Sorozatban kaszálnak: mit tudnak az életművészek?

Hányan vannak? Eltérő vélemények...

Meglehetősen szélsőséges vélemények keringnek a sorozat-vállalkozók számosságát illetően. Az egyik irányvonal szerint az egykor egyedinek számító tevékenység mára bevett szokássá vált, így a kezdésben segédkező kockázati tőke társaságok is egyre gyakrabban találkoznak sorozat-vállalkozókkal. A Morgenthaler Ventures kockázati tőke társaság vezetője szerint cége ügyfeleinek a '70-es, '80-as években még csak 10%-a űzte sorozatszerűen hivatását, a közelmúltban azonban ez az arány 25%-hoz közelít és várhatóan néhány éven belül a 30, vagy akár az 50%-ot is elérheti.

A másik szélsőséges vélemény ezzel szemben az, hogy alig akadnak a szó szoros értelmében vett sorozat-vállalkozók, hiszen minden egyes üzleti siker után megcsappan ezen réteg tagjainak száma. (Magától értetődő, hogy egy sikeres, rengeteg pénzt hozó kiszállás után nem mindenki rohan újra vállalkozni. A vállalatépítéshez visszatérők aránya természetesen az értékesítési összeg nagysága mellett attól is függ, hogy hányadik sikeres tranzakción van túl a vállalkozó.) Mindent összevéve ezen vélemény támogatói szerint a legtöbb kockázati tőkés azt hiszi, hogy versenytársai portfoliójában találhatók az igazán sikeres sorozat-vállalkozók, akik közül valójában jóval kevesebb létezik a feltételezettnél.

Ha jobban szemügyre vesszük, mitől lehet valaki sorozatban sikeres a vállalatépítésben, talán könnyebben tudunk a második nézettel azonosulni, ezek a kvalitások együtt ugyanis tömegesen aligha fordulnak elő egy-egy emberben.

Tanulhatunk tőlük!

A műfaj jellegéből adódóan a sorozat-vállalkozók számos kezdeményezése kudarccal végződik, ám a magas fokú bukási-tolerancia, a kockázatvállalás és az erőforrások kreatív felhasználása mellett egyebet is tanulhatnak a hagyományos vállalkozók ettől a különleges rétegtől.

A "mikor kell abbahagyni?" kérdésre a legtöbb sorozatos építgető általában úgy felel, hogy amikor ráunnak valamire, egyszerűen eladják és új dologba kezdenek. A sorozat-vállalkozás alapvetően azzal kezdődik, hogy valaki az első sikeres cégénél ráébred arra, hogy nincs kedve ezt csinálni, inkább eladná. Utólag a legtöbben beismerik, hogy az első ilyen döntést túl sokáig halogatták, ezt követően azonban gyorsabban mennek majd az exitek.

A koncepció mögött az áll, hogy egy induló vállalkozás teljesen más vezetői feladatok elé állítja a vállalkozót, mint egy már sínre tett, működő cég fejlesztése, menedzselése. A sorozat-vállalkozóknak az első, kreatív fázis nagyon fekszik, ezt követően azonban leláncolva érzik magukat. Ebben a döntési helyzetben kétféle megoldást választhatnak: eladják a céget és teljesen másba kezdenek, vagy csak az operatív vezetést bízzák másra és tulajdonosként továbbra is részesednek korábbi ötletük sikeréből.

A sorozat-vállalkozók a műfaj jellegéből adódóan nem követhetik el azt a hibát, hogy beleszeretnek egy ötletbe vagy iparágba. Ez a réteg mindig cash-flow szemléletben, a növekedési lehetőségek mérlegelésével lép be egy-egy területre.

A többség igyekszik minél több ötletet megvalósítani, éppen ezért tudatosan törekszenek a kezdeti költségek leszorítására mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy az adott ötlet üzletileg életképes. Azok, akik párhuzamosan több céget is visznek, gyakran a már meglévő erőforrások felhasználásával építik fel az új vállalkozást, miközben a korábbi céggel kapcsolatos feladatokat már delegálták.

Ahogy korábban említésre került, csak abból lehet sikeres sorozat-vállalkozó, aki tudja kezelni a kudarcot, azaz el tudja fogadni, hogy nem minden megvalósított ötlete lesz világsiker. A kockázati tőke társaságok tapasztalatai szerint egyébként a korábbi bukás egyáltalán nem jár megbélyegzéssel, mivel aki egyszer már bukott, sokszor több értékes tapasztalattal rendelkezik, mint azok, akik még az első nekifutásra készülnek.

A rendkívül kreatív sorozat-vállalkozók többségénél alapvetés, hogy ötlet-gyárosból elég egy is, éppen ezért nem magukhoz hasonló, hanem inkább a megvalósításra fókuszáló munkatársakat keresnek.

Természetes, hogy mindig az első sikeres vállalkozást a legnehezebb felépíteni, a későbbiekben ugyanis már van neve a vállalkozónak, könnyebben vehetők az akadályok és a befektetők is könnyebben meggyőzhetők. A legtöbb esetben a sikeres sorozat-vállalkozók mögött egész sorozatuk alatt ugyanaz a befektetői csoport áll, nem meglepő módon...

Egyetlen dolgot nem lehet megtanulni ezen kiválasztottaktól, azt, hogy mikor kell abbahagyni, ők ugyanis mindenben üzleti lehetőséget látnak, amiben más esetleg kockázatot, és nem tudják megállni, hogy megvalósítsák a felröppent ötletet.

Egy 2000-ben készült kutatás eredményei szerint a vizsgált 664 vállalkozóból csak 12%-uk volt sorozat-vállalkozó. (Ezt a kategóriát ebben a tanulmányban a 3 vagy több vállalkozás tulajdonlásához és vezetéséhez kötötték.) Ebben a 12%-ban azonban közös volt, hogy az átlagosnál magasabb volt az innováció és kockázatéhségük, kevésbé féltek a bukástól és könnyebben talpra álltak egy esetleges kudarc után.

Összességében a sikeres sorozat-vállalkozás sokkal inkább a művészet, mint a racionális gazdasági gondolkodás kategóriájába tartozik, hiszen rendkívül keveseknek adatik meg ehhez elegendő mértékű kreativitás. Ezeknek az embereknek minden az alkotásról szól és nem az üzletről, ennek ellenére követett stratégiáik számos ponton tartalmaznak megfogadható tanácsot a tradicionális vállalkozóknak is.