Ők lehetnek a munkaerőhiány nagy nyertesei: nem is sejtik, hogy nyeregben vannak

Nemzetközi viszonylatban Magyarországon kiugróan alacsony a kisgyermekes anyák munkavállalása, nemcsak az OECD-átlaghoz, hanem a szomszédos országok átlagához képest is. Dániában a legmagasabb ez az arány, meghaladja a 80 százalékot, de Svédország, Szlovénia, Hollandia és Ausztria is szorosan követi a dánokat. A lista legalján Görögország és Magyarország szerepel, 50 százalék körüli aránnyal. A legtöbb európai országban persze teljesen mások az anyák munkavállalásával kapcsolatos szabályok. Több helyen csak fél évig maradhatnak otthon a gyermekükkel, amihez képest bizonyos szempontból családbarátabbnak tűnhet a Magyarországon igénybe vehető, akár 3 éven át járó fizetett szülési szabadság. Közben azonban komoly nehézséget okoz, hogy a nők a több éves kihagyás után nem, vagy nehezen tudnak visszatérni a munka világába, és ez sok esetben visszatartja őket a gyermekvállalástól - írja a Portfolio.

Az utóbbi években az állam is tett támogató lépéseket az anyák reintegrációjának segítése érdekében, mint a gyed extra 2014-es bevezetése, vagy a családvédelmi program részeként előirányzott bölcsődei férőhelyek bővítése, vagy akár a nagyszülői gyed bevezetése. A megfelelő feltételek megléte viszont, hogy a kisgyermekes anyák vissza tudjanak térni a munkába minél hamarabb - mint a részmunkaidő biztosítása, a munkahelyek családbaráttá tétele, stb. - jóval több tényezőt érintenek, és nem feltétlenül támogatások útján érhetők el, hanem általános szemléletváltás is szükséges hozzá az ellátási rendszer, a munkahelyek, valamint az édesanyák és családjuk részéről is. 

Ladics Viktória a HR Partner Consulting vezetője, maga is három gyermek édesanyja cégének fontos missziójának tekinti, hogy segítsék a gyes-ről visszatérő szülők integrálását. Vállalkozását kezdetben csak kisgyermekes szülőkből alapította, amely ma egy közel 70 fős HR tanácsadó szervezetté nőtte ki magát, ahol a munkatársak 70 százalékaa nő, köztük 25-en kisgyermekes szülők és ebből hárman gyes-en lévő édesanyák. Most arról nyilatkozott a Pénzcentrumnak, milyen érvek szólnak a kisgyermekes anyák munkavállalása ellen, illetve mellett, milyen kihívásokkal szembesülhet, aki a munka mellett dönt, miben lehet az anyák segítségére a munkahely, és hogy hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a karrierben és a gyermeknevelésben.

Pénzcentrum: Nehéz döntés egy édesanya számára, hogy gyeden maradjon, vagy visszamenjen dolgozni? Milyen érvek szólnak a két lehetőség mellett és ellen?

Ladics Viktória: Ahány család szerintem annyiféle érvrendszer működhet. A tipikusan jelen lévő érvek között szerepelni szoktak az anyagi szempontok, a munkahely kínálta távolléti idő - van olyan, általában vezetői pozíció, aminek a betöltését csak egy bizonyos ideig tudják időszakos megoldással áthidalni -, az édesanya ambíciója, szakmai alkotási vágya, és a családi háttér nyújtotta lehetőséga visszatérésre, azaz van-e segítség a gyermek(ek) ellátásában. 

A belső, szubjektív szempontok mellett jelen van az a tényező is, hogy az állami (vagy néha magán) intézményi háttér milyen ellátási lehetőséget kínál, pl. van-e bölcsőde a környéken, van-e még hely az adott bölcsődében, óvodában. 

És a lelki tényezőről még nem is beszéltem, ami ilyenkor a visszatérő vagy visszatérést fontolgató édesanya lelkében lejátszódik. Ez egy nagyon komplex történet, számos verzióját hallottam már, kezdve onnan, hogy milyen szülői mintát látott maga előtt az édesanya, mit vár el tőle a környezete, a visszatéréssel milyen anyának érzi magát, milyen feltételezése van arról, hogy a gyermeknek mi is a legjobb választás. Ezek között nagyon nehéz eligazodni és az első lépés, hogy ezeket a belső, szubjektív szempontokat is érdemes őszintén végiggondolni.

PC: Aki amellett dönt, hogy visszatér a munka világába kisgyermek nevelése mellett, milyen kihívásokkal szembesülhet?

LV: Ez egy elég komplex élethelyzet, amikor az édesanya visszamegy dolgozni. Bármilyen távon volt is otthon, az ő élete megváltozott. Már nem csak magáért felel, hanem a gyermekéért (gyermekeiért) is. 

Ha felkészült is a változásra, annak a tudata, hogy a gyermekét nem ő látja el és nem ő gondoskodik róla, időt és türelmet igénylő változás. 

Általában ez az időszak egybeesik a munkahelyi környezetbe való visszailleszkedéssel, ami - ha belegondolunk - irtózatosan nagy lelki teher egy visszatérő édesanyának. Nem csak a gyermekéért aggódik, hogy jó helyen van-e, hogy jól érzi-e magát, hogy megfelelően bánnak-e vele, hanem még a saját megfelelése is aggasztja, próbálja befogadni az új információkat, megismerkedni a feladataival, visszakapcsolódni a szervezet életébe. 

Ha a munkahelyen dolgozó vezetők már voltak hasonló élethelyzetben, akkor tudják, mire számítsanak egy visszatérő édesanya első hónapjainál, és rugalmasabban, megértőbben tudják kezelni ezt a helyzetet. 

PC: Egy nő helyzetét, aki szeretné a karrierjét is építeni amellett, hogy gyermeke(i) van(nak) nem csak a körülmények nehezítik, hanem az is, hogy sokan még mindig ítélkeznek a "karrierista anyák" felett, illetve sokan maguk éreznek bűntudatot, hogy bölcsödébe adják "idő előtt" a gyermeküket, mert azt kívánja meg a munkájuk. Ezzel a lelki teherrel segíthet megbirkózni a munka és a munkahely? 

LV: Valóban létező belső dilemma, vívódás, ami sok ambiciózus nőben megfogalmazódik a visszatéréskor. Az, hogy ennek a dilemmának, nehéz érzésnek mi áll a hátterében és ki is felel ennek feloldásáért azt több oldalról is meg lehet közelíteni.

Az idővel való állandó küzdelem az, ami a legtöbb fejtörést okozza és felőrli a lelkünket. Hogyan fogom mindezt a megfelelési vágyat kielégíteni a nap 24 órájában? Hogyan fog beleférni minden? Sokszor érezzük, hogy bárcsak 24 órával hosszabb lenne a hetünk, vagy csak pár órával az adott napunk, akkor mennyi mindennel készen lennék, mennyivel több beleférne. De az idő annyi, amennyi és a szerepeink egyre sokasodnak. Ezt a belső dilemmát kell feloldanunk. Munkahelyen a legfőbb kérdés, hogy mennyi időben milyen mennyiségű feladatot tudunk minőségben elvégezni. Erről kell dialógust folytatni a vezetőnkkel, érdemes folyamatos visszajelzést adni és kérni, hogy a félreértéseket mielőbb tisztázzuk és mindenkinek kielégítő pszichológiai szerződésben dolgozzunk. 

Ő az, aki kezdeményezheti a beszélgetéseket, aki keretezheti az együttműködést, megfogalmazhatja az elvárásokat és akinek lehetősége van olyan feladatkört kialakítania, ami fokozatosan terheli a visszatérő édesanyát. Ő az, aki figyelemmel tudja kísérni, hogy a csapat, ahová visszaérkezik a kisgyermekes szülő, hogyan reagál a nehézségekre és segíthet ezek feloldásában transzparens kommunikációval és a megértést segítő közös beszélgetések kezdeményezésével.

PC: Lehetséges, hogy sem a nevelésről, sem a munkáról nem kell lemondania egy anyának? 

LV: Természetesen lehetséges. Én mélyen hiszek abban, hogyha egy kisgyermekes szülő dolgozni szeretne, ha megfogalmazódott benne a visszatérés vágya, ha ismét szeretne szakmai közegben lenni és eredményeket elérni, akkor a családnak is jobb, ha ő ezt megteheti. Úgy lesz kerek az élete. Számtalan esetben előfordul, hogy a család, a gyerekek érdekében erről a vágyáról lemond az édesanya. Közben elnyomja a magában ébredő ambíciót, tettvágyat, ami egy idő után nehézzé teszi számára, hogy élvezze az otthoni teendőket, hogy örömét lelje ezekben a feladatokban. 

Lehet, hogy sokkal kényelmesebb számukra, ha a feleségük ellátja az otthoni teendőket, néha időben és az anyagiakban is logikusnak tűnik ez a lépés. Mégis valami üresség, valami hiányérzet kezd el kialakulni abban a nőben, aki számára a hivatás, a szakmája is fontos. Ilyenkor segítenek a mély és őszinte beszélgetések, a rugalmas szerepkiosztások, az egymásra odafigyelés a házaspár életében.

PC: Aki azt az utat választja, hogy gyed mellett otthonról dolgozik, hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt? Meg lehet találni az egyensúlyt, hogy ne menjen se a nevelés, se a munka rovására a döntés?

LV: Az otthoni munkavégzés (más néven home-office) lehetősége nagyon népszerű. Én magam is híve vagyok, hogy legyen mód rá. Amit fontos hangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy ez a megoldás nem jelenti a munkaterhelés fellazulását, és nem jelenti a majdnem-szabadságon-vagyok lehetőségét. Ami a sikeres megvalósítást illeti, ebben óriási szerepe van az adott ember önfegyelmének, hogy előbbre tudja-e sorolni a napi feladatokat a vele szembe jövő háztartási munkákkal vagy a gyermeke kéréseivel vagy a pihenési vágyával vagy a ’gyorsan elintézem még a bevásárlást’ igénnyel szemben. De szerep jut a sikerben a családi logisztikának, hogy megértik-e, hogy a szülő nem szabadságon van otthon, a szervezet érettségének (bizalom adási képességének, kommunikációs kifinomultságának) és a technikai eszközök otthoni biztosításának. 

Emellett igenis vonzó lehet a munkavállalók számára, mert rugalmasságot tükröz, az egyéni szempontok figyelembe vételét és megkönnyíti a munka-magánélet egyensúlyának tartását. Érdemes a lehetőséget megfontolni és megfelelő szabályok kimondásával biztosítani, mert ez nagyban segítheti a visszatérő szülőket a nyugodt visszatérésben.