Végzetes aszály: nem riogatás, ökológiai katasztrófa fenyegeti a Balatont és a Velencei-tavat

„Rövid visszatérési idővel jelentkeznek a tartósan aszályos helyzetek, ráadásul nemcsak meteorológiai, hanem hidrológiai aszály is, ami azt jelenti, hogy a tavainkban, vízfolyásainkban is kis vízhozamok tapasztalhatók” – hangsúlyozta Bíró Tibor az az InfoRádiónak.

A szakember szerint a problémák gyökere egyértelműen az éghajlatváltozásban keresendő. Magyarországon az elmúlt hat-hét évben szinte folyamatos volt az aszályhelyzet, a csapadékeloszlás egyre kiszámíthatatlanabb, a hőmérséklet pedig tartósan emelkedik. Ez a kombináció súlyos következményekkel jár a talajnedvességre, a mezőgazdaságra és a felszín alatti vízkészletekre is.

„Az éghajlatváltozás, az emelkedő hőmérséklet, a növekvő párolgás, illetve a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás különböző kombinációja okozza ezt a helyzetet, és fel kell készülnünk, hogy a jövőben is erre kell számítani” – figyelmeztetett Bíró.

A mezőgazdaság különösen érzékenyen reagál a szárazságra. Míg az őszi gabonák még viszonylag ellenállók, a kukoricahidridek már komoly veszteségeket szenvednek el a hőstressz és a vízhiány miatt. „A következő egy-két évtizedben olyan hibrideket kell elkezdeni termeszteni, amelyek lényegesen jobb aszálytűrő képességgel rendelkeznek” – mondta az egyetemi tanár.

A Tisza „kiszívja” az Alföld vízkészletét

A Homokhátság és az Alföld vízhiányos területein a helyzetet tovább súlyosbítja a Tisza folyamatosan alacsony vízállása. Bíró szerint ez évente mintegy 250 millió köbméter talajvizet von el a környező térségekből.

„Ha a Tisza vízszintje alacsonyabb, mint a környező terület talajvízszintje, akkor természetesen leszívja a talajvizet” – magyarázta Bíró.

A vízmegtartó képesség javítását szerinte az árvízi vízkészletek jobb kihasználása segíthetné, de az utóbbi években ezek is egyre kisebbek és ritkábbak. A gravitációs vízkivezetés lehetősége is csökkent, mert a kisebb árhullámok nem érik el a szükséges szintet.

Balaton és Velencei-tó: súlyos ökológiai kockázat

A hazai nagy tavak állapota különösen aggasztó. A Balaton és a Velencei-tó is történelmileg többször kiszáradt már, de most ezek fenntarthatóságát új tényezők veszélyeztetik. A vízgyűjtő területük arányaiban kicsi, így érzékenyek a csapadékhiányra, a párolgás pedig fokozza a vízveszteséget.

„Beavatkozni nagyon nehéz, mert többször volt szó akár a Balaton, akár a Velencei-tó esetében arról, hogy más vízrendszerből táplálják, de annak az ásványi összetétele teljesen más, és valószínűleg a tavak ökológiáját is megváltoztatná” – mondta Bíró.

Az emelkedő vízhőmérséklet ráadásul biológiai szinten is veszélyt jelent. Ha a víz eléri a 30–32 Celsius-fokot, olyan fehérjék is denaturálódhatnak, amelyek kulcsszerepet játszanak az élő rendszerek működésében. Ez oxigénhiányhoz és ökológiai összeomláshoz vezethet. Bíró Tibor szerint a tartós vízhiány Magyarország egyik legsúlyosabb nemzeti problémája, amely nemcsak az élhetőséget, hanem a gazdaságot is alapvetően befolyásolja.

„A víz stratégiai elem. Számos életterületen esszenciális, az ország gazdasági teljesítőképességét is jelentősen befolyásolja, az életfeltételünket befolyásolja, úgyhogy ennek a hiánya mindenkit érint” – figyelmeztetett. A professzor szerint sürgős szakpolitikai, mérnöki és társadalmi alkalmazkodásra van szükség, hogy Magyarország hosszú távon kezelni tudja a vízügyi kihívásokat.