Lehull a lepel az ősi mítoszról: valóban jobban élnek a német nyugdíjasok?

Németországban a nyugdíjrendszer három fő pillérre épül: a kötelező állami nyugdíjbiztosításra, a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjprogramokra és az egyéni nyugdíj-előtakarékosságra. Bár ez a rendszer sokak szemében mintaként szolgál, valójában jelentős kihívásokkal néz szembe.

Az állami pillér, amely felosztó-kirovó elven működik, a demográfiai változások miatt egyre nagyobb nyomás alatt áll. A helyettesítési ráta – vagyis a nyugdíj aránya a korábbi keresethez képest – jelenleg mindössze 48% körül alakul. 2023-ban a német állami átlagnyugdíj nők esetében 908 euró, férfiaknál 1348 euró volt.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 2023-ban mintegy 3,2 millió 65 év feletti német nyugdíjas – nagyjából minden hatodik – volt kitéve a szegénység kockázatának az Eurostat adatai szerint. Ez jelentős növekedés a tíz évvel korábbi 2,4 millióhoz képest. Idén, 2024 második negyedévében pedig közel 730 ezer idős ember szorult szociális segélyre nyugdíja kiegészítéseként a német statisztikai hivatal adatai alapján.

A második pillér, a foglalkoztatói nyugdíjprogram, bár nem kötelező, igen elterjedt Németországban – a munkavállalók mintegy 60%-át érinti. A finanszírozás történhet kizárólag a munkáltatótól, a munkavállalótól, vagy vegyesen. Magyarországon ilyen széles körű, egységesen szabályozott foglalkoztatói nyugdíjpillér nem létezik, bár a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz ismert, de kevésbé általános gyakorlat.

A harmadik pillér az egyéni, önkéntes megtakarításokat foglalja magába, amelyeket az állam különböző kedvezményekkel ösztönöz. A német rendszer célzottabban differenciál a különböző társadalmi csoportok között, míg Magyarországon az önkéntes pénztárra, a NYESZ-re és a nyugdíjbiztosításra egységesen 20%-os SZJA-visszatérítés vehető igénybe, eltérő éves maximumokkal.

A német nyugdíjasok helyzetét tovább árnyalja a lakhatás kérdése. Németországban kiemelkedően magas, 50% feletti a bérlők aránya, így a saját ingatlannal nem rendelkező nyugdíjasok számára az alacsonyabb jövedelmi sávokban a lakbér és a rezsi kifizetése komoly anyagi terhet jelenthet, még a szociális támogatások mellett is.

Magyarországon az állami nyugdíjrendszer hasonló, ha nem súlyosabb kihívásokkal néz szembe. Bár az OECD adatai alapján a férfiak esetében a magyar állami nyugdíj helyettesítési rátája (kb. 79%) magasabb lehet, mint a német (kb. 55%), ez önmagában nem jelenti a rendszer hosszú távú biztonságát vagy a magasabb általános életszínvonalat.

A magyar rendszerben a nyugdíjak vásárlóereje a bérekhez képest várhatóan tovább csökken, részben az indexálási módszer miatt, amely a nyugdíjakat évente alapvetően csak a várható infláció mértékével emeli. Ezzel szemben Németországban a nyugdíjak éves kiigazítása elsősorban a bérek alakulását követi, így a nyugdíjasok részesülhetnek a gazdasági növekedésből.

A jelenlegi helyzetben – látva a német példát is – az egyetlen kiszámítható és felelős stratégia a tudatos öngondoskodás. Minél előbb kezdi valaki a rendszeres megtakarítást, annál nagyobb eséllyel tudja megalapozni anyagi biztonságát idős korára. A kamatos kamat elve kulcsfontosságú: a korán elkezdett, akár kisebb összegű rendszeres megtakarítás is jelentős vagyonná nőhet az évtizedek alatt.

Egy egyszerűsített példa szerint, aki 40 évesen kezd havi 50 ezer forintot (évente inflációval növelve) félretenni nyugdíjra, 4%-os átlagos reálhozammal számolva, 65 éves korától 20 éven keresztül megközelítőleg havi 120 ezer forint mai értékű kiegészítésre számíthat. Ez természetesen csak egy modellkalkuláció, a valós eredmény sok tényezőtől függ, de jól szemlélteti, hogy a hosszú időtáv és a kamatos kamat miatt már kisebb rendszeres összegekkel is érdemes elkezdeni a nyugdíj-előtakarékosságot.