Minden hitelesnek tökéletes az új mentőcsomag?

Cikkünkben bemutatjuk az ötlet lényegét, valamint 7-7 legfontosabb előnyét és hátrányát. Ezt követően megbecsüljük, mennyibe kerülne a csomag a költséget viselőknek (a bankoknak és/vagy az államnak), köztük a hazai tőzsdén szereplő OTP-nek.

I. Miről van szó?

A Napi Gazdaság csütörtökön számolt be arról az ötletről, amely a Magyar Fejlesztési Bank esetében már ismert állami árfolyam-garanciához hasonló megoldást alkalmazna a devizahitelek esetében is. Az ötlet azonban e konstrukciótól függetlenül is könnyen elképzelhető az árfolyamgát működése alapján.

A konstrukció 7 legfontosabb előnye szerintünk:

1. Mivel a futamidő végéig rögzítik az elszámolási árfolyamot, az adós az árfolyamkockázatoktól örökre megszabadul. Ez önmagában a bankoknak is jó, hiszen az árfolyamkockázat miatt fizetésképtelenné váló ügyfelek fizetőképessége javul, a hitelezési veszteség az alap forgatókönyvhöz képest mérséklődik.
2. Mivel jelenleg 240 forint környékén mozog a svájci frank, a rögzítéssel a törlesztőrészlet azonnal kb. 25%-kal csökken. Ez szintén lassíthatja vagy megállíthatja a banki hitelportfólió romlását, és lendíthet a lakossági fogyasztáson.
3. A jelenlegi árfolyamgáttal szemben nincs gyűjtőszámla, nincs jövőben törlesztendő újabb forinthitel. Az adós minden ilyesmitől megszabadul.
4. A politikusok számára valószínűleg jól kommunikálható az ötlet: nem az árfolyamgát "kötelezővé" tételéről vagy egy újabb hitelről van szó, hanem egy választások előtti "ajándékról" a devizahitelesek számára.
5. A kormány ezzel gyakorlatilag eddigi legfontosabb üzenetét válthatja valóra: olyan, mintha forintosítaná a devizahiteleket, hiszen az adós árfolyamkockázata eltűnne.
6. A tényleges forintosítással szembeni előnye azonban, hogy nincs "beégetési veszteség": amennyiben gyengül a frank a forinthoz képest, az állam és a bankszektor realizálhatja a nyereséget (ellenkező esetben lásd a hátrányokat).
7. A megoldás éves költsége a lakossági devizahitel-állomány csökkenésével egyidejűleg (a lejáró devizahitelek miatt) csökken.

A konstrukció 7 legfontosabb hátránya szerintünk:

1. A rögzített és a piaci árfolyam közötti különbséget (jelenleg közel 60 forint frankonként) valakinek fizetnie kell (alább részletezzük, összesen mennyit), ez valószínűleg az állam és/vagy a bankszektor lesz.
2. E terhek hosszú éveken keresztül jelentkeznek, amíg az érintett devizahitel-állomány le nem épül. Ez hosszú távú pénzügyi elköteleződést jelent.
3. Amennyiben erősödik a frank a forinthoz képest, az államnak vagy a bankoknak viselniük kell a piaci árfolyam fölötti árfolyamkockázatot is. Ez fedezeti ügyletekkel mérsékelhető, ráadásul a mostani árfolyamgát keretében az ún. legmagasabb árfolyam fölött (frank esetében 270 forint) elméletileg jelenleg is mindent az állam visel.
4. Ha a frank 180 forint alá gyengül, az adósok rosszabbul járnak a piaci helyzetnél (ennek valószínűsége nagyon kicsi).
5. Egy devizahitel elő- vagy végtörlesztése esetén a veszteség (vagy annak egy része) azonnal keletkezhet a teherviselőnél (állam/bank), és nem egyenletesen.
6. Nem segít az ötlet azokon a 90 napon túli késedelemben lévő adósokon (valószínűleg a késedelmesek döntő többségén), akiknél a rögzített árfolyamon sem állna helyre a fizetőképesség. A bankok meglévő nem teljesítő hitelállománya tehát mindettől alig csökken.
7. Számviteli megvalósítási nehézség: mivel a rögzített árfolyam feletti tőke- és kamatkövetelésből is előre látható módon elenged valamennyit a bank, felvetődik a kérdés, nem kell-e az ebből származó esetleges értékvesztést (legalább részben) előre elkönyvelnie, ami miatt (részben) mégsem egyenletesen terheli időben a számviteli eredményét a program. 100%-os állami szerepvállalás esetén ez nem jelentkezik.

II. Mennyibe kerül az államnak és/vagy a bankszektornak?

Számos fontos előnye mellett a konstrukció legnagyobb hátránya, hogy az államnak és/vagy a bankszektornak jelentős terhet kell viselnie. Egy túlzott banki teherviselés ronthatja a következő hosszú évek banki eredményességét, csökkentve a bankok hitelkínálatát (rontva a növekedési kilátásokat), a bankrészvények (pl. OTP) befektetői számára pedig a részvények méltányos értékét. Az állam esetében az akció növelheti a költségvetési hiányt. Ezért fontos kérdés, hogy a fent leírt konstrukció mekkora veszteséget okoz az államnak és/vagy a bankszektornak (benne az OTP-nek). Erre az alábbiakban adunk becslést. Számításaink során az MNB és az OTP által egyaránt csütörtökön közzétett legfrissebb, június végi adatokat használtuk.

E feltételezések figyelembevételével becsléseink szerint jelenleg 189 milliárd forint törlesztőrészletet fizetnek évente a magyar bankszektor lakossági lakáscélú devizahitelei piaci árfolyam mellett (figyelmen kívül hagyva az árfolyamgát tényét és a nem teljesítő ügyfeleket). A tágabb kört képviselő devizaalapú jelzáloghitelek éves terhe 383 milliárd forint, az összes lakossági devizahitelé pedig 521 milliárd forint.

A fenti konstrukcióban az éves törlesztőrészlet negyedét (180 és 240 forint közötti rész) fogják átvállalni az első évben a devizahitelesektől, ha marad a 240 forintos árfolyam. Mivel a hitelállomány nagysága - 240 forintos, változatlan frankárfolyam mellett - folyamatosan csökken, az állam és/vagy a bankok által vállalat teher nagysága is hasonló mértékben csökken az évek során. Az árfolyamkockázatokat az állam és/vagy a bankszektor viseli a tehermegosztás arányában.

Az alábbi táblázatban annak függvényében mutatjuk be az állam és a bankszektor együttes első évi terhét, hogy mennyi lesz a jövőbeni árfolyam, illetve hogy kiket vonnak be az adósmentésbe. Amennyiben csak a lakáscélú devizahitelt felvevőket kívánják megsegíteni, akkor az állam és a bankszektor együttes éves terhe 240 forintos frankárfolyam mellett közel 47 milliárd forint lehet. Ez az éves bankadó közel harmada. A deviza jelzáloghitelek "megmentése" évi 96 milliárd forintba (a bankadó közel kétharmada), az összes devizahitelesé pedig 130 milliárd forintba kerülne (csaknem a teljes évi bankadó) becsléseink szerint. A terhet ésszerűen elosztva - például felezve - a bankszektor és az állam számára is viszonylag elviselhető éves terhet kapunk. A bankszektor esetében az akció negatív pénzügyi hatását tovább mérsékelheti, ha ennek köszönhetően megáll a hitelportfólió árfolyam-ingadozásból származó romlása.

III. Mennyibe kerül az OTP-nek?

Az OTP részesedése a devizaalapú lakáshitelek piacán 17,5%, a jelzálogfedezetű devizahitelek piacán 21,4%, az összes devizahitelben pedig 21,0%. Ha rendre ezen devizahiteles csoportokat mentenék meg, számításaink szerint rendre 8, 21, illetve 27 milliárd forint lenne az OTP éves vesztesége az intézkedés miatt. Amennyiben az állam és a bankszektor megfelezné a terheket, 4, 10, illetve 14 milliárd forint lenne a mínusz. Teljes banki szerepvállalás esetén ez az OTP elemzők által várt jövő évi nyereségének ez 4-14%-a a megmentett ügyfélkörtől függően. A terhek felezése estén pedig a jövő évi nyereség 2-7%-a úszhat el.

IV. Mennyibe kerül a költségvetésnek?

Amennyiben az állam vállalná 240 forintos frankárfolyam mellett a terhek egészét, a lakáscélú devizahitelesek megsegítésének költsége (évi 47 milliárd forint) a GDP 0,16%-ával növelné a költségvetési hiányt. A deviza jelzáloghitelesek megmentése (évi 96 milliárd forint) a GDP 0,32%-ába, az összes lakossági devizahitelesé (130 milliárd forint) pedig annak 0,43%-ába kerülne. A bankszektor és az állam terhének fele-fele arányban történő megosztása esetén rendre a GDP 0,08%-áról, 0,16%-áról, illetve 0,22%-áról beszélünk.