Döbbenetes fotókon a magyar városok, amik örökre megváltoztak: szétbombázták az amerikaiak, oroszok

1945. március 4-én, a II. világháború végnapjaiban Nápolyban 118 darab B-24-es bombázó szállt fel, hogy végső csapást mérjen az ellenséges erőkre. Összesen 259,6 tonna bombát dobtak le Szombathelyre, öt hullámban. Az első hullám 12 óra 40 perckor érkezett a vasútállomás fölé, 13 órakor pedig mind az öt hullám végzett. Az akkori beszámolók szerint a repülőgépek hosszú ideig keringtek a város fölött, de maga a támadás mindössze 20 percig tartott. Ez az alig fél óra viszont azoknak, akik átélték, óráknak tűnt – olvashatjuk Kosztolánczy Tibor „A második világháború Szombathelyen” című könyvében. 

Egyik legfőbb oka, 80 évvel ezelőtt miért is bombázták le Szombathelyet, ismert történelmi tény: a szövetséges hatalmak kiemelt hadműveleti területként tekintettek Szombathelyre. Szálasi Ferencnek és kormányának 1944. novemberében el kellett hagynia a fővárost, Sopron mellett Szombathely lett a másik kormányzati központ. Itt állomásozott az olasz, japán és a német nagykövetség, ráadásul az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontja volt a városban. A korabeli bevetési parancsokból egyértelműen kiolvasható, hogy a Szövetségesek elsődleges célja a tengelyhatalmak háborús gépezetének megbénítása volt, az olaj és egyéb szükséges utánpótlás szállításának a megakadályozásával. Ezért is volt fontos célpont többek között a szombathelyi vasútállomás.

1944. október 7-e és 1945. március 26-a között Szombathelyet már hat légitámadás érte, de mind közt március 4-i volt a legsúlyosabb. Ezen a napon 293-an vesztették életüket. Szombathely a 6. volt a legsúlyosabb háborús károkat elszenvedett magyar városok listáján:

• összesen 423 halálos áldozattal,
• a város 4471 lakóházából 3575 sérült meg.
• Komoly károkat szenvedett a városháza, a Püspöki Palota, a Palace szálló, a Thököly utcai áramszolgáltató, több belvárosi bérház és magánépület.
• Végzetes bombatalálat érte a székesegyházat.

Elhibázott katonai manőver okozhatta a hatalmas pusztítást Szombathelyen

Legalábbis ezt állítja egy amerikai kutató, Fred Crenshaw. Szerinte a sajnálatos tragédia oka, hogy az olaszországi rossz időjárási viszonyok miatt, több gép lemaradt egységétől, s azok nem a vasútállomás, hanem tévedésből a székesegyház felett oldották ki bombáikat. Az amerikai támadó egységekben ugyanis csak a vezérgépnek volt megfelelő navigációs rendszere, s mikor ez a vezérgép kiadta a bombázás megkezdésére vonatkozó utasítást, az össze pilótának ki kellett oldania a bombáját.

Ahogy Feiszt György szombathelyi levéltáros-történész 5 évvel ezelőtti bejegyzésében írta:

1945. március 26-án a szombathelyi pályaudvar lebombázásával, a közel egy évig tartó szövetséges bombatámadások végleg befejeződtek. Másnap még néhány szovjet bomba hullott a városra, és valójában ezzel értek véget a Magyarország elleni légitámadások.

Magyarországon közel 20 ezer ember veszthette életét a légi csapásokban

Nem célunk részletesen bemutatni, hogy a II. világháborúban az angol-amerikai, szovjet és román bombatámadások milyen károkat okoztak, de érdemes érzékeltetni azok nagyságrendjét! Az 1946-os magyar statisztikai adatok szerint a mai Magyarország 3122 települése közül 1024-et ért légitámadás. A hazai áldozatok számáról eltérő pontosságú adatok maradtak fenn – már ahol egyáltalán fennmaradtak. Éppen ezért a bombázások legtragikusabb következményeiről csupán hozzávetőleges adatok állnak rendelkezésre: hazánkban összességében körülbelül 20 000 ember veszthette életét a légi csapások következtében. (Összehasonlításként: Németország embervesztesége a bombázásokban mintegy 635 ezer fő, Ausztriáé pedig körülbelül 40 ezer fő volt.)

Magyarországot először 1944. április 3-án érte szövetséges bombatámadás, ezzel vette kezdetét a közel egy évig tartó légitámadás-sorozat. A második világháborús légiháború legnagyobb csapása Budapestet sújtotta 1944. április 3. és szeptember 20. között. Az amerikaiak négy fő célcsoport – a pályaudvarok, az olajipari létesítmények, a repülőterek és egyéb stratégiai célpontok – ellen összesen 29 támadást hajtottak végre. Érdemes megjegyezni, hogy a támadások 50%-a június-júliusban, további 35%-a pedig szeptemberben történt. A fővárosra ledobott bombateher összesen 4317 tonnát tett ki.

Szeged, az Aradi vértanúk tere, háttérben a szőregi csata emlékműve. Fotó: 1944 / Fortepan

1944-ben súlyos légicsapások érték Szolnokot, Miskolcot, Püspökladányt, Debrecent, Szegedet, Nagyváradot és Kolozsvárt. A bombázások nemcsak a vasúti pályákat rombolták le, hanem jelentős veszteségeket okoztak a mozdony- és gördülőállományban is. Célponttá váltak a vidéki laktanyák, a híradóvonalak, a villanytelepek, a raktárak, az ideiglenes üzemanyagtartályok, valamint több száz lakóépület is végzetes találatot kapott.

Az almásfüzítői olajfinomító bombázása: 1944. augusztus 9. Fotó:  Fortepan / National Archives

A szövetséges haderők elsődleges célpontjai a nagy vasútállomások és rendező pályaudvarok voltak, amelyeket szőnyegbombázással próbáltak megsemmisíteni. Gyakran azonban a bombázás pontatlannak bizonyult, részben a rossz látási viszonyok – különösen a becsapódó bombák által keltett füst – miatt, részben pedig az aktív légvédelem következtében. Többször előfordult úgynevezett kényszer-bombavetés is: ha a támadó repülőgépek például motorhiba miatt visszafordulásra kényszerültek, vagy nem jutottak el a kijelölt célpontig, akkor a bombákat sietve, céltalanul szórták le, hogy gyorsan felzárkózhassanak a hazafelé tartó kötelékhez. Ennek következtében számos bomba hullott kisebb településekre és falvakra.

A bombatámadások nagyon súlyos károkat okoztak a célnak egyébként ki nem jelölt közeli könnyű- és élelmiszeripari létesítményekben is.

1944. április 13-án például a győri Magyar Waggon és Gépgyár (amely ekkoriban Messerschmitt Bf 109-eseket gyártott) mellett 36 darab 500 fontos rombolóbomba találta el a Dermata cipőgyárat, ami az országos kapacitás 17 százalékát adta, és számos más üzemet. Óriási volt a halálos áldozatok száma is, 1944. június 2-án például a Frantic hadművelet(wd) fedőnevű légi hadművelet nyomán, amelynek célja Debrecen, Szolnok, Szeged, Miskolc, Nagyvárad, Kolozsvár vasúti pályaudvarainak, berendezéseinek rombolása és a magyarországi átmenő forgalom megbénítása volt, 2387 magyar és 174 német halálos áldozatot jegyeztek fel.

Békéscsaba bombázása. A felvétel 1944. szeptember 21-én készült. Fotó: Fortepan /  adományozó, National Archives

A Duna magyarországi szakaszán levő nyolc vasúti hídból kettőt, a Tisza tíz vasúti hídjából ugyancsak kettőt romboltak le a bombázások. A magyarországi repülőgépgyárakat: a Horthy-ligeti Dunai Repülőgépgyár Rt-t (Szigethalom, ez akkor az ország egyik legkorszerűbb üzeme volt), a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép-motorgyárat, a győri Magyar Waggon és Gépgyárat súlyosan megrongálták.

Az 1945-ös budapesti ostrom is elképesztő pusztítást végzett a város épületeiben; alig akadt olyan ház, amelyet ne sújtott volna a kegyetlen harc. A korabeli fényképek, amelyek mindannyiunk emlékezetébe örökre bevésődtek, a romba dőlt épületek megrendítő mementói. De a vidéki nagyvárosokban is hatalmas károk keletkeztek. Most idézzük fel ezek közül is a „legegeket”...

Az egyik legsúlyosabb bombatámadás Miskolcot érte

1944. június 2-án Miskolcot érte az egyik legsúlyosabb bombatámadás a második világháború során, amely Magyarország egyik legfontosabb vasúti csomópontjait célozta meg.

A háború 1944 nyarára elérte az ország keleti részét is, és egyre gyakoribbá váltak a légitámadások, valamint a légiveszélyt jelző szirénák. A front közeledtével Miskolcot több légitámadás is érte, de a legnagyobb és legpusztítóbb támadás 1944. június 2-án történt. Ekkor, a „Frantic Joe” hadművelet keretében, 10 órakor 100 amerikai B–17 Flying Fortress és B–24 Liberator típusú nehézbombázó támadta a várost. A szövetséges bombázókat olasz támaszpontokról, Foggia környéki repülőterekről indították. Három hullámban összesen körülbelül 200 tonna robbanóanyagot – romboló- és gyújtóbombákat – dobtak le a Tiszai pályaudvar és a piactér közötti területen. A támadás célpontjai közé tartozott a gyalogsági, a tüzérségi és a lovassági laktanya, a Tiszai pályaudvar, a helyőrségi kórház, a Búza téri vásárcsarnok, a Szilágyi Diskant gépgyár és a Madarász Viktor utcai lakóházak. A támadó amerikai gépek jelentései szerint nem találkoztak sem légvédelmi tűzzel, sem ellenséges vadászgépekkel.

A bombázás következtében 420 ember megsebesült, 206-an pedig életüket vesztették, köztük sok 14 év alatti gyermek is. A városban 160 lakóház teljesen összedőlt, 600 pedig súlyosan megrongálódott. A járványkórház és a vásárcsarnok közel kétharmada elpusztult, míg az Erzsébet kórház is súlyos sérüléseket szenvedett. A Tiszai pályaudvar 20%-a megsérült, és a rendező pályaudvar épületei teljesen elpusztultak.

Sebesültek egy hazai kórházban 1944-ben. Fotó: Fortepan / adományozó Miskolci Zsuzsa

A bombatámadás áldozatait napokkal később a Tetemvári piactéren ravatalozták fel, ahol Borbély-Maczky Emil főispán búcsúztatta őket. A gyászmise után a polgári áldozatokat a köztemetőbe, míg a katonákat a Hősök temetőjébe temették el.

A szövetséges légierő 1944 őszéig még három alkalommal támadta Miskolcot. Augusztusban kétszer ismét a pályaudvarok voltak a célpontok, míg 1944. szeptember 13-án Diósgyőrre is több száz bomba hullott, melynek következtében 44 áldozat vesztette életét.

A legtöbb áldozatot követelő bombázás Debrecenben

A második világháború magyarországi történetének legvéresebb légitámadása 1944. június 2-án történt Debrecenben.

Az olaszországi támaszpontokról 130 bombázó indult, mindegyikük 40 mázsa bombateherrel, őket pedig 64 vadászgép kísérte. A támadás során 155 bomba hullott a Nagyállomásra és környékére, amely az elsődleges célpont volt. Az amerikai légierő mintegy ezer bombát dobott a városra, elérve többek között a Magyar Államvasutak Műhelyét, amelyet 128 bombatalálat ért, valamint a városi közvágóhidat, amely 30 találatot kapott. Az Erzsébet utcai munkásnegyed, valamint a Deák Ferenc és Hunyadi utcák (ma Petőfi tér környéke) földdel váltak egyenlővé. Bombatalálat érte a mostani börtön épületét, megsemmisült a Szent Anna és a Ferenc József út kereszteződésének környéke is. Számos ház dőlt romba, vált életveszélyessé, vagy szenvedett kisebb károkat. Több ezer ember vált hajléktalanná, és a becslések szerint körülbelül 2 ezer ember vesztette életét a támadás következtében.

A június 2-i bombázást további öt légitámadás követte még az év folyamán: szeptember 1-jén, 15-én, 17-én, 20-án és 21-én újra szövetséges támadások érték a várost.

Debrecen amerikai bombázása. A felvétel 1944. június 2-án készült. Fortepan / Adományozó: National Archives

A háború végére Győr az ország 3. legtöbb bombakárosult vidéki városává vált

1944. április 13-án, délelőtt 11:50 és 12:05 között, mindössze 15 perc leforgása alatt három hullámban több ezer romboló és gyújtó bombát szórtak az amerikai repülők Győr ipari létesítményeire és munkásnegyedeire. Az elsődleges célpontok a vagongyár és a repülőtér voltak, de a Darányi-rakpartra is hullottak robbanószerek. A támadás következtében 77 épület teljesen leégett, 115 másik súlyosan megsérült, míg további 193 épület károsodott tűz- vagy bombakárok következtében. Az anyagi kár mellett súlyos emberi tragédiák is történt: családok veszítették el szeretteiket, emberek váltak özvegyekké és árvaságra jutottak, miközben rémült túlélők küzdöttek a megpróbáltatásokkal. Az első amerikai légitámadást számos további angolszász, majd szovjet taktikai bombázás követte, egészen 1945. március 20-ig.

Győri vasútállomás az 1944-es bombázás után. Fotó: Fortepan / Konok Tamás id

Hajdúböszörményben marhacsordákat is bombáztak

Hajdúböszörmény városában a szövetségesek többszöri bombázása súlyos károkat okozott a második világháborúban. Az első légitámadás 1944. augusztus 12-én éjszaka érte a város katonai repülőterét, ezt követően egy második támadásra 1944. augusztus 21-én került sor. Az első bombázás a város határában, a Csordalegelőn található tábori repülőtér ellen irányult, amelyet a Brit Királyi Légierő (RAF) 54 bombázója hajtott végre. Az éjszakai támadás közepette a kivilágítás következtében hirtelen nappali fény uralta a tájat. A ledobott bombák többsége célt tévesztett, így minimális károkat okozott. A támadás alatt a repülőgépek röpcédulákat is szórtak a városra, amelyeken az alábbi szöveg állt: „Visszajövünk, de már nappal.”

A következő bombázás, 1944. augusztus 21-én történt, amikor is a Hajdúböszörmény tábori repülőterét négy hullámban támadta 102 amerikai B-24 Liberator típusú bombázó, melyeket P-51 Mustang vadászgépek kísértek. A gépek az olaszországi Foggiából indultak, és az amerikai 304. bombázóhadosztály négy ezredéhez tartoztak. A támadás 10:17-kor kezdődött, és a 455., 456., 459. és 454. bombázóezredek gépei összesen 22 000 darab 20 fontos (9 kilogrammos) bombát dobtak a környékre, köztük olyan pillanatgyújtós repeszbombákat, amelyek robbanásukkor 1000-1500 darabra szétváltak, hatalmas pusztítást okozva.

A szakirodalom mai napig említi azt a szokatlan harcmodort, amit az amerikai vadászpilóták alkalmaztak a viszonylag sikertelen bombázás után. Ekkor újabb és újabb támadásokkal „pulykavadászatot” rendeztek, mely során a repülőtér közelében megbúvó, a vásárba készülő helyieket is tüzet nyitottak. Ezen kívül a bázis mellett legelő tehéncsordát is lemészárolták. A rajtaütések következtében 41 ember vesztette életét, 72-en megsebesültek. A csorda ellen indított támadás következtében 550 szarvasmarhából 423 elpusztult, ami miatt a város tejellátása összeomlott. Ezen kívül 100 sertés, 120 juh és 11 ló is elhullott. A város déli és délnyugati részén több épület megsemmisült, 754 család szenvedett kárt.

Címlapfotó: Magyarország, Almásfüzitő (ekkor Szőny településrésze) 1944. augusztus 9., az olajfinomító bombázása Fortepan / Fotó adományozó National Archives