Sok befektető rossz lóra tehet: így reagált a műtárgypiac az ezüst árrobbanására

Az elmúlt időszakban a nemesfémek ára történelmi magasságokba emelkedett, ami a befektetői körökben kiemelt figyelmet kapott. Míg az arany árfolyamának változásáról és annak okairól sok elemzés született, az ezüst árának műtárgypiaci hatásairól kevesebb szó esik, pedig a fizikai nemesfém befektetések szorosan kapcsolódnak ehhez a szegmenshez.

Az ezüst árfolyamának történelmi adatsorai az elmúlt 50 évben két jelentősebb kiugrást mutatnak: az 1980 körüli Hunt fivérek spekulációjához köthető időszakot, valamint a 2010-2013 közötti periódust, amely sok szempontból hasonlít a jelenlegi folyamatokhoz. Mindkét esetben a szűkülő kínálat, növekvő ipari kereslet és a gazdasági bizonytalanság miatti menekülő tőke okozta az áremelkedést.

A jelenlegi áremelkedés jelentősen felkavarta a műtárgypiacot. A nyersanyagárakkal erősebben korreláló, főként használati jellegű és 150 évnél nem régebbi ezüsttárgyak ára ugrásszerűen emelkedett, felborítva a korábban kialakult ár/érték struktúrát. Ennek következtében a modern ezüstök ára közelebb került az antik ezüstökéhez, ahol hagyományosan nem a nyersanyagérték, hanem az ötvösmunka ritkasága és művészi színvonala a meghatározó.

A 2010-2013-as időszak tapasztalatai alapján érdemes megvizsgálni, hogy mely ezüst műtárgyak jelenthetnek jó befektetést a jelenlegi piaci környezetben. Három jellegzetes tárgytípus – az 1830-1930 közötti bécsi gyertyatartók, az 1800-1830 közötti bécsi ampír gyertyatartók és a XVII. századi augsburgi vagy nürnbergi cápáspoharak – áralakulása jól mutatja a különbségeket.

A korábbi hasonló periódusban a nyersanyagáraktól jobban függő modern ezüsttárgyak ára követte az ezüst világpiaci árának ingadozását, míg a gyűjtői szempontból értékesebb antik darabok ára stabilabb maradt. Az ampír gyertyatartók árára például alig hatott az ezüst világpiaci árának változása, a cápáspoharak esetében pedig a nyersanyagárak csökkenése után is folytatódott az áremelkedés.

A jelenlegi piaci környezet – az ezüst árának közelmúltbeli 30%-os esése, majd részleges visszapattanása és újabb jelentős esése után – kifejezetten alkalmas lehet az ezüst műtárgyportfólió átstrukturálására. Ha nem számítunk rövid távon a korábbi csúcsot is meghaladó világpiaci árra, érdemes lehet az antik tárgyak arányát növelni a modernek rovására.

Akár tartósan magas marad a nyersanyagár, akár jelentős visszaesés következik be, az antik ezüsttárgyak várhatóan stabilabb értéket képviselnek majd. Előbbi esetben új egyensúlyi állapot jöhet létre, ahol a modern és antik árak ismét távolodni fognak, utóbbi esetben pedig a nyersanyagáraktól jobban függő modern ötvösmunkák ára zuhanhat, míg a magasabb presztízsű antik tárgyaké kevésbé.

A hazai műtárgypiac helyzetéről tavaly interjút közölt a Pénzcentrum, ahol a November Gallery vezetői válaszoltak a legfontosabb hazai trendekkel kapcsolatos kérdéseinkre. A cikk IDE KATTINTVA olvasható el.