Mentsük a céget a bukástól! Vajon megéri?

A bevallások elkészítése és a könyvvizsgálat során könnyen kiderülhet, hogy az adott évi veszteség miatt a cég saját tőkéje túl alacsony, illetve negatívvá válik, így szükségessé válik ennek rendezése. Ez viszont nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, vannak ugyanis bizonyos adókövetkezményei.

A helyzet azonban nem csak adójogi szempontból érdekes, hanem társasági jogi szempontból is. Vizsgálni kell ugyanis, hogy a saját tőke nem csökkent-e korlátolt felelősségű társaság esetén a jegyzett tőke fele, részvénytársaság esetén a két harmada alá, vagy a törvényileg meghatározott minimális jegyzett tőke mértéke alá. Ez kft. esetén 500 ezer forint, nyrt. esetén 20 millió forint, zrt. esetén 5 millió forint. Amennyiben valamelyik eset fennáll, a társaság tisztségviselői kötelesek összehívni a taggyűlést, ahol dönteni kell a tőkehelyzet rendezéséről.

Adózni kell a veszteség után? Lehet, hogy még így is jobban jársz...

Az alultőkésítési szabály következtében, alacsony vagy negatív saját tőke esetén a társaság által felvett nem-banki kölcsönökre elszámolt kamatráfordítás része vagy egésze adóalapnövelő tétel a társasági adó tekintetében. A tőkeemeléssel a társaság számviteli eredménye nem változik, de abban az esetben, ha a társasággal szembeni követelés elengedése vagy a társaság tartozásának átvállalására kerül sor, akkor mind a két eset rendkívüli bevételt eredményez a cégnek.

Tartozásátvállalás vagy a kölcsön elengedése

Ha valaki átvállalja a tatozásunkat, vagy elengedi valamely kötelezettségünket, annak több adókövetkezménye is van a vállalkozásunkra nézve. Az ilyen jellegű ügylet csak a következő évben javítja az alultőkésítés szempontjából figyelembe vehető saját tőke értékét, ugyanis csak az eredménytartalék része, a mérleg szerinti eredményt az adott évben nem befolyásolja.

A társasági adó alapjának sem a tartozásátvállalás, sem a kötelezettség elengedése miatt keletkezett bevétel nem része, ugyanis az adózó jogosult annak összegével az adóalapot csökkenteni abban az esetben, ha a kölcsönt elengedő fél nem ellenőrzött külföldi társaság. Ezzel szemben a minimum adóalapnak a rendkívüli bevételként elszámolt elengedett összegek részei.

A kölcsönadónál is vannak következményei az ügynek, ugyanis a kölcsön elengedése növeli az adóalapot, az ellenérték nélküli tartozás átvállalása esetén viszont nem ez a helyzet, ott nincs rá befolyással.

Egy korábban bevált adóelkerülési kiskaput zárt be január 1.-vel a törvényhozás, ugyanis idén már a kölcsön elengedése is ajándékozási illetékkötelezettség alá tartozik. Az illeték mértéke progresszív, az elengedett kölcsön összegének 21-40 százaléka. Egyszemélyes társaság tulajdonosa által elengedett kölcsön esetén a kölcsön 11-21 százaléka.

Arra viszont figyelni kell, hogy mivel az illeték megfizetésére a vagyont szerző köteles, vagyis az, akinek a kölcsön elengedése miatt nem kell megfizetnie azt, az adóhatóság akkor is megállapíthat illetékfizetési kötelezettséget, ha a követelést egy külföldi társaság engedte el. Tartozásátvállalás esetén kérdéses az illetékkötelezettség, mivel erre nem illik rá az ajándékozási illeték tárgyi hatálya alatt leírt egyik tényállás sem.

A tagok pótbefizetése

Kft. esetében, ha a szabályok szerint túlságosan alacsonnyá vált a saját tőke, akkor a korábban a társasági szerződésbe foglaltak szerint a tagok pótbefizetésre kötelezhetőek. Ennek célja a társaság veszteségeire való fedezet nyújtása. De ez csak abban az esetben érvényes, vagyis csak akkor kötelezhetőek erre a tagok, ha azt még az alapításkor belefoglalták a társasági szerződésbe.

A pótbefizetés azonban csak átmeneti forrást jelent a társaság részére, hiszen amint nincs szükség a pótbefizetés összegére a veszteségek finanszírozásához, a pótbefizetés összegét vissza kell fizetni a tagoknak a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint.

A vagyoni hozzájárulások és a pótbefizetés sajátos kapcsolatára utal az a szabálypáros, amelynek egyik eleme szerint a pótbefizetés elrendelhető a törzsbetétek teljes befizetése előtt is. A törzsbetétek szolgáltatásának határidejét csak a társasági szerződés egyhangú határozattal történő módosításával lehetne az eredeti időnél korábbra hozni, míg a pótbefizetés minősített többséggel is előírható. A veszteségek fedezésére fel nem használt pótbefizetést viszont nem lehet az előtt visszafizetni a tagoknak, hogy a törzsbetétek teljes egészében befizetésre kerültek volna.

A pótbefizetés maximumát, ütemezését és gyakoriságát a gyakorlatban a tagok törzsbetéteihez viszonyítva szokták meghatározni. Minden törvényi követelményt kielégít például egy olyan rendelkezés, amely szerint pótbefizetés címén a tagok legfeljebb törzsbetétjük tízszeres összegének megfizetésére kötelezhetők, ezen belül azonban legfeljebb évente egyszer rendelhető el pótbefizetés, és az egy alkalommal befizetendő összeg nem haladhatja meg a törzsbetét 50 százalékát.

A pótbefizetés adózási következménnyel nem jár, mert a jogalkotó úgy alakította ki a pótbefizetés elszámolásának számviteli rendszerét, hogy a saját tőke elemeit érinti. A saját tőke elemei között adózott források szerepelnek, ezért ezekhez bármilyen adójogi következmény fűzése kétszeres adóztatáshoz vezetne.

A veszteségnek senki sem örül. Ha ez nem jelentős, akkor némi plusz munkával a következő évben talán visszafordíthatjuk a tendenciát. De bizonyos mérték felett már alaposan át kell gondolni, hogy megéri-e megmenteni a céget, és ha igen, akkor azt milyen módon tesszük...