Nem is gondolnád, mennyit spórolhatsz ezzel az apró trükkel

Az energiakereskedelem már évek óta szabadpiaci tevékenységnek számít, vagyis elvben minden cég számára adott, hogy szabadon válassza meg az energiaszolgáltatóját. Mi több a jelenlegi jogszabályok szerint a földgáz esetében a 20 m3/h-nál nagyobb áteresztőképességű mérőórával rendelkező, míg a villamos energiánál a 3x63A névleges csatlakozási teljesítményt meghaladó fogyasztóknak a szabadpiacon kell beszerezniük a számukra szükséges energiát.

A piacnyitás eredményeként hazánkban ma már több mint egy tucat aktív energiakereskedő van jelen. Számuk az árampiac esetében magasabb, de több olyan cég is van, amelytől egyszerre beszerezhetjük a vállalkozásunk számára szükséges földgázt és villamos energiát is.

Fontos látni, hogy az energiaszolgáltatás költségei több részre oszthatók. A földgáz esetében például beszélhetünk a termék áráról, tehát magának a gázmolekulának az áráról, az ún. rendszerhasználati díjakról (RHD) és az egyéb adó jellegű tételekről. (Ez az áramnál is így épül fel.) A rendszerhasználati díjak alatt alapvetően a hálózathasználati, illetve a gázfogyasztás szezonális jellegéből fakadó tárolási díjakat értjük, míg az adók között szerepel az energiaadó, az áfa vagy a biztonsági készletezés díja is. Ezek hatóságilag megszabott árelemek, így a kereskedőknek csak igen korlátozott ráhatásuk van, azonban a molekuladíj esetében már a versenyé a főszerep.

A piacon mozgó gázkereskedők több típusú terméket/szolgáltatást is nyújtanak a vállalkozások számára, amelyek alapvetően a gázdíj kalkulálásának módjában térnek el egymástól. Itt szóba kerülhet egy árképletes megoldás, amikor az olajár alakulása vagy a földgáz tőzsdei árváltozásának hatására év közben többször is változhat a fogyasztói gázdíj, de választható olyan termék is, amely egész évre kiszámítható, fix díjat kínál a vállalkozások számára. A fix díj kínálja a legkényelmesebb és leginkább kiszámítható megoldást, azonban csökkenő piaci ártrendek mellett ezzel érdemi megtakarítási lehetőségektől eshetünk el.

A KKV számára a kulcsszó az ajánlatkérés, vagyis hogy nézzenek körbe a piacon, és kérjenek be minél több ajánlatot annak érdekében, hogy képbe kerülhessenek a saját költségcsökkentési lehetőségeikkel. Minden ilyen ajánlatkérést egyben tanácsadásként is fel lehet fogni, amelyből tanulhatunk.

Azon társaságok, amelyek még egyszer sem váltottak gázkereskedőt, és továbbra is a korábban területileg illetékes gázszolgáltatótól szerzik be a földgázt, szinte bizonyosan jobb ajánlatot képesek elérni, amennyiben körbenéznek a szabadpiacon.

Elsőre talán szokatlannak tűnhet így kezelni az céges rezsi kérdését, de nem bonyolultabb dologról van szó, mint egy fodrászat esetében több hajfesték-forgalmazótól bekérni az árajánlatokat, vagy egy pékség esetében több lisztkereskedő árlistáját összehasonlítani, és ez alapján kiválasztani a legjobb ajánlatot.

Ahhoz, hogy mindezt meg tudjuk tenni, fontos, hogy rendelkezzünk néhány alapadattal a fogyasztásunkról, vagyis, ismerjük a meglévő szerződésünk feltételeit, tudjuk, hogy mekkora az éves fogyasztásunk, milyen kapacitású mérőórával rendelkezünk, illetve hogy milyen típusú árazásban gondolkodunk, hogy a beérkező ajánlatok esetében lehetővé váljon az összehasonlítás. Körtét almával összehasonlítani itt sem érdemes.

Összefoglalva tehát, érdemes a hazai KKV-nak az energia-beszerzéssel is tudatosan foglalkozniuk, mert a korábbi viszonyokhoz képest már ezen a területen is komoly verseny mutatkozik, amelyből csak profitálhatnak a vállalkozások. A mobilszolgáltatások esetében szinte alig pár szereplő versenye hozza évről évre a kedvezőbb díjcsomagokat, míg az energiakereskedelemben több mint egy tucat aktív szereplővel lehet számolni!