Egyre tisztább a kép: emelkedett daganatkockázat jelentkezhet a meddőségi kezelésen átesett nőknél

A meddőségi kezelések és a daganatos megbetegedések kapcsolata évtizedek óta a nőgyógyászati onkológia egyik legvitatottabb kérdése. A friss helyzetkép azonban világosabb, mint korábban: az American Society for Reproductive Medicine (ASRM) 2024-ben kiadott Fertility drugs and cancer: a guideline című állásfoglalása több daganattípusnál – petefészek, borderline tumor, pajzsmirigy – explicit megfogalmazza, hogy „lehetséges emelkedett kockázatról" van szó, miközben az abszolút kockázat „valószínűleg kicsi marad". (Forrás: ASRM 2024 guideline)

A nemzetközi szakirodalomban 2024-2025 között több olyan metaanalízis és nagy populációs kohorszvizsgálat jelent meg, amely a korábbi vegyes képet konkrét számokká fordította. A International Journal of Gynecological Cancer hasábjain 2024-ben publikált összefoglaló elemzés például a lombikprogram (IVF) és bizonyos daganatok közötti kapcsolatot 30+ tanulmány adatain keresztül vizsgálta meg. (Forrás: Meta-Analysis on the Possible Association Between IVF and Cancer Risk)

Még súlyosabb evidenciaszintű forrás a Fertility and Sterility 2024-ben közölt umbrella review-ja (vagyis meta-analízisek meta-analízise), amely közel 30 korábbi meta-analízis pooled adataiból rajzolja ki a daganatkockázati képet. Ez az átfogó elemzés gyógyszer-osztályonként is bontja az eredményeket, és olyan szignálokat is statisztikailag szignifikánsan kimutat, amelyeket egyedi vizsgálatok az alacsonyabb statisztikai erőjük miatt nem tudtak. (Forrás: Saso et al. 2024 – umbrella review)

Miért most kerül a kérdés újra a fókuszba?

Évtizedeken át a tudományos közhely az volt, hogy a meddőségi kezelések és a daganatos megbetegedések között nincs érdemi összefüggés. A 2002 és 2016 között publikált nagyobb kohorszvizsgálatok döntő többségükben null vagy gyenge eredményt találtak. A 2017 utáni – és különösen a 2022 óta megjelenő – friss publikációk azonban egyre több szubcsoport-szignált és aggregált jelet azonosítanak.

A trendnek jól érthető tudományos magyarázata van. Az IVF az 1980-as évek végén, 1990-es években vált tömegessé, miközben a vizsgált daganatok – borderline petefészek-tumor, mellrák, pajzsmirigyrák – gyakran 15-20 év késleltetéssel jelentkeznek. A jelenlegi kohorszok az elsők, amelyek elegendően hosszú utánkövetéssel rendelkeznek ahhoz, hogy a hosszú távú szignálok statisztikailag is megjelenjenek. (Források: Jensen et al. 2009; Van Den Belt-Dusebout et al. 2016; Reigstad et al. 2017; Lindquist et al. 2022; Yu et al. 2023)

Petefészekrák: a legerősebb evidencia-vonal

A friss adatok a legtisztább összefüggést a petefészekrák irányába mutatják. A 2024-es umbrella review szerint bármilyen meddőségi kezelést követően a petefészekrák összesített esélyhányadosa 1,21 (1,00-1,45), IVF-en átesett nőknél viszont 1,65 (1,07-2,54). Egy másik 2024-es ScienceDirect-en publikált meta-elemzés az invazív petefészekrák kockázatát 1,23-szorosára (1,14-1,32), a borderline tumorokét 1,32-szeresére (1,19-1,47) mérte.

Melyik gyógyszer mit?

A friss umbrella review különösen fontos hozzájárulása, hogy gyógyszer-osztály szerint is külön rétegekre bontotta a kockázatot. A különbségek arra utalnak, hogy nem a meddőségi kezelés mint olyan, hanem az egyes gyógyszer-osztályok eltérő hormonális hatása állhat a kockázatemelkedés mögött.

~1,3 eset/1000 nő – az AAFP 2025-ös szakmai összefoglalója szerint ekkora abszolút többletkockázattal kell számolni. Az relatív kockázat-emelkedés tehát mérhető, az abszolút kockázat azonban kicsi marad. (Forrás: AAFP POEMS 2025)

A Fred Hutch Cancer Center 2025 márciusi szakmai elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy a meddőség önmagában is petefészekrák-kockázati tényező, és az ART-kezelés ezt a meglévő alapkockázatot tovább módosítja. A brit Imperial College London kutatói 2025 januárjában külön közleményben szólították fel a szakmát fokozott éberségre a meddőségi kezelés utáni időszakban. (Források: Fred Hutch 2025; Imperial Medicine Blog 2025)

Borderline (precancerózus) petefészek-tumor: külön szál, de markáns

A borderline petefészek-tumor olyan elváltozás, amely még nem invazív rák, de a sejtszintű viselkedése arra utal – éppen ezért a kockázati jel itt különösen fontos.

Mellrák: az összesített kép semleges, a részletek beszédesek

A mellrák ügyében a friss tudományos konszenzus árnyaltabb. Egy átfogó meta-analízis – Fertility treatment and breast-cancer incidence – összesített esélyhányadosa 0,97 (0,90–1,04), vagyis a teljes populáció szintjén nincs szignifikáns kockázatemelkedés. (Forrás: PMC – Fertility treatment and breast-cancer incidence: meta-analysis)

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az aggregált szám szubcsoport-szignálokat fed el, amelyek konkrét populációkon már egészen mást mutatnak – egyes szubcsoport-elemzések például markáns jelzést adnak. (Források: Springer – Infertility, ovulation induction & breast cancer; PMC – Long-Term Relationship of Ovulation-Stimulating Drugs to Breast Cancer Risk; novekedes.hu – magyar összefoglaló)

Az „összjel semleges" és a „szubcsoportokban markáns" állítás nem mond ellent egymásnak. A 0,97-es összesített esélyhányados azt jelenti, hogy egy átlagos, kezelt nő szintjén nincs kimutatható többletkockázat – de a fiatal kezdés, a gyermektelenség és bizonyos gyógyszerek kombinációja esetén az alap-kockázathoz képest mérhető a növekmény.

Pajzsmirigyrák: gyengébb, de említésre méltó szál

Az ASRM 2024-es állásfoglalása a pajzsmirigyrák kockázatát is megemlíti – itt a kockázatemelkedés gyengébb és nem konzisztens, de a clomiphene-citrát hosszú távú használatánál a guideline külön ajánlást fogalmaz meg.

A számszerű kép: a 146 024 meddő nőt követő dán nemzeti kohorszvizsgálat és egy 2026-os szisztematikus review szerint a pajzsmirigyrák relatív kockázata a kezelt nőknél körülbelül 1,13–1,28 sávban mozog – vagyis mérhető, de szerény jelekről van szó, és a konfidencia-intervallumok jellemzően szélesek. Egyes kohorszok a progeszteron-expozíciót is asszociálták a pajzsmirigyrák-kockázattal. (Források: Lindquist et al. 2022 – Human Reproduction; Kim et al. 2026)

Mi van, ha a családomban volt mell- vagy petefészekrák?

A nemzetközi szakirodalom ebben a kérdésben megnyugtató: több friss meta-analízis és szisztematikus review szerint a BRCA-hordozó vagy pozitív családi anamnézisű nőknél a meddőségi kezelés nem növeli tovább a mell- vagy petefészekrák kockázatát az alaprizikójukhoz képest.

A szakmai konszenzus mai állása szerint tehát a családi rákkockázat önmagában nem indok a meddőségi kezelés elutasítására – viszont a kezelés előtti genetikai tanácsadás és az utánkövetés tervezése ennél a csoportnál különösen fontos. (Források: Liu et al. 2022; Huber et al. 2020; Perri et al. 2015; Gronwald et al. 2016)

A zavaró tényezők: a meddőség önmagában is rákkockázat

A 2024-es umbrella review és több friss kohorszvizsgálat egyhangú következtetése a téma egyik legfontosabb metodológiai megállapítása: a megfigyelt kockázatemelkedés nagy része valószínűleg nem a kezelésnek, hanem a meddőség alapállapotának tulajdonítható.

Azokban a vizsgálatokban, amelyek a kezelt meddő nőket nem az általános populációhoz, hanem a kezelésen át nem esett meddő nőkhöz hasonlították, a kockázat-emelkedés jelentősen gyengült vagy eltűnt. A meddőségi kezelésen átesett nők ugyanis eleve egy magasabb alapkockázatú populáció: a meddőség hátterében álló biológiai tényezők – endometriózis, krónikus ovuláció-zavar, nulliparitás, PCOS és egyes hormonális egyensúlyzavarok – önmagukban is rákkockázati tényezők. (Források: Yu et al. 2023; Jensen et al. 2009; Ness et al. 2002; Reigstad et al. 2017)

Egy 2024-es összefoglaló egyébként – amely a European Review-ban jelent meg – részletesen tárgyalja ezt a módszertani csapdát (Forrás: European Review – Risk of cancer after assisted reproduction).

A kutatói közösség másik kritikai pontja a stressz és életmód-tényezők szerepe: a meddőségi kezelés időszaka pszichésen rendkívül megterhelő, ami önmagában is hatással lehet a hormonháztartásra és közvetve a daganatos folyamatokra. Ezen összefüggések kvantifikálása azonban a jelenlegi kutatási eszközökkel csak korlátozottan lehetséges. A téma értelmezésénél érdemes szem előtt tartani, hogy a világ rendelkezésre álló legjobb populációs adatai döntő részben skandináv (dán, svéd, norvég, finn) nemzeti nyilvántartásokból származnak – a magyar populációra való közvetlen extrapolálás emiatt óvatosságot kíván.

Mit mondanak a hazai források?

A téma a magyar szakorvosi és tudományos kommunikációban is megjelenik:

• A Budai Termékenységi Centrum önálló cikkben foglalkozik a lombikprogram és a mellrák összefüggésének kérdéséről, amelyben kiemelik a családi anamnézis kockázatnövelő szerepét.
• Egy a novekedes.hu-n megjelent írás explicit módon megfogalmazza: a lombikprogramot megelőző hormonkezelés a mellrák kockázatát növelheti.
• A lombikkulfoldon.hu weboldalon megjelent anyag pedig a kezelések mellékhatásait, köztük a hosszú távú onkológiai kockázatokat is részletesen tárgyalja.

Mit jelent ez az olvasónak?

A friss kutatási hullám fő üzenete nem az, hogy a meddőségi kezelés veszélyes – hanem az, hogy a 15-20 éves utánkövetés mostanra teszi először lehetővé azoknak a szubcsoport-szignáloknak a felismerését (hMG-monoterápia, borderline petefészek-tumor, fiatalon kezelt vagy gyermek nélkül maradt nők), amelyeket a korábbi, rövidebb követésű vizsgálatok egyszerűen nem láthattak. Ettől a kezelés nem válik veszélyessé, de a kezelés előtti tájékoztatás és az utánkövetés tervezése igenis fontosabbá válik.

Az érintett – vagy kezelést mérlegelő – nőknek érdemes kezelőorvosukkal konkrétan átbeszélniük a saját rizikó-profiljukat: életkor a kezelés indulásakor, családi anamnézis (különösen mell- és petefészekrák szempontjából), a meddőség hátterében álló diagnózis, és a tervezett gyógyszer-protokoll.

És a gyermek?

A téma egyik gyakran felmerülő járulékos kérdése, hogy a meddőségi kezeléssel fogant gyermekeknél fennáll-e bármilyen daganat-kockázat. Az 1983 és 2011 között IVF-fel fogant gyermekek és fiatal felnőttek nagy populációs kohorsz-vizsgálata szerint érdemi kockázatemelkedés a kezeléssel fogant gyermekeknél nem mutatható ki – ez a friss adatok talán legmegnyugtatóbb üzenete. (Forrás: Spaan et al. 2023 – Human Reproduction Open)