Végleg kifulladt a magyar gazdaság eddigi motorja: áttörhetetlen falba ütköztünk, kiderült az egyetlen kiút

Bő egy évtizeden át a hazai gazdaság fejlődését a foglalkoztatottak számának drasztikus növelése hajtotta. Ez a modell azonban nagyjából három-négy éve kifulladt. Hiába emelkedett a dolgozók létszáma a korábbi 3,8 millióról 4,7 millió közelébe, a népességfogyás és a nyugdíjkorhatár-emelés hatásainak kifutása miatt mára áttörhetetlen falakba ütköztünk. Egyszerűen elfogytak azok a társadalmi rétegek, akiket még be lehetne vonni a munkaerőpiacra. Sem a diákok, sem a kisgyermekes édesanyák, sem a nyugdíjasok nem jelentenek rendszerszintű megoldást a rohamosan csökkenő munkaképes korú népesség pótlására.

A megfelelő munkaerő-tartalék hiányában a gazdaság egy tipikus növekedési csapdába esett. Bár tartós recesszióról nem beszélhetünk, a korábbi extenzív, azaz a pusztán a munkaerő mennyiségére épülő növekedés már nem működik. A sikeresen felzárkózó országok ilyenkor váltanak át egy innovációra és termelékenységre épülő intenzív gazdasági modellre. Magyarországon azonban ez az átmenet eddig elmaradt.

Mivel a foglalkoztatottak létszáma érdemben már nem növelhető, a hangsúlyt egyértelműen a munka minőségére kell helyezni. Az új vezetésnek elsősorban azon kell dolgoznia, hogy a hazai munkavállalók minél nagyobb hozzáadott értéket tudjanak teremteni. Ehhez elengedhetetlen a képzettségi szint javítása, amelyben jelenleg egyre nagyobb a lemaradásunk az Európai Unióhoz képest. Míg Európában folyamatosan nő a diplomás fiatalok aránya, itthon a 25-35 éves korosztályban ez a mutató bő évtizede harminc százalék körül stagnál. Így a fiatalok kevesebb mint harmadának adatik meg a lehetőség, hogy magasabb jövedelmet és jobb munkakörülményeket érjen el.

A magasabb iskolai végzettség nemcsak egyéni, hanem össztársadalmi érdek is, hiszen ez a jobb életminőség alapja. A felsőfokú végzettségűek átlagosan az országos átlagbér 1,7-szeresét keresik, miközben az alacsony képzettségűek annak hatvan százalékát sem érik el. Ugyanez a szakadék figyelhető meg a munkanélküliségi rátában is. Míg a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők körében húsz-harminc százalékos az állástalanok aránya, a diplomásoknál még válság idején is két százalék alatt marad. A magasabb jövedelem és a stabilabb egzisztencia ráadásul a születéskor várható élettartamban is egyértelműen megmutatkozik: a képzettebbek tovább élnek.

A humántőke fejlesztése és a társadalom képzettségi szintjének javítása olyan hosszú távú befektetés, amelynek eredményei csak évek múlva jelentkeznek. Ugyanakkor minél később kezdődik el ez a folyamat, annál tovább szenved a gazdaság. Amíg a strukturális reformok beérnek, a fellendülést az uniós források felszabadítása, valamint a kiszámítható gazdaságpolitika révén javuló beruházási környezet segítheti. Egy stabil intézményrendszer olyan modern, technológiai élvonalba tartozó vállalatokat vonzhat az országba, amelyek önmagukban is képesek növelni a nemzetgazdasági termelékenységet.

Amennyiben a magasabb hozzáadott értékű munka révén a bér- és az életszínvonal emelkedni kezd, az a gazdasági felzárkózás mellett az államháztartás terheit is enyhíti. Idővel pedig, ha a javuló tendenciák tartóssá válnak, a kiszámíthatóbb jövőkép akár a kivándorolt magyarok egy részét is hazacsábíthatja. Hogy ez a forgatókönyv megvalósul-e, az a jövő zenéje. Az azonban biztos, hogy a valós gazdasági fejlődéshez ma már nem vezet más út.