Sokan elrontják a gyümölcsfák metszését: ezeken a hibákon bukik el a legtöbb hobbikertész

A metszés nem annyira ijesztő, mint aminek tűnik. A fiatal gyümölcsfáinkat minden évben formázni, alakítani kell, így kialakulhat a szép koronaformája, míg az idősebb fáknál elegendő a főágak mellékhajtásait vőről évre visszavágni. A metszés történhet a fák nyugalmi időszakában, lombtalan állapotban, vagy a vegetációs időszakban, nyáron. Ezen belül is különböző időpontokat választhatunk, ami aztán hatással van a gyümölcsfák további fejlődésére, élettevékenységeire. A metszés során törekedjünk a szellős lombkorona kialakítására, hogy a vegetációs időszakban javuljon a fényállátás és megkönnyítsük a betakarítást, írja az Agrászektor.

Miért is fontos a metszés?

Az őszi egészségügyi metszés célja a száraz, törött és megbetegedett ágak eltávolítása a fáról. Ezért ilyenkor a következő ágakat vágjuk: törött, madarak által károsított, száraz vagy betegség nyomait viselő (gombás, duzzanatos). Nemcsak a jövőbeli szüret, hanem maga a fa élete is közvetlenül függ attól, hogy az őszi munkát mennyire teljes mértékben és hatékonyan végzik el, hiszen a legnehezebb időszak áll előttünk. Termés közben, és különösen akkor, ha bőséges, a fa sok energiát tölt el, ezért a betakarítás után súlyosan kimerül. Rövid őszi időszakra a lehető legnagyobb mértékben helyre kell állítania energiatartalmát, hogy hibernáljon, mint egy teljesen feltöltött akkumulátor. Ez lehetővé teszi, hogy a fa jól teleljen, és tavasszal nyugodtan kezdje meg a vegetációs időszakot.

Milyen eszközökre van szükség a metszéshez?

A megfelelő metszési munkák elvégzéséhez kifogástalan szerszámokra és eszközökre van szükség. Az életlen eszközök sok maradandó sérülést okozhatnak a növényekben. Fontos, hogy eszközünket mindig fertőtlenítsük le a metszési munkálatok előtt, ezzel meg tudjuk akadályozni az esetleges fertőzések terjedését (A metszőollók karbantartása a rendszeres tisztításból, élezésből és olajozásból áll).

A metszőolló kiválasztásához a következő szempontokat vegyük figyelembe: legyen könnyű, de erős, tartós, ergonomikus kialakítású, amelynek markolata kényelmes fogású, nem csúszik rajta a kezünk. A metszőolló legyen összezárható, megakadályozva ezzel az esetleges sérüléseket. A metszőollóval általában 1,5-2 cm átmérőjű vesszőket, gallyakat tudunk metszeni. A hosszú nyeleiről (60-80 cm) elhíresült, nagyon praktikus ág- és gallyvágó ollók a nagyobb átmérőjű gallyak metszésére alkalmasak. Pengéik hasonlóak a metszőollóéhoz, de ezzel az eszközzel kisebb erőfeszítéssel, magasabban elhelyezkedő gallyakat is el tudunk érni. A létrahasználatot kiválthatjuk a praktikus magassági ágvágókkal. A teleszkóposan nyitható nyélnek köszönhetően a magas fák, bokrok felső és belső ágaihoz is könnyen hozzáférünk.

Miket kell ősszel metszeni?

Ha a növénynek nincs ideje felkészülni a télre, nincs ideje erősödni, a tél még jobban kimeríti vagy teljesen megöli. Tavasszal az ilyen növények későn kezdenek növekedni, későn virágoznak vagy egyáltalán nem virágoznak. Ezért a kertész feladata, hogy mindent megtegyen a cseresznye és a meggy lehető leggyorsabb és teljesebb feltöltése érdekében a téli hideg előtt.

A cseresznyét és a meggyet a levelek lehullása után meg kell metszeni, ami általában szeptember vége előtt történik. Ha a megadott időn belül nem sikerült végrehajtani, akkor jobb az eljárást tavaszra halasztani.

Távolítsuk el a dió száraz ágait. Ebben az időszakban kell a diófákról lefűrészelni vagy ollóval levágni a száraz, illetve fölösleges ágakat. Ha erre szükség van, ne várjunk sokáig, ugyanis más időpontban nem szabad a diófához ollóval, illetve fűrésszel még közeledni sem, mert olyan erős a gyökérnyomása, hogy a seben keresztül rengeteg nedvet veszíthet.

Érdemes most metszeni a télálló kúszónövényeket is, mint a lonc, a lilaakác vagy éppen a vadszőlő. Ezek esetében erőteljes metszéssel az oldalhajtásokat akár 20-30-ig is visszavághatjuk. Ezáltal hatalmas súlytól szabadíthatjuk meg a növényt a téli időszakra. De ne feledkezzünk meg a szeder vagy éppen a bokorrózsa metszéséről sem!

Kövessük a csúcsdominancia elvét!

A csúcsdominancia elve azt jelenti, hogy egy hajtás pozíciója minél inkább a függőlegeshez közelít, annál erősebben a csúcshoz közeli rügyek hajtanak ki. Tehát minél közelebb esik a hajtás állása a vízszinteshez, annál inkább a tőhöz közeli rügyek hajtanak, amire azért kell ügyelnünk, mert a metszéssel, illetve az ágak lekötözésével ezt befolyásolhatjuk. Ha eltávolítjuk a hajtás felső rügyeit, az alsóbb helyzetű rügyek jobban fejlődnek. Így az alvó rügyek is kifejlődhetnek. Ez segíthet a gyümölcsfák méretének, alakjának és termékenységének meghatározásában.

A fák sebkezelése

A nagyobb metszési felületeket érdemes sebkezelő anyagokkal fertőtleníteni, nemcsak a gyümölcsfák esetében, hanem a díszfáknál is, bár a fák maguk is bocsátanak ki ilyen anyagokat, ezt mézgának nevezzük (a tűlevelű növények a gyantát választják ki e célból). A kisebb sebek a mézga hatására gyorsan begyógyulnak, a nagyobb felületekhez (5-10 cm átmérőnél nagyobb) azonban általában szükség van az emberi beavatkozásra. A természetes sebkezelő szerek általában gyantából, méhviaszból és faggyúból állnak. A csonthéjasoknál fontosabb a sebkezelés, mint az almatermésűeknél, mert a csonthéjasok sebgyógyulása lassabb, valamint a betegségekkel szemben is fogékonyabbak.

Mi legyen a levágott nyesedékkel?

A lemetszett ágakat, vesszőket gyűjtsük össze és zúzzuk apróra. A vesszőket legegyszerűbben egy hatékony aprítógéppel tudjuk kisméretűre vágni. Ez a növényi zúzalék több mindenre is felhasználható vagy a komposztálóba tehető, ugyanis bedolgozhatjuk a talajba, pótolva ezzel a talaj tápelem tartalmát, szórhatjuk a fagyérzékeny növények tövére a tél előtt, hogy megvédjük őket a fagykároktól vagy tehetjük az új növények ültetésekor az ültetőgödörbe.

A teljes cikk itt olvasható.