Nagy dobásnak indult, de csak a tűzzel játszottunk? Így sült el Orbán gazdasági mesterterve

„Hosszú időn keresztül egy V4-es struktúrában gondolkodtunk Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával, amelyet nem érdemes feladni, ez a keret még létezik, ebben még van valamennyi szufla, valamennyi élet, de eközben egy másik együttműködési forma is kibontakozni látszik a szuverenista államok között. (…) Tehát könnyen lehet, hogy lesz egy osztrák-magyar-szlovák-szerb együttműködés a következő időszakban, amely nem kiváltja a V4-et, hanem megjelenik mellette, és egyre nagyobb gazdasági tartalommal bír majd, ami a magyarok számára fontos, hiszen a Balkánon komoly lehetőségeink vannak.” – közölte korábban Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett, 2024-es gazdasági évnyitó rendezvényen. De vajon a balkáni összeborulás beváltotta a kormány hozzá fűzött reményeit, vagy csak egy délibáb volt a magyar nemzetgazdaság egén? A következőkben többek között ennek járunk utána.

Nagyobb volt a füstje, mint a lángja

„A három szomszédos ország megnevezése mögött nem gazdasági, hanem pártpolitikai megfontolások állnak: ezeknek a jelenlegi vezetőivel érez politikai közelséget a mai magyar kormányzat. Vucsics elnök Szerbiában, Fico miniszterelnök Szlovákiában hasonló kormányzati vonalvezetést követ, mint az Orbán-kormány” – jelentette ki a Pénzcentrum megkeresésére Bod Péter Ákos. A magyar jegybank korábbi elnöke kifejtette, a gazdaság szempontjából speciális új helyzetnek nincsenek körvonalai, olyannak különösen nincs, ami a térség már kialakult kereskedelmi, pénzügyi, foglalkoztatási és egyéb szerkezetét le tudná váltani. Ez azonban szerinte nem is csoda, hiszen a kormányfő által megnevezett országok gazdasági szereplőinek üzleti viszonyait alapvetően nem az éppen fennálló politikai helyzet formálja, hanem egy sor kemény gazdasági tényező.

Ha pedig az arányokat tekintjük: a tágan vett térség nagy állama Lengyelország, a maga 38 millió lakosával, és dinamikus gazdaságával. Idén is mintegy 3,5 százalékos gazdasági növekedésre számíthatnak, ami különösen imponáló a nálunk várható 0,5 százalékhoz képest

– vetette össze a régió gazdasági erejét a volt jegybankelnök az Orbán által említett országokéval.

A lengyeleken kívül kiemelte még Csehországot, amely a lengyelhez hasonlóan sok ukrán menekültet és vendégmunkást fogadott be, szintén növekszik. És már így is komoly gazdasági erő a maga 11 milliós lakosságával, a mienket egyharmaddal meghaladó hazai termékével. „A piaci sorrendben pedig csak itt jövünk mi és Szlovákia a V4-ben” – hangsúlyozta Bod Péter Ákos. A térség legfejlettebb gazdasága persze szerinte még mindig az osztrák, amely sokáig a nyugat keleti kapujának számított, nyereséges üzletekkel az EU keleti és délkeleti peremén. Ebből a pozícióból sokat meg is őrzött, viszont aligha igényli a magyar gazdaság közvetítő segítségét.

Balkáni összeborulás: lenne realitása, mégsem pörögtek rá

Nem egészen látja így a helyzetet a Pénzcentrum által megkérdezett másik gazdasági szakember, Szigethy-Ambrus Nikoletta. Szerinte ugyanis Magyarország az Orbán Viktor által elmondott beszédben említett három országgal stabil kapcsolatokat ápol, amelyek sokszor túlmutatnak a hagyományos árukereskedelmi kooperációkon. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője ezek között említette:

• Ausztriával az elmúlt egy évben a határon átnyúló mentőszolgálati együttműködés mellett, több infrastrukturális együttműködés bejelentését, valamint egy kutatási együttműködést, mely az osztrák Tudományos Alap (FWF) és a magyar Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal között jött létre;
• Szerbiával a közösen indított új és kibővített együttműködéseket a politikai, kulturális, energetikai és védelmi területeken, az energetikai infrastruktúrára irányuló projektek építésének felgyorsítását, az elektromos hálózatok közötti interkonnektor kapacitás megduplázását 2027-2028-ig;
• Szlovákiával a határátkelőhelyek és határmenti infrastruktúra bővítésének célkitűzését, a határátkelők számának növelését, a két ország között kötött energetikai együttműködést, valamint annak a keretmegállapodásnak az előkészítését, amely lehetővé tenné, hogy a magyar és szlovák mentőszolgálatok sürgősségi esetben a másik ország területén is beavatkozhassanak, és a beteget a legközelebbi, legalkalmasabb egészségügyi létesítményhez szállítsák.

Egy ilyen együttműködés tehát számos előnnyel járhat minden részes ország számára, amely nem csak gazdasági, de geopolitikai, energetikai és a logisztikai szempontok miatt is hasznosak. „Mindez ráadásul nemcsak rövidtávon javíthatja az ország gazdasági teljesítményét, hanem hosszú távon is stabilizáló, stratégiai előnyöket hozhat” – hangsúlyozta Szigethy-Ambrus Nikoletta. Szerinte Magyarország számára a földrajzi helyzete a három ország között egy kapu szerepet biztosít, így kulcsszerepe van az Észak–Dél irányú közlekedési folyosókban (pl. Balti-tenger – Földközi-tenger tengely), valamint logisztikai csomópontként is, mivel tranzit szerepet tölt be az áruk, az energiahordozók és a munkaerő tekintetében.

Emellett az együttműködés energetikai szempontból is előnyös lehetőséggel járna: Szlovákia és Magyarország nukleáris energiát használ, Szerbia gázt, Ausztria pedig zöld energiát fejleszt. „Egy összehangolt energetikai együttműködés energiabiztonságot teremthetne (közös energiatárolók, hálózati összeköttetés) és árstabilitást hozhatna. Emellett a közös energetikai együttműködés uniós lobbit is jelenthetne” – jegyezte meg az elemző. Aki elmondta azt is, hogy a négy ország közötti vasúti, gyorsforgalmi és logisztikai fejlesztések is gyümölcsözők lehetnének, mivel azok felgyorsítanák az áruforgalmat, csökkentenék a határokon a torlódást, és további befektetéseket vonzanának (raktárbázisok, elosztóközpont létrehozásához).

V4: bár parkolópályán van, mégis bármikor jól jöhet

És erre összességében Magyarországnak szüksége is lenne, hiszen ahogyan azt korábban a Pénzcentrum is megírta, a magyar gazdaság lendülete az elmúlt években gyakorlatilag megfagyott. Vagyis amíg 2022 óta Szlovákiában folyamatos növekedés volt tapasztalható, a lengyel és cseh gazdaság is lendületet vett az időszak második felében, addig a magyar lemaradás mára egyértelműen kirajzolódott. Konkrétabban: a V4-es partnerországok 3-5 százalékos növekedést értek el három év alatt, a magyar gazdaság teljesítménye viszont stagnált. A legnagyobb lemaradást az ország a beruházások területén produkálta: amíg a többi visegrádi országban érezhető a globális bizonytalanság és a magasabb forrásköltségek hatása, addig a magyar beruházások olyan mértékű összeomlást mutatnak, ami egyedülálló a régióban. Az árváltozástól megtisztított beruházási ráta zuhanása különösen szembetűnő.

Drasztikus javulásra ugyanakkor a közeljövőben nem sok remény mutatkozik. „Július 1-től Magyaraország a soros elnöke a V4-nek, de nem nagyon hallottam sok hírt az együttműködésről. Talán oka is van. Az Orbán-kormány annyira mást képvisel az orosz agresszió kezdete óta biztonságpolitikai, külpolitikai kérdésekben, hogy a csoport legnagyobb tagja, Lengyelország érezhetően letekerte az együttműködés potméterét” – hívta fel a figyelmet Bod Péter Ákos, aki szerint a cseheknek már ennél is régebben másodlagossá vált ez a fajta regionális társulás. Ugyanakkor a szakember szerint a számok és a mögöttes mozgató tényezők mást mutatnak: ezek alapján üzletileg erős és lendületes a térségi kapcsolat, de nem a kormányok miatt. Ami ugyanis korábban súlyt adott a regionális együttműködésnek – mondta az egykori jegybankelnök –, az a közös és összehangolt fellépés volt az EU-s ügyekben, hogy a többségi szavazások esetén a négy ország együtt szavazva komoly arányt képviselt a fontos ügyekben.

Csakhogy egy ideje nem ez a helyzet. Most inkább azt látom, hogy a szlovák, osztrák és pláne a nem EU-tag Szerbia felé tett gesztussal a magyar kormányfő inkább csak azt próbálja leplezi, hogy a V4 nem működik

– jegyezte meg Bod Péter Ákos.

Érdekes kérdés, hogy amennyiben a visegrádi együttműködés már csak gépekre kötve van jelen a magyar gazdaságban, akkor mivégre van rá szükség, vagy mi történne, ha a társulás többi tagja a kibékíthetetlen ellentétre hivatkozva megszüntetné az együttműködését hazánkkal. Ezzel kapcsolatban az Oeconomus elemzője kifejtette, a visegrádi országoknak nem érdeke, hogy a jelenlegi kooperáció megszűnjön közöttük. Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint a vitás kérdéseket az esetek nagy részében sikerül tisztázni, az együttműködések és projektek folyamatos működése is azt mutatja, hogy ha most gyengébben is, de működik a rendszer.

„A V4 országokkal a cél az, hogy új erőre kapjon az együttműködés, az osztrák-szlovák-szerb partnerség erősítése pedig párhuzamosan történik, nem pedig helyettesítése a V4-nek” – jelentette ki Szigethy-Ambrus Nikoletta, majd rávilágított: minél diverzifikáltabbak a külkapcsolataink és minél erősebbek az ehhez kapcsolódó partnerségek, annál könnyebben lehet túlélni egy válságot, vagy geopolitikai összeomlást. S mondjon bármit a politikai keretrendszer, vállalati szinten komoly együttműködések működnek, a régiós országok pedig szoros gazdasági kapcsolatban vannak és maradnak is egymással.