Sokan minden pénzüket erre rakták fel: csúnya meglepetés jöhet 2026-ban, közel a hidegzuhany?

A mesterséges intelligencia az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb technológiai ugrása, amelynek hatásai léptékükben leginkább az internet vagy az okostelefonok elterjedéséhez hasonlíthatók - ahogy azt korábban a Pénzcentrumnak nyilatkozva Rab Árpád jövőkutató is kifejtette ebben az interjúban.

Az AI Rövid idő alatt vált a hétköznapok részévé: átalakítja a munkavégzést, az oktatást, a tartalomgyártást és a döntéshozatalt, miközben a vállalati stratégiák és a befektetői gondolkodás középpontjába is bekerült. A generatív modellek megjelenésével nemcsak új eszközök születtek, hanem egy teljesen új ígéret is: hogy az intelligencia maga válik skálázhatóvá.

A technológiai áttörést ráadásul példátlan mértékű pénzügyi lelkesedés kíséri.

Soha nem áramlott még ennyi tőke egyetlen, ennyire korai fázisban lévő technológiába, miközben a várakozások sokszor megelőzik a kézzelfogható eredményeket.

A nagy kérdés már nem az, hogy a mesterséges intelligencia hosszú távon meghatározó lesz-e, hanem az, hogy a jelenlegi üzleti és hatalmi logika képes-e fenntartható módon kezelni ezt az átalakulást. A következő évek így nemcsak technológiai, hanem gazdasági, társadalmi és geopolitikai értelemben is választ adhatnak arra, hogy az AI valóban az emberiség eszköze marad-e, vagy önálló erőtérként formálja tovább a világot?

„Ha a mesterséges intelligencia nem változtatta meg az életedet 2025-ben, akkor 2026-ban meg fogja, ebben szinte biztosak lehetünk.” – ezt a meglehetősen erős állítást a The Guardian cikke fejtegeti.

Azonban gyorsan hozzáteszik: ez nem azért van így, mert az AI már most mindent tud, vagy mert valóban a küszöbén állnánk az emberi intelligenciát meghaladó gépi értelemnek. Sokkal inkább azért, mert a technológia köré épült pénzügyi, politikai és geopolitikai eufória már önmagában is képes torzítani a világgazdaságot és új konfliktusvonalakat rajzolni, függetlenül attól, hogy a legmerészebb ígéretek valaha is megvalósulnak-e.

A ChatGPT alig több mint három éve jelent meg, mégis minden korábbi fogyasztói technológiát lekörözve vált a világ leggyorsabban növekvő alkalmazásává. Ma már heti mintegy 800 millió felhasználója van, miközben az OpenAI piaci értéke nagyjából 500 milliárd dollár.

Sam Altman, a cég vezérigazgatója egy rendkívül összetett – sokak szerint átláthatatlan – megállapodásrendszert hozott létre az AI-infrastruktúra kiépítésére, amelynek összértéke eléri az 1,5 billió dollárt. Ez ugyan nem készpénz, de érzékelteti a léptéket: egy dollár másodpercenkénti elköltésével több mint 31 ezer évre lenne szükség egy billió dollár elhasználásához.

EZ IS ÉRDEKELHET

Sokkoló, ami történik: olyan évek jönnek, amikor nem lehetünk biztosak abban sem, amit látunk

A mesterséges intelligencia forradalmasítja a tartalomgyártást. De vajon felkészült erre a hazai YouTube tartalomgyártó nemzedék?

Az OpenAI mögött és mellett ott állnak a technológiai óriások: az Alphabet, az Amazon, az Apple, a Meta és a Microsoft – utóbbi egyedül 135 milliárd dolláros kitettséggel. Ezek a cégek százmilliárd dolláros nagyságrendben tesznek fel mindent ugyanarra a lapra. Olyannyira, hogy e beruházások nélkül az amerikai gazdaság növekedése gyakorlatilag lenullázódna. Nem véletlen, hogy közgazdászok és gazdaságtörténészek egyre gyakrabban sorolják az AI-t a korábbi ipari őrületek – a 19. századi vasútépítések vagy a dotkomlufi – mellé.

Utóbbival példálózik a Portfolio cikke is, amely ugyancsak felhívja a figyelmet, hogy milyen gyorsan fordulhat át a technológiai eufória tőzsdei összeomlásba, amikor az ígéretek elszakadnak a pénzügyi realitásoktól. A 2000-es évek elején a befektetők tömegesen áraztak be jövőbeli sikereket profit és sokszor még bevétel nélkül, ami végül lavinaszerű eladási hullámhoz, vállalatok ezreinek eltűnéséhez és súlyos veszteségekhez vezetett. A mostani mesterségesintelligencia-boom számos elemében emlékeztet erre az időszakra: rendkívül magas értékelések, veszteséges működés, valamint olyan növekedési narratívák dominálnak, amelyek mögött egyelőre kevés kézzelfogható pénzügyi eredmény látszik.

A cikk szerint 2026-ban az AI körüli befektetések esetében nem feltétlenül egy hirtelen kipukkanás, hanem inkább egy elhúzódó kijózanodási folyamat lehet a meghatározó. A piac egyre inkább számon kéri, hogy a hatalmas beruházások mikor és milyen formában fordulnak át bevételbe és profitba, miközben megindulhat a rotáció a drágán árazott AI-részvényektől a stabilabb cash flow-t termelő cégek felé.

Egyébként maga Sam Altman is elismeri, hogy az AI egyes területein buborékjelenségek láthatók, természetesen kivéve a saját üzletágát. Jeff Bezos ennél tovább megy: szerinte ez egy „jó buborék”, amely felgyorsítja a gazdasági fejlődést, infrastruktúrát finanszíroz és kitolja az emberi tudás határait. Ebben az értelmezésben a buborék kipukkanása utáni rombolás elfogadható ár – különösen, ha nem azok fizetik meg, akik a buborékot felfújták.

A központi narratíva szerint a mai AI-rendszerek már sok feladatban felülmúlják az embereket, és hamarosan elérik az általános mesterséges intelligenciát, amely önállóan tanul, fejleszti saját utódait, és exponenciálisan növeli képességeit. Az a vállalat, amely ezt először eléri, minden adósságát gond nélkül törlesztheti – az ezt megvalósító férfi techvezetők pedig modern prófétákká válhatnak. Hogy ebben a világban mi marad az emberiség többségének, az már jóval kevésbé kidolgozott.

EZ IS ÉRDEKELHET

A mesterséges intelligenciáról vallottak a Bosch kutatói: sokan nem állnak készen arra, ami még jön

A tudományos és ipari trendek is azt mutatják, hogy a „technológia az emberért és a bolygóért” szemlélet már megkerülhetetlen az innováció területén.

Az AI nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai kérdés is. Az Egyesült Államok és Kína eltérő stratégiát követ. Míg az USA egyetlen hatalmas ugrásra játszik az általános mesterséges intelligencia irányába, addig Kína a „középkategóriás” AI gyors és széles körű alkalmazásában látja az előnyt, az egész gazdaságot átszövő hatékonyságnöveléssel. A tét globális fölény, ezért egyik félnek sem érdeke a kockázatok hangsúlyozása vagy a nemzetközi szabályozás elfogadása. Egyik sem akar stratégiai iparágakat külföldiekkel közösen kialakított normák alá rendelni.

Globális kormányzás híján így az emberiség kénytelen bízni a technológiai oligarchák erkölcsi érzékében és az autoriter rendszerek önmérsékletében. Ez különösen problematikus, amikor az AI egyre mélyebben épül be a munkába, az oktatásba és a szórakozásba. Elon Musk például nemrég jelentette be, hogy hároméves kortól gyerekeknek szánt chatbotot fejleszt, miközben a felnőtt verzió korábban szélsőséges nézeteket is megfogalmazott. Ez legalább nyílt és felismerhető, szemben a rejtettebb torzításokkal, amelyek sok más rendszerben is jelen vannak.

A nagy nyelvi modellek nem értenek és nem gondolkodnak emberi módon: statisztikai valószínűségek alapján raknak össze hihető válaszokat. Ezek gyakran pontosak, szinte mindig meggyőzőek – és időnként teljesen hamisak. Ahogy az internetet egyre inkább AI által generált tartalom árasztja el, úgy romlik a tanulási alapanyag minősége is. Szeméttel etetett rendszerekből nem várható megbízható tudás.

Egy sötét forgatókönyv szerint mindez egy mesterséges, torzított valósághoz vezet, amelyet önimádó technológiai elit algoritmusai közvetítenek. De nem ez az egyetlen lehetséges út. Az AI körüli irracionális lelkesedés és politikai összefonódás nem evolúciós ugrás, hanem nagyon is emberi történet kapzsiságról és rövidlátásról. A technológia lenyűgöző, de alapvetően hibás, mert alkotói erőssége a marketing és a pénzügyi mérnökség, nem az etikus rendszergondolkodás.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kánai András jövőkutató: a ChatGPT-5 értő kezekben erősebb fegyver, mint egy rakéta

A jelen eseményei olyan sebességgel sodornak bennünket, hogy a jövőkutatás immár nem jóslás, hanem útmutató a túléléshez.

A valódi buborék nem is elsősorban a részvényárfolyamokban van, hanem egy iparág felfújt egójában, amely azt hiszi, már csak egy adatközpont választja el a számítási isteniségtől. Amikor eljön a korrekció, és az amerikai „Ikarosz-gazdaság” a tengerbe zuhan, megnyílhat a tér a kockázatokról, a szabályozásról és az emberi kontrollról szóló viták előtt.

Bár a mesterséges intelligencia hosszú távon vitathatatlanul transzformatív technológia, a tőzsdéken egyre kevésbé lesz elég pusztán az ígéret: a nyertesek és vesztesek közötti különbség 2026-ban válhat igazán láthatóvá