Ez az adat töri ketté a magyar reményeket: alig tudunk venni valamit a pénzünkből

A vásárlóerő az adólevonások utáni, egy főre jutó, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti (beleértve az összes állami juttatást is). A számítás alapjául a személyi jövedelemadó-bevallásból származó adatok, az állami juttatásokkal kapcsolatos statisztikák, valamint a gazdasági intézetek előrejelzései szolgálnak. Az összes vásárlóerő értéke azt az elméletileg elkölthető jövedelmet tükrözi, melyet a lakosság fogyasztásra, illetve állandó havi kiadásokra fordíthat (mint pl. lakbér, közműdíjak, jelzáloghitel, nyugdíj-előtakarékosság és egészségbiztosítás, továbbá rekreáció, illetve közlekedés). A GfK Vásárlóerő értékei megfelelnek a rendelkezésre álló nominál-jövedelmi értékeknek, azaz nem követik az inflációt, és a regionális árkülönbségeket sem tükrözik.

Országos tendenciá

Magyarország népessége az utóbbi két évtizedben folyamatosan csökken, évente átlagosan 0,1-0,5 százalék közötti mértékben (ez évi 20-30 ezer főt jelent), de a vásárlóerő terén más tendenciák figyelhetők meg - ismerteti eredményeit közleményében a GfK.

Míg Magyarország teljes népessége 2018-ban a 2006-osnak a 97 százalékát teszi ki (az akkori mintegy 10,07 millióhoz képest jelenleg mintegy 9,78 millió fő), Az euróban mért egy főre jutó vásárlóerő a 2006-os évhez képest 2018-ra összességében csaknem a másfélszeresére nőtt: 5.462 euróról 6.654 euróra, ami a 2006-es érték 122 száazléka.

Az európai vásárlóerő és Magyarország helyzete Európában

A magyarországi egy főre jutó vásárlóerő ingadozásai kevés kivétellel az európai hullámzást követik: a magyar átlag általában ugyanazon években csökkent, illetve növekedett, mint az európai.

A 42 európai ország átlagát megmutató, egy főre jutó európai vásárlóerő az elmúlt évtized során minden évben növekedett, még ha csak kis mértékben is - bizonyos években (pl. 2012-ben, 2013-ban, 2016-ban) 1 százalék alatti ütemben, de jellemzőbben 2-6 százalék között. Ez alól egyetlen kivétel a 2008-as év volt, amikor az egy főre jutó európai vásárlóerő összességében is csökkent. (Ez a tény is tükrözi a 2008-as válság súlyosságát.). A vásárlóerő növekedésének üteme Magyarországon általában meghaladta az átlagos európai növekedést, noha néhány év kivétel volt ez alól: 2012-ben és 2014-ben az európai vásárlóerővel szemben a magyarországi érték csökkent; 2008-ban pedig a magyar vásárlóerő az európait több mint kétszeresen meghaladó mértékű zuhanást produkált (az előbb említett 15 százalékot, szemben az összesített európai mutató "mindössze" 6,4 százalékos csökkenésével).

Magyarországon az átlagos vásárlóerő 2018-ban 6.654 euró (2017-ben ez az érték 6.204 euró volt). Ez az európai átlagnak közel a 47 százalékát éri el, így Magyarország a 30. helyre került, közvetlenül Lengyelország mögött.

A vásárlóerő területi egyenlőtlenségei Magyarországon

A vásárlóerő eloszlása az országon belül sem egyenletes. A keleti és nyugati, illetve északi és déli területek közötti különbségek mellett még sok más - sokszor egymástól nem független, egymás hatását kölcsönösen erősítő - dimenzió mentén figyelhetők meg jövedelmi egyenlőtlenségek; többek között például a településméret tekintetében.

Kiskereskedelmi vásárlóerő

Magyarországon az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő növekedése még az általános (teljes) vásárlóerő növekedési ütemét is meghaladta: az előző évi érték 114 százaléka, míg ugyanekkor a teljes vásárlóerő valamivel kevesebbet, 12 százalékot nőtt. Tavaly is tovább nőtt a mutató; összességében a kiskereskedelmi vásárlóerő 2018-ban a 10 évvel korábbi érték 161 százaléka.

Az, hogy a kiskereskedelemben elkölthető jövedelem nagyobb mértékben növekszik, mint a teljes elkölthető jövedelem, azt mutatja, hogy a lakosság az elkölthető jövedelmének növekvő hányadát tudja kiskereskedelmi vásárlásra fordítani. Az egy főre jutó kiskereskedelmi vásárlóerő 2008-ban a teljes egy főre jutó vásárlóerő 43 százalékát tette ki: ez 2018-ra 49 százalékra nőtt. Ez az arányszám Budapesten jellemzően valamivel alacsonyabb - 2018-ban 46 százalék.

A tanulmányból kiemelendő néhány adat, miszerint a ruházati cikkekre fordítható jövedelemarány a teljes kiskereskedelmi vásárlóerőn belül Budapesten és Pest megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig Nógrád megyében. Budapest összes non-food vásárlóerő-indexe a teljes kiskereskedelmi indexnél jóval magasabb (127,1, szemben a teljes 116,0-tal); azaz a lakosság itt az FMCG-vel szemben nagyobb arányban tudja jövedelmét egyéb cikkek vásárlására fordítani. Az összes kereskedelmi költés 14 százaléka ruházatra mehet el az elméletileg elkölthető jövedelemből. A non-food termékkategóriákra - háztartás, elektronika, ruházat, stb. - fordítható jövedelem a kiskereskedelmi vásárlóerő valamivel nagyobb felét teszi ki, 52 százalékát.