Egyszerűsödhet a nyugdíjkasszák tagjainak helyzete

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a választható portfóliós rendszer (VPR) már nagyon régóta elérhető, viszont a PSZÁF most találta úgy, hogy kellő méretet ért el a VPR-rendszer ahhoz, hogy ajánlást fogalmazzon meg a pénztárak számára. Per pillanat úgy néz ki, hogy az 52 önkéntes pénztárból 16 működtet VPR-rendszert, utóbbi pénztárak összességében 57 darab portfóliót alakítottak ki. A legnagyobb pénztáraknál már elérhető a rendszer, a teljes létszám 87,8%-át, valamint a kezelt vagyon 85,1%-át fedi le a rendszer.

Az ajánlások megfogalmazásánál a PSZÁF arra törekedett, hogy a piaci szereplőkkel aktív egyeztetéseket folytasson, többek között a Stabilitás Pénztárszövetség és a BAMOSZ véleményét is figyelembe vették a szabályozás kidolgozásakor. Az ajánlás leginkább azért van, hogy a tagok ebből profitálni tudjanak, hiszen a szektorban több mint egymillió ember van, akik jól reprezentálják a magyar lakosságot. A közös ajánlás alapján vélhetően a tagok képesek lesznek a VPR-rendszerben jobban eligazodni, nagy a felelősség nyomja a hátukat, mivel választaniuk kell az egyes portfóliók között - mondta el Szűcs József, a PSZÁF Pénztárak felügyeleti osztályának főosztályvezetője.

Megfelelő tájékoztatást kell a tagoknak kapniuk, annak ellenére, hogy a legnagyobb pénztárak már működtetnek választható portfóliós rendszer, a szektor intézményei közül a többség még nem vezette azt be, vagy nagyon differenciáltan döntött annak kialakításakor. Számos szempontot kell figyelembe venni, ha a nyugdíjmegtakarításainkat optimalizálni akarjuk, ezek között vannak objektív (befektetési időtáv, portfóliók összetétele) és szubjektív (életkor, kockázatviselési hajlandóság, várakozások, célok) tényezők is.

Egyes esetekben az a kritika éri a VPR-rendszert, hogy az a felelősséget áthárítja a tagokra, azonban a PSZÁF szerint inkább arról van szó, hogy a tagok saját igényeikhez közelebb álló vagyonkezelés valósulhat meg ebben a rendszerben. Természetesen nem lehet a tagokat és az intézményeket arra kényszeríteni, hogy a VPR-rendszert bevezessék vagy az új ajánlások szerint megújítsák azt, mert annak számos feltétele van. Például vannak olyan pénztárak, ahol a tagság egyértelműen a VPR-rendszer ellen van, de egy VPR-rendszert akkor sem lehet bevezetni, ha túlságosan kevés vagyon van egy pénztárban, mert annak működtetése nem mérethatékony.

A PSZÁF tapasztalatai szerint az önkéntes pénztárak alapvetően 7 fő portfólió közül választottak a rendszereik bevezetésekor, amelyek a következők: pénzpiaci, klasszikus, kiegyensúlyozott, növekedési, dinamikus, céldátum (target date), abszolút hozamú. A sajtóeseményen Szűcs József külön kitért a céldátum portfólió témakörére, mivel ez iránt az utóbbi időben nagyobb az érdeklődés a pénztárak részéről. Ez igazából nem is egy portfólió, végtelen sokat lehet kialakítani, mivel van egy lejárata ezeknek a portfólióknak, amelyekre optimalizálják a portfóliót, ez az időpont pedig kellően közel kell, hogy essen a tagok várható nyugdíjazási időpontjával. Külön előnye ennek a stratégiának, hogy a befektetési politika az idő előrehaladtával folyamatosan változik, a céldátumhoz közeledve a portfólió kockázati kitettsége is csökken.

A befektetési politika a VPR-szabályzat lelke, a legfontosabb, hogy az eszközportfóliók kellően elhatárolhatóak legyenek, illetve közérthető és kellően részletezettek legyenek. Az ajánlások szerint a vagyonkezelő által felállított célaránytól bármely irányban eltérhetnek a pénztárak, azonban ennek mértéke a PSZÁF szerint maximum 15%-pont lehet. Ez még mindig nagy mozgásteret tesz lehetővé, például egy olyan portfólió, amely 30%-os részvényarányra törekszik, annál 15-45% közötti is lehet a részvényarány, az aktuális piaci viszonyoknak megfelelően.

Szűcs József az előadás végén összegzésként elmondta, hogy az ajánlások alapján az is a cél, hogy a tagok akarjanak választani a portfóliók közül. Üdvözítő, hogy az Amerikában már régóta nagy népszerűségnek örvendő céldátum portfólió fókuszba kerülhet, igaz még a szektorban nem lehet ilyen portfóliót választani, azonban várhatóan az igény a jövőben nőni fog, éppen a stratégia egyszerűsége miatt. A VPR-rendszer esetében az elvárás, hogy jól elkülöníthetők legyenek, a tagok érdekében pedig csak különösen indokolt esetben ajánlott a VPR-rendszer módosítása. A rendszerért a pénztár igazgatótanácsa felelős, a PSZÁF szerint pedig a tudatos nyugdíjmegtakarítás eszköze a választható portfóliós rendszer, és nem a felelősségáthárítás eszköze.