A nyugdíjpénztári rendszer körüli bizonytalanság jól jöhet az alapkezelőknek

A nyugati társadalmakban tapasztalható fokozatos népesség öregedés következtében a nyugdíjpénztári rendszerek modernizálása, újragondolása nemcsak hazánkban, de a legtöbb európai országban is újra és újra előtérbe kerülő probléma. A szakember szerint a kötelezően teljesített befizetések, és az ezekből kifizetett nyugdíjak mértéke mellett azonban még mindig kevés hangsúlyt kap az öngondoskodás szerepe.

Magyarországon négy éve van lehetőség nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) nyitására, amelyen a befizetett összeg kamatadó mentes, illetve személyi jövedelemadó kedvezmény jár utána. A nyesz olyan hosszú távú megtakarítási forma, amelyen a tulajdonos maga kezeli nyugdíj-előtakarékossági befektetéseit. Döntően a 10 éves vagy annál hosszabb időtávban gondolkodni tudó befektetők számára jelent megtakarítási lehetőséget, hiszen amennyiben a nyugdíjkorhatár előtt szükség van a befektetett tőkére, csak jelentős adóterhek mellett lehet hozzányúlni, ezért a hazai, tipikusan rövid távra tervező befektetők számára ez a megtakarítási forma viszonylag kevésbé vonzó. Bár a legtöbb ember nehezen tervez ilyen hosszú távra előre, úgy gondolom, hogy a fent említett adókedvezmények miatt mégis megfontolandó megtakarítási forma.

Az alapkezelő tapasztalatai szerint a 3-4-5 éves futamidő az az időtáv, amelyet előre tudnak tervezni a befektetők, és ezen idő alatt a befektetők közel 95%-a nem nyúl hozzá befektetéséhez. Bár nem tipikus nyugdíj-előtakarékossági forma, de az öngondoskodás terén is egyre nagyobb jelentősége lehet a tartós befektetési számlának (tbsz). Itt 3-5 éves időtávban érdemes gondolkodni a befektetőknek, hiszen a befektetett összeg ebben az esetben részlegesen vagy teljes mértékben mentesül a kamatadó fizetés alól. Mivel a futamidő lejártakor ismét lehetőség van a tőke befektetésére, ezért ez az időtáv bármennyiszer, akár a nyugdíj korhatár eléréséig meghosszabbítható, szükség esetén azonban a számlatulajdonos rendelkezésére áll.