,1 százaléka és a lettek 38,5 százaléka tud hitel nélkül meglenni.

EZ IS ÉRDEKELHET

KHR lista: mit jelent a negatív KHR lista, a rossz adós lista lekérése, törlése, hiteligénylés

A KHR lista értelmezése: mi a KHR lista jelentése, hogyan történik a negatív KHR lista lekérdezés, mennyi a KHR lista elévülés ideje? Miben más a KHR, mint a régi BÁR lista?

A kutatás szerint, ha egy magyarnak kölcsönre van szüksége, mert nem maradt pénze a hó végére és nem is tett félre korábban semmit, akkor első körben továbbra is a családtagokhoz fordul – a fiatalabbak a szüleikhez, míg az idősebbek a gyermekeikhez.

Ezt a magyarok a kilenc vizsgált ország 25,8 százalékos átlagos arányához képest aktívabban teszik (27,6 százalékban). A leginkább azonban az észtek (31,6 százalék) és a románok (31,3 százalék) veszik igénybe a családi anyagi segítséget, míg a legkevésbé a mexikóiak (21,0 százalék) és a lengyelek (20,3 százalék).

A magyar nők esetében az elmúlt egy évben gyakoribb volt ez a jelenség, vagyis – ha alig valamivel is, de – még az előző felmérésnél is nagyobb arányban (31,6 helyett 31,8 százalékban) kértek anyagi segítséget a családtagjaiktól, szemben a férfiakkal, akiknek már csak a 23,2 százaléka élt ezzel a lehetőséggel a 2024-es 25,1 százalék után. 

Ehelyett, úgy tűnik, hogy az erősebbik nem képviselői inkább a pénzintézeteket, pénzügyi szolgáltatókat preferálták jobban – amiben a hazai hitelkamatok enyhe csökkenése is közrejátszhatott –, az egy évvel korábbi 11,6 százalék helyett 14 százaléknyian igényeltek kölcsönt. Ennek éles kontrasztjaként a nőknél ez az arány 15,9-ről 10 százalékra csökkent, ami az országos átlagot is levitte 13,8-ról 12 százalékra. 

Ezzel a vizsgált kilenc ország közül a másodikot lettünk, egyedül Litvánia előzött meg minket, ahol a válaszadók mindössze 10,9 százaléka igényelt pénzügyi intézménytől kölcsönt. Ebben az összevetésben már nagyobbak a különbségek az egyes országok között, a lista másik végén Mexikó áll, rátája 39,1 százalék, az utána következő ausztráloké 28,7, míg a letteké 24,6 százalék.

De a szűkebb pátriánkhoz, azaz a Közép- és Kelet-Európához tartozó másik három államban is a miénknél jóval magasabb a pénzügyi intézmények hitelei iránti igény: a lengyeleknél 21,8, a cseheknél 22,2, a románoknál 24,2 százalékos ráta alakult ki.

Érdekes tény, hogy a magyarok az elmúlt egy évben összességében nemcsak a családtagoktól, hanem barátoktól, kollégáktól is nagyobb arányban (12,5 százalékban) kértek kölcsönt, mint a pénzintézetektől, pénzügyi szolgáltatóktól. Ugyanez rajtunk kívül csak a litvánokról mondható el (náluk még nagyobb az olló, 15,8 vs. 10,9 százalék).

A többi hét vizsgált ország lakói viszont a pénzügyi intézményeket részesítik előnyben, ez is magyarázza a 13,3 százalékos nemzetközi átlagot. A magyar középértéket a férfiak húzták fel, akik közül a barátoktól, kollégáktól is jóval többen kértek anyagi segítséget, 15,4 százalékuk az egy évvel korábbi 12,1 százalékkal szemben, miközben a nőknél is nőtt ez az arány, igaz, 8,5-ről csak 9,8 százalékra.

Az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is meghatározó az iskolai végzettség atekintetben, ki hová fordul kölcsönért. A pénzügyekben jártasabbaknak tekinthető magasabb végzettséggel rendelkezők közül a családtagok (21,1 százalék) után többen fordulnak pénzügyi intézményekhez (14 százaléknyian), mint barátokhoz (9,5 százalék), míg az alap- és középfokú végzettségűeknél a 30 százalékos családi ráta után jönnek a barátok, kollégák (13,6 százalékkal), s csak azt követően a pénzintézetek, pénzügyi szolgáltatók (11,4 százalékkal).

Nem tört meg az az évek óta megfigyelhető tendencia sem, hogy a legkisebb hazai településeken élők fordulnak a legnagyobb arányban (ezúttal 31,5 százalékuk) családtagokhoz, valamint barátokhoz, kollégákhoz (16,2 százalék), és csak 13,9%-uk keresi fel a pénzintézeteket, pénzügyi szolgáltatókat. Érdekes, hogy ugyanez a sorrend a másik „végen”, vagyis a budapestiek esetében az arány némileg alacsonyabb.

Ugyanakkor a 100 és 500 ezer fő közötti településeknél az utóbbi évekhez képest látványosan változott a helyzet: míg a Provident 2024-es kutatásában még 16,6 százaléknyian mondták azt, hogy ha „tovább szeretnének nyújtózkodni a takarójuknál”, akkor pénzügyi intézményekhez fordulnak és 7,3 százaléknyian keresik fel a barátjaikat, kollégáikat, addig a mostani felmérés során ez az arány megfordult: 9,1 százalék áll szemben 13,2-vel.