A tulipán, a milliomos és a koldus

A pénzügyi lufi kipukkanása nem újköri történet... Lapozzunk csak vissza egy pár évszázadnyi fejezetet történelem könyvünkben és vessünk egy pillantás a XVII-ik századi Hollandiára!

Annak ellenére, hogy a hollandokkal kapcsolatban számos ember fejében az a sztereotípia él, hogy miután sajtot reggeliznek, fapapuccsal a lábukon kiszaladnak a kertbe, hogy meglocsolják az ezer meg ezer színben pompázó tulipános kertjüket, a tulipán egyáltalán nem őshonos növény Hollandiában.

Gyökereit az egzotikus Boszporusz-parton kell keresünk. A virágok "atyja" Carolus Clusius, aki 1593-ban a leideni egyetem botanikus kertjében, először orvosi célokra kezdte el nevelgetni a pompás virágot. Clasius fukar ember hírében állt, másoknak nem adott belőlük, így szomszédjai nemsokára több, mint 100 hagymát csentek el a kertjéből... a legenda szerint valahogy így került a tulipán a szabad kereskedelem vérkeringésébe.

Az új virág híre gyorsan szárnyra kapott, és a tulipánok szépségétől eszüket veszett holland üzletemberek rövid idő alatt hatalmas pénzeket fektettek be a virágkereskedelembe. Szélsebesen gyűrűzött tovább a tulipánmánia, a 17. század elejére a virág értéke meghaladta az aranyét. Aki Hollandiában élt és mozgott mindenki tulipánt termelt, mert ebben az üzletágban látták a gyors meggazdagodás kulcsát. Tőzsdéztek vele, fogadtak rájuk, csillagászati áron adták vették őket, sőt egész birtokok-házzal, kerttel, jószággal- is gazdát cserélhettek egy különlegesebb tulipánhagymáért.

Talán egyszerűbben megértjük, hogy milyen őrületes mértéket öltött ebben a néhány évben a mánia, ha összehasonlításként megjegyezzük, hogy egy átlagos tulipánhagyma ára akár hét tonna sajt árát is elérhette. Még ennél is tovább mentek.....egy leideni földműves a következő árat állapította meg egy ritka (Viceroy) fajta tulipánért: 2 zsák búza, 4 zsák zab, 4 hizlalt ökör, 8 disznó, egy tucat juh, 2 ökörfejnyi bor, 4 tonna vaj, 1000 font sajt, egy ágy, egy teljes ruha- viselet (kb. öltöny) és egy ezüst mérőpohár.

Egy másik hasonlóan bájos történet alapján, egy részeg ember a kocsmában a sültje mellé megkívánta a vöröshagymát. Elkezdte hát meghámozni a pulton talált hagymát. Az éhes vendég pechére kiderült, hogy amit majszolgat az ivó tulajdonosának hőn dédelgetett nemes tulipán hagymája, ezért jó néhány hónapra rács mögé került.

A tulipán hisztéria persze nem tartott örökké. Mint minden más hirtelen meggazdagodást kínáló lehetőség esetében, ez esetben is, a csúcsra szállásból mélyrepülés lett, és 1637. február 3-án bekövetkezett a fordulópont: egy adag különlegesen ritka tulipánkollekció nem talált gazdára. Ezt követően egyre gyakrabban fordultak elő hasonló esetek, és a tulipánbiznisz lufija hirtelen kipukkadt. A virág értéke 6 hét alatt 90%-ot esett.

Így visszanézve talán megmosolyogtató a hollandok tulipánmániája, de ha jobban belegondolunk, a tulipánhagymákat felcseréltük napjaink bármely tőzsdei termékére. Hasonló szárnyalásokat és zuhanásokat szinte évente láthatunk a világ pénzpiacain, amelynek oka, hogy az emberi alaptermészet mit sem változott az elmúlt évszázadokban, még ha az általunk áhított termékek folyamatosan cserélődnek is. A kereskedők mohósága gyakorta a racionalitás határain túl löki az árfolyamokat, hogy aztán az hangos dübörgéssel zuhanjon vissza a kiindulási állapot közelébe.

Az árfolyamzuhanás okozta veszteség kezelhető, mi több egy tőzsdei kereskedőnek védekeznie is kell ellene. A jó hír, hogy napjainkban a zuhanó árfolyamokból akár profitálhatunk is. Erről a témáról többet megtudhat a PC Tőzsdesuli díjmentes előadásain.

A cikk saját szolgáltatás népszerűsítését szolgálja.