Ígéretözön: lesz-e 15. havi nyugdíj? - álmok és realitások

A társadalombiztosítási járulék 10%pontos csökkentését ígéri a Fidesz hatalomra kerülése esetén. A párt vezetői szerint ez a lépés egy újabb tőkejuttatási programmal együtt képes lesz a magyar gazdaság problémáit orvosolni. Egy éven belül 120 (esetleg 200) ezer új munkahely létesülhet, mely egyben kompenzálja a járulékkulcs miatt kiesett bevételeket, és egyben alapot teremt a 14. havi nyugdíj bevezetésére is (2010-ig). Rogán Antal szerint a járulékkulcs csökkentése önmagában a magyar gazdaság növekedését 2-3%ponttal fokozza.

Az MSZP államcsődöt lát

Az MSZP szerint ha a Fidesz javaslatai teljesülnének, az a társadalombiztosítás illetve az államháztartás csődjét jelentené. A 10%pontos járulékcsökkentés miatt kb. 650 mrd Ft-nyi bevételtől esne el a nyugdíjkassza. A kieső bevételek pótlására Gyurcsány egy korábbi kijelentése szerint kb. 900 ezer új foglalkoztatott kellene, Lendvai Ildikó szerint ha csak 200 ezer fős bővülés lenne, akkor egy új foglalkoztatottnak havonta legalább 500 ezer Ft-ot kellene keresni. Az MSZP szintén gondolkodik a TB járulék csökkentésében, de a Fidesznél lényegesen mérsékeltebb mértékben.

Mekkora realitása van egy 10%pontos járulékcsökkentésnek? A jelenlegi szerkezetben a munkavállalók által fizetett összesen 29%-nyi járulékból 18% megy a nyugdíjbiztosítóhoz, 11% az egészségbiztosítási járulék. Információink szerint a Fidesz egyelőre nem utalt pontosan arra, hogy a rendeltetésszerűen kettős bevételi forrást milyen arányban csökkentenék (a nyugdíjkasszából vagy az egészségügyi kasszából vennének el). Tudjuk, hogy a nyugdíjrendszer mostani szerkezetében fenntarthatatlan állapotban van, melynek egyik legfontosabb oka a járulékkulcsok nem megfelelő nagysága illetve a befizetett nyugdíjjárulékon (mint vagyonkezelésen) elért alacsony hozam.

Egy nemrég készült Nemzeti Bankos tanulmány szerint a jelenleg érvényes szabályok szerint a GDP kb. 2.4-szeresét kellene a nyugdíjrendszerbe beleönteni annak érdekében, hogy a rendszer hosszú távon működőképes legyen. A szocialisták által vezetett koalíciós kormány bevezette a 13. havi nyugdíjat, ami a rendszert a GDP közel felével terhelte meg hosszú távon. A TB járulék 4.5%pontos csökkentése (az 1997-98-as reformnál a kulcsok csökkentése nem szerepelt) a GDP nagyságrendjével hasonló mértékű többletterhet okozott.

2005.12.19 06:20
Kevesebb nyugdíj az új rendszerből? - hiába volt a reform

Nem nehéz előre látni a következményeket

A fentiek alapján nem nehéz elképzelni azt, hogy egy 10%pontos csökkentés a kulcsoknál illetve egy 14. havi nyugdíj a rendszert milyen mértékben lehetetleníti el. Az alacsonyabb közterheknek csak egy következménye lehet a foglalkoztatottak számának növelése, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy később több nyugdíjat is kell fizetni (többen válnak jogosulttá a nyugdíjakra). Ez az érv mintha eddig nem vetődött volna fel. Úgy tűnik, hogy a hosszú távú koncepció, a stratégiai gondolkodás hiányzik a javaslat mögül. Akkor, amikor az Európai Bizottság, de még inkább a magyar gazdaság saját érdeke a nagy elosztórendszerek ésszerű reformját követeli, akkor egy ilyen determináció komoly problémákat okozhat.

Részeredmények lehetnek, de ez nem elég

Nehéz becslést adni arra, hogy a járulékkulcsok mérséklésével a foglalkoztatottság milyen mértékben nőne. Feltételezhető, hogy az alacsonyabb közterhek mellett az eddigi rendszer bizonyos módon fehéredhet, másrészt bekövetkezhet egy tényleges foglalkoztatás-növekedési hatás. Az aktivitási ráta Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is alacsony, így a foglalkoztatás növekedése nem csak a munkanélkülieket érinthetné, de az eddig inaktívnak számított részből is táplálkozhat.

A jelenleg kb. 350 ezer munkanélküli kb. 50%-a tartósan állástalan, melynek a közterhek mellett egyéb strukturális okai is vannak. Feltételezhető, hogy az újonnan foglalkoztatottak része képzettségét tekintve inkább átlag alatti, ehhez kapcsolódóan olyan ágazatokban, területen helyezkedhetne el, ahol a versenyhelyzet egyébként is éles (Kína, Románia stb.). Amikor egy román munkás fele annyi bérért dolgozik illetve egy kínai munkás bére negyed akkora, akkor ilyen radikalizmus mellett is csak korlátozott eredmény érhető el.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a versenyképesség növelésének fontos eleme kell hogy legyen az adórendszer áramvonalasabbá tétele, a munkaerő közterheinek ésszerűbb elosztása, ugyanakkor rövid távú szemléletre utal az, ha csak néhány részletet változtatunk ezek közül. Az államháztartás hiánya jelenleg is az egyik legmagasabb a régióban. Lényegesen erősebb pozícióra lenne szükség ahhoz, hogy a bevételek radikális csökkenésének kockázatát fel lehessen vállalni (TB járulék csökkentése), emellett a kiadások növelése mögé (gázkompenzáció, tőkejuttatási program, jelentősebb gyógyszertámogatás) forrást lehessen állítani. A javaslatok inkább egyfajta előre menekülésnek tűnnek, de mintha nem reális helyzetértékelésen alapulnának. Nem megy az, hogy ugyanabból a tortából mindenki többet kapjon.

Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy 120 ezer vagy esetleg 200 ezer új munkás önmagában képes lenne megoldani a rendszer problémáit. Különösebb részletes indoklás nélkül úgy gondoljuk, hogy egy év alatt a mostani feltételek mellett nem elképzelhető, hogy a hazai gazdaság szerkezete olyan mértékben alakuljon át egy elem megváltoztatásától, hogy a növekedési ütem 2-3%ponttal gyorsuljon, a járulékcsökkentés az ígért tőkejuttatási rendszerrel együtt nem ad választ a nagy elosztórendszerek reformjának kérdésére (hosszú távon fenntartható pozíció).

Mi is az állam feladata? Az oxigénmaszk csak rövid ideig alkalmazható

A fent problémakör ugyanakkor tovább redukálható arra a kérdésre, hogy mi is kell, hogy legyen az állam feladata? Ha a vállalkozások egy paternalistább államot akarnak, akkor el kell fogadni, hogy annak költségei is magasabbak lesznek. Ha megvédjük a vállalkozókat a világpiaci árversenytől, ingyenes tőkejuttatást adunk nekik, akkor feltehetően az alkalmazkodóképesség is lassabban fejlődik ki. Ezzel természetesen nem állítjuk, hogy átmeneti védőernyő nem szükséges egyes ágazatokban illetve a fejlődés bizonyos szakaszaiban. Mivel a gazdaságpolitika nemzeti jellege nyugaton is elég erős, a protekcionizmus minden formájától feltehetően nekünk sem kell teljesen idegenkedni, az arányok illetve ennek módja azonban meghatározó. A piacgazdaság körülményei között az állam a vállalkozások működésének inkább a hátterét kell hogy biztosítsa az intézményi feltételeken keresztül, az innovativitást, a kezdeményezőkészséget azonban nem pótolhatja. Az intézményi feltételekhez nem csak a közterhek, de az infrastruktúra fejlesztés, az oktatás is hozzá tartozik. Az állam tehát sok mindent tehet, de jobb, ha a néha a piacnak is enged egy kis levegőt. Az oxigénmaszk sok esetben hasznos, de néha már túl tömény, csak oxigént lélegezve nem húzzuk túl sokáig.