Sosem gondolnád, melyik a legdrágább város a világon

A New York-i központú cég összesen 214 várost rangsorolt a lakásköltségek, az élelmiszerárak és a közlekedési tarifák alapján. A második helyre visszacsúszott Luanda után újabb japán város, Oszaka következik, majd Moszkva és Genf a sorrend, a hatodik helyen pedig Zürich és Szingapúr osztozik. A külföldiek szemszögéből legdrágább egyesült államokbeli város New York lett, ám a teljes listán még így is csak a harmincharmadik.

A gazdasági-pénzügyi válság a megélhetés szempontjából kedvező hatással van az európai nagyvárosok egy részére, legalábbis ezt jelzik a felmérési adatok. Párizs például tíz hellyel esett vissza, és most a 37. legdrágább metropolisz a világon. Róma az idei listán a 42. (tavaly a 34. volt), London a 25. (18.), Bécs pedig a 48. a tavalyi 36. helyezés után.

A legnagyobb mértékben a görög fővárosban vált olcsóbbá az élet: Athén huszonnégy hellyel került hátrább, és a mostani listán csak a hetvenhetedik.

Egyre drágábbak a kínai nagyvárosok

A jüan erősödése, a magas ingatlanárak és a növekvő megélhetési költségek miatt egyre drágábbnak érzik az életet a kínaiak és a külföldiek is a kínai nagyvárosokban. A kínai városok közül Hongkongban, Sanghajban és Pekingben érzik legdrágábbnak az életet az ott élő külföldiek.

A listából egyértelműen kitűnik a kínai városok drágulása az előző évhez képest. A kelet-kínai Sanghaj például tavaly még 21. volt a globális rangsorban, míg az idén már a 16. A tavaly 20. legdrágábbnak minősített Peking pedig a 17. helyet szerezte meg.

Öt kínai város debütált a 100 legdrágább város között, ezek az észak-keleti Csingtao (Qingdao), Tiencsin (Tianjin) és Senjang (Shenyang), a közép-keleti Nanking (Nanjing), valamint a közép-kínai Csengtu (Chengdu). A nagyvárosok drágulása a kínai internetportáloknak és lapoknak is állandó témája. Egy májusi, a sina.com hírportál internetes közvélemény kutatásának alkalmával a kínai lakosok úgy fogalmaztak: az elmúlt években legnagyobb mértékben az élelmiszerárak, az ingatlanárak és az adók nőttek a nagyvárosokban.

A drága megélhetési költségek a kínai belső migrációra is hatással vannak, egyre több munkás dönt ugyanis úgy, hogy a keleti partot hátrahagyva az olcsóbb, eredeti otthonához sok esetben közelebb eső középső, illetve belső régiókban keres munkát magának. Ez a folyamat komoly munkaerőhiányhoz vezethet a keleti régiókban, ahol egyes iparágakban már most is hiány mutatkozik bizonyos szakmák művelőiből.