Dúl az akcióháború a kasszáknál: egyre többen fizetnek ezzel és spórolnak komoly pénzt a napi bevásárlásnál

„Hűségkártyája van?” – hangzik el a kérdés szinte minden fizetésnél. Mi, vásárlók pedig rutinszerűen kezdünk el kotorászni a pénztárcánkban vagy a telefonunk menüjében. Bár a magyarok pénztárcája még mindig tömve van plasztiklapokkal, a digitális forradalom feltartóztathatatlanul tör előre és elérte a hűségkártyák világát is. A Pénzcentrum és a Debreceni Egyetem friss, 2026 tavaszán lefolytatott, közel 3000 fős kérdőíves felmérése rávilágított arra, hogy miközben a többség már a mobiljával vadássza az akciókat, minden harmadik vásárló körömszakadtáig ragaszkodik a műanyag hűségkártyákhoz. Nemcsak szeretjük, de a jelenlegi gazdasági helyzetben talán rá is szorulunk a bolti kedvezményekre, miközben ádáz küzdelem zajlik a hagyományos plasztikkártyák és a mobilalkalmazások között. De vajon megéri a vesződséget ez az egész dolog, vagy csak az adatainkat adjuk el pár százalék kedvezményért?

Anyag és módszertan

Vizsgálatunkat egy online kérdőív segítségével folytattuk le, mellyel a potenciális kitöltők a Pénzcentrum online felületén találkozhattak. Az online kérdőív mindenki számára nyitott volt, bárki kitölthette azt; a kitöltéshez azonosításra, regisztrációra nem volt szükség. A kérdőív kitöltése név nélküli és önkéntes volt. Kérdőívünket 2869 fő töltötte ki 2026. február 12. és 2026. március 31. között. A válaszadók részletes, demográfiai változók szerinti megoszlását az alábbi táblázat illusztrálja.

Megjegyezzük, hogy kutatásunk nem tekinthető reprezentatív felmérésnek. Ugyanakkor a magas esetszám és a válaszadók sajátos összetétele - különös tekintettel az idősebb, hatvan év feletti korosztály felülreprezentáltságára, illetve a gazdasági témák iránt érdeklődő olvasóközönségre - rendkívül értékes, gyakorlatias betekintést nyújt a tudatos hazai fogyasztók mindennapi vásárlási és hűségkártya használati szokásaiba.

Eredmények

A magyar vásárlók egyértelműen a hűségkártyák bűvöletében élnek. Válaszadóink elsöprő többsége, 81,5%-a aktívan használ valamilyen hűségkártyát. A használat intenzitása magasabb a nők, a 40-60 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, a nagyobb lélekszámú településeken (pl. vármegyeszékhely, főváros) élők körében. A hűségkártyák használatát elutasítók (18,5%) leggyakoribb okokként az alábbiakat jelölték meg válaszaikban:

• 35,2%-nak nem tetszik, hogy minden bolt saját appot kér a hűségkártyájáért cserébe,
• 34,0% nem szeretné, ha adatokat gyűjtenének vásárlási szokásaikról,
• 29,9% szerint a láncok túl sok személyes adatot kérnek a hűségkártya kiadásához,
• 24,2% úgy érzi, nem kap érezhető pénzügyi előnyt a használatukkal,
• 22,6% nyilatkozott úgy, hogy egyszerűen nem érdeklődik a hűségprogramok iránt.

A 80%-ot meghaladó hűségkártya használati arány egyáltalán nem meglepő, főleg a használat motivációjának tükrében. A hűségkártyákat használók egy 5 fokozatú skála segítségével fejthették ki véleményüket annak kapcsán, hogy a hűségkártyák mekkora pénzügyi előnyt jelentenek számukra. Az 1-es érték jelentette a legkisebb anyagi hatást, míg az 5 azt jelentette, hogy jelentős kedvezményekben részesülhetnek használatukkal. A hűségkártyát használóknak közel 70%-a teljesen meg van győződve arról, hogy a hűségprogramok valós, szabad szemmel is jól látható pénzügyi előnyt jelentenek a családi kassza számára. Az átlagos érték a hűségkártyát használók körében 3,98 volt, a medián értéke 4, a módusz pedig egyenesen 5-ös értéket vett fel.

A mindennapi rohanásban hajlamosak vagyunk halmozni a hűségkártyákat, amit a felmérésünk is igazolt. Tömve van a pénztárcánk a láncok plasztik kártyáival. A szakirodalomban használt poligám hűség kifejezés igen találó és beszédes. A hűségkártyákat használók több mint fele (51,1%) általában 3-5 különböző üzletlánc kártyáját őrizgeti a tárcájában. 1-2 hűségkártyával a válaszadók 22%-a, 6-10 kártyával pedig 21,1%-a rendelkezik. Ennél több kártyája csak használók 5,8%-nak van.

Amikor viszont bemutatásra kerülne a sor a kasszánál, a számok azt mutatják, hogy sokkal válogatósabbak vagyunk: a többség (50,9%) mindössze egy vagy két kártyát használ igazán aktívan. A 3-5 darab használata 43,1%-os arányt ért el kutatásunkban. A „gyűjtögető életmód” és a tényleges használat közötti hatalmas szakadék arra utal, hogy bár több hűségpromóció lehetőségére feliratkozunk, a kártyát elfogadjuk, de a lojalitásunk valójában csak egy-két bejáratott üzlethez köt minket.

Az is tisztán látszik felmérésünkből, hogy milyen szektorra koncentrálódik leginkább a hűségkártyák világa. A hűségkártyák vitathatatlan húzóágazata az élelmiszer-kiskereskedelem, megkérdezettjeink 75,4%-a ugyanis a napi bevásárlások során itt villantja fel leggyakrabban a vonal- vagy QR-kódját. A drogériák hűségkártyái 7%-kal, a benzinkutaké 6,2%-kal, a gyógyszertáraké 5,2%-kal, a ruházati boltoké 1%-kal jócskán lemaradva követi a szupermarketeket/hipermarketek világát. Úgy tűnik, a drága üzemanyag és a kozmetikumok is eltörpülnek a kenyér és a tej árán fogható napi spórolás mellett.

A kutatás legizgalmasabb része az a technológiai generációváltás volt, ami épp a szemünk előtt zajlik a pénztáraknál. Jelenleg egyfajta átmeneti korszakot élünk, ahol a mobilalkalmazás és a hagyományos plasztikkártya küzd a vásárlók kegyeiért. A vásárlók 54,5%-a hibrid módon, azaz a telefonját és a hagyományos műanyag hűségkártyáit felváltva használja a mindennapokban.

Ugyanakkor létezik egy rendkívül erős és kitartó, 32,3%-os tábor, melynek tagjai hallani sem akarnak bolti mobilalkalmazásokról, a modern idők dacára is kizárólag a kézzelfogható plasztikhoz ragaszkodnak. Ennek a tábornak a 81,5%-a úgy nyilatkozott, hogy ha egy üzlet nem kínál vásárlóinak fizikai formátumú hűségkártyát, csak digitális megoldást, akkor egész egyszerűen nem kér a digitális megoldásból, ebbe az üzletbe nem lesz hűségkártyája. 18,5%-uk egészen kreatív megoldást talált: kinyomtatja a digitális azonosítóját, valahogy megoldja azt, hogy legyen fizikai formátumú hűségkártyája. A kizárólag fizikai formátumú hűségkártyát használók tábora (azaz a 32,3%-os tábor) az alábbi főbb okokat jelölte meg a plasztikhoz való ragaszkodása okaként:

• 36,2% nyilatkozott úgy, hogy megszokta és jobban kedveli a fizikai hűségkártyákat,
• 32,1% nem bízik a digitális adatkezelésben,
• 27,1% nem szeretne kizárólag egy digitális hűségkártya miatt alkalmazást telepíteni,
• 23,8% előnyben részesíti a kézzelfogható megoldásokat.

A fizikai plasztikkártyákhoz ragaszkodókkal szemben áll az a mintegy 13,1%-nyi innovatív csoport, akik a kényelmet választva már teljesen száműzték a műanyagot pénztárcájukból. Ők minden hűségpromócióval kapcsolatos ügyüket a telefonjukkal intéznek. A kizárólag digitális hűségkártyát használók aránya magasabb a férfiak (férfiak 20,4%, nők 7,8%), a 18-29 és 30-39 évesek (40,7% és 26,1%), a felsőfokú végzettségűek (15,9%), a kis mértékben és jelentősen átlag feletti jövedelemmel rendelkezők (19,3% és 35,8%), a fővárosi lakosok (15%) körében.

A digitális hűségkártyákat használók háromnegyede (76,9%) leginkább az adott bolt saját alkalmazásában tárolja kódjait, ami valóban több alkalmazás telepítését teheti szükségessé egy okostelefonra. 6-8-10 darab különböző alkalmazástól kapni marketing jellegű push üzeneteket néhány százalék kedvezményért cserébe; valóban elgondolkodtató lehet a fogyasztó szempontjából, hogy megéri-e ez a kényelmetlenségeket.

A különböző hűségkártyák kódjának tárolására egyetlen darab dedikált gyűjtő appot (pl. Supercards, Google Wallet, Simple, stb.) használók aránya 12,6%. Ez a megoldás járhat némi kompromisszummal, de csupán egy alkalmazás telepítését teszi szükségessé a készülékre a korábbi 6-8-10 helyett. 10,6% nyilatkozott úgy, hogy fotó formátumban, képként elmentve tárolja a hűségkártyáit. Ezt nem mondanánk a leginkább kifinomult módszerek egyikének, kényelmesnek sem feltétlenül kényelmes a kasszánál a háziállataink, családi fotóink rengetegéből elővadászni az adott bolt EAN vagy QR-kódját, de kétségtelenül működőképes lehet ez a megoldás is.

De miért is költöztetjük a hűségkártyáinkat a mobilunkba? Akik már megtették ezt, azoknak az 55,7%-a egyszerűen a kényelemre hivatkozik, mondván, a telefon úgyis mindig a kezük ügyében van. 29,5% szerint az exkluzív kuponok csak appban érhetők el, 26,9% szerint egyszerűbb nyomon követni a hűségpontokat digitálisan, 25,8% úgy véli, hogy több kedvezményt kap digitális hűségkártyával, 21,8% szerint gyorsabb a pénztárnál, 21,1% pedig környezetbarát megoldásnak tartja.

Ami pedig a hűségkártyák jövőjét illeti, a magyar vásárlók többsége egyfajta digitális változást lát kibontakozni. A használók 60,3%-a meg van győződve arról, hogy néhány éven belül a plasztikkártyák teljesen kikopnak a mindennapokból, a hűségprogramok világa kizárólag a képernyőkön folytatódik tovább. 38,2% még hisz a hibrid megoldások (fizikai kártya is marad a digitális megoldások mellett) életképességében. Csak 1,5% szavaz kizárólagosan a fizikai kártyák diadalára. Közmegegyezés tárgya, hogy a digitális hűségkártyák egyszerűbbé teszik a vásárlást.

A digitális hűségkártyákat használók 63,2%-a magas egyetértési szintet mutatott ezzel az állításunkkal szemben, ugyanakkor több problémás dolgot is megemlítettek a digitális rendszerrel szemben. Bár az adatvédelem körüli aggályok (45% jelezte, hogy aggódik a személyes adatainak gyűjtése miatt) és a túl sok letöltendő alkalmazás okozta nyűg sokakat visszatart (48% nem szeretne sok appot letölteni telefonjára), az egyértelműen borítékolható, hogy a kasszánál kapott 5-10%-os kedvezményekért cserébe a legtöbben hajlandóak lesznek végleg megbarátkozni a digitális jövővel.

Kutatásunk során különösen tanulságos volt a válaszadók kor szerinti összetétele, amely alaposan rácáfol arra a sztereotípiára, hogy a hűségkártyák világa csak a fiatalok kiváltsága lenne. A kutatásunkban részt vevők mintegy 60,9%-a 60 év feletti korosztályból került ki. Ők azok, akik a leginkább érdeklődőnek bizonyultak a hűségkártyák témakörében; a jelek szerint rendkívül tudatosan próbálják faragni a megélhetési költségeiket magas inflációs környezetben.

Következtetések

A hűségkártya lett a modern kereskedelem „svájci bicskája”. A hűségprogramok korszaka nem áldozott le, sőt, a plasztikkártyák egyszerű pontgyűjtő eszközeiből a modern vállalatirányítás és a társadalomkutatás legfontosabb Big Data forrásaivá váltak. Kutatásunk rávilágít, hogy a hűségkártya ma már nem csupán marketingeszköz, hanem a hatékony logisztika és a fenntartható gazdálkodás alapköve. Magyarországon a hűségkártyák használata szinte nemzeti sport – jó értelemben. A vállalatok számára a hűségprogram már nem opció, hanem kritikus infrastruktúra. Aki nem használja ki a tranzakciós adatokban rejlő potenciált, az lemarad a „pull” típusú, valódi fogyasztói igényekre építő piaci versenyben.

A vásárlók számára pedig a hűségkártya marad az egyik legfőbb eszköz az infláció és az áremelkedések elleni védekezésben. Hiába a kényelem és a csillogó mobilappok, minden harmadik magyar vásárló még nemet mond a digitális megoldásokra. Ez nem csak a pontokról, kedvezményekről szól: ez egy kőkemény küzdelem a kényelem és a bizalom között. Akár a mobilunkat villantjuk, akár a plasztikot, a végén mindannyian ugyanarra várunk; vagyis arra, hogy a kasszás ne azt kérdezze a végén, mivel fizetünk, hanem azt, hogy „a pontokat levonjuk, a négyből egy kupont felhasználjunk”?

*Szerző: dr. habil. Szűcs Róbert Sándor; egyetemi docens, Debreceni Egyetem