Új szuperdeviza van felemelkedőben: ide vezetett Trump kiszámíthatatlansága

Kevésbé feltűnően, de annál következetesebben zajlik a globális pénzügyi rendszer egyik legfontosabb átrendeződése: a dollár szerepének fokozatos erodálódása és az euró megerősödése. Nem forradalom ez, hanem lassú kihátrálás a hegemónia mögül — főként az új amerikai adminisztráció teljesen hektikus döntéshozatala miatt.

Amíg Washington kaotikusan próbálja újrarajzolni a világgazdasági térképet, Brüsszel csendben egy olyan értéket kezd felépíteni, amit évtizedekig a gyengeség jeleként könyveltek el: az unalmasságot.

Az amerikai dollár még mindig a világ első számú tartalékvalutája, de már nem vitathatatlanul az. A Trump-adminisztráció második ciklusának első hónapjaiban újabb vámháborús fordulatok, kiszámíthatatlan külkereskedelmi fenyegetések és a gazdaságpolitikai kettős beszéd tették világossá: a dollár nem az a biztonságos menedék, aminek egykor hitték.

A piac is így látja. A Bloomberg adatai szerint a spekulatív tőke egyre nagyobb része pozicionálja magát az euró erősödésére. Opciós piacokon a legmagasabb elmozdulásokat jegyezték fel az utóbbi évtizedben, a nagy hedge fundok 1,20-as EUR/USD árfolyamot céloznak, és a spekulatív pozíciók az elmúlt hat hónap legerősebb "long euro" piaci meggyőződést mutatják.

A dollár már nem reflexből az alapértelmezett választás, nem menedék, hanem kockázati faktor. Ez nem csupán árfolyam-történet: az amerikai kötvénypiac vonzereje is meggyengült. Az európai kötvényhozamokkal szemben a dollárkötvények relatív előnye elolvadt, részben az amerikai fiskális politika túlzott kockázatvállalása, részben pedig a német költségvetési szigorból történt "taktikai kilépés" miatt, amely újra vonzóvá tette a Bundokat.

Európában pedig valami történik. Christine Lagarde, az EKB elnöke zárt ajtók mögött már arról beszél, hogy az euró a globális devizatartalékok közel egynegyedét teszi ki. Ez nem puszta véletlen: az euróban történő kereskedelem és tartalékfelhalmozás mögött tudatos politikai és intézményi háttér húzódik meg. Az EU most nem csupán reagál, hanem pozicionál.

A Portfolio megkeresésére reagálva Darrell Duffie, a Stanford Egyetem professzora úgy fogalmazott: "Az amerikai kormányzat lépései komoly lehetőséget teremtettek az euró számára, hogy dominánsabbá váljon a nemzetközi pénzügyekben. A 'Mar-a-Lago-terv' mintha egy új amerikai stratégiát jelezne: kevésbé ragaszkodnak a dollár dominanciájához."

Duffie szerint a Fehér Ház lépései nem csak véletlen hibák, hanem a geopolitikai rend átrendeződését tükrözik. "Úgy tűnik, az USA gyakorlatilag beletörődik egy másik globális deviza megerősödésébe. És ha ez valóban megtörténik, csak az euró lehet az alternatíva — pusztán Európa gazdasági súlya, az EKB intézményi ereje és az uniós jogállamiság iránti elkötelezettség miatt."

Ugyanakkor a professzor hangsúlyozta, hogy a tartalékvaluta-szerep nem politikai deklaráció kérdése. "Általában nem kormányzati döntés az, hogy egy adott kereskedelmi ügylet dollárban vagy euróban történik — ez a magánszektor preferenciáin múlik, és így is kell lennie." A politikai akaraton túl tehát az EU-nak az intézményi infrastruktúráján kell dolgoznia, ha komolyan gondolja az euró nemzetközi megerősítését.

"Ha valóban bővülni fog az euró használata a nemzetközi pénzügyekben, akkor az uniónak továbbra is a bankrendszer minőségére, a fizetési rendszerek fejlesztésére, a tőkepiacok integrációjára és az államkötvények piacának likviditására kell összpontosítania" – fogalmazott Duffie.

Majd hozzátette: "Nem gondolom, hogy a dollár teljes mértékben elveszíti domináns szerepét, de az biztos, hogy ma több tér nyílik az euró számára, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor."

Az euró előnye nem abban rejlik, hogy a gazdasági kilátások annyira lenyűgözők lennének a valutaövezet országaiban, hanem abban, hogy stabil. Az EU régóta híres arról, hogy lassú, bürokratikus és konszenzuskereső — és pontosan ezek az attribútumok váltak most értékké.

Egy világban, ahol a vezető hatalmak előre be nem jelentett vámokkal, szankciókkal és szövetségi hűtlenséggel operálnak, a szabályokhoz ragaszkodó, nehézkesen, de kiszámíthatóan működő Brüsszel már-már menedékként tűnik fel.

India, Kanada, Japán, Dél-Korea, és több latin-amerikai állam is egyre inkább úgy látja: ami eddig gyengeség volt — például az EU döntéshozatalának jogászkodó jellege —, az ma már megbízhatóságot jelent. A piac is így értékel: az euró stabilitása vonzza a hosszú távú tartalékeszközt kereső intézményi befektetőket, különösen azokat, akik a dollártól való függést csökkentenék.

Egyelőre nehéz megmondani, hogy mennyire: jelenleg csak a 2024 negyedik negyedéves kimutatások érhetők el az IMF adatbázisában, amely szerint 20 százalék körüli az euró részesedése a globális devizatartalékokban.

Természetesen nincs még vége a dollárhegemónia történetének: az euró nem lett automatikusan a dollár felváltója, és a globális devizatartalékokban még mindig háromszor annyi a dollár, mint az euró.

Az európai adósságpiac továbbra is széttagolt, és a közös kötvénypiac csírája még csak most bontogatja szárnyait: de Brüsszel világos terve, hogy megalkossa a tőkepiaci uniót, hogy vonzóbbá tegye az európai tőzsdéket és pénzpiacokat.

Noha ez egy több évtizedes terv, amely az EU-s alapszerződésekben is szerepel, sokévnyi tetszhalott állapot után az uniós veresnyképességi reformokról szóló viták miatt új lendületet kapott. Az Európai Bizottság várakozásai szerint már 2026-ra minden szükséges szabályozói ügyet lezárnak és elindulhat a befektetéseket és megtakarításokat az európai piacokon tartó rendszer.

Ahogy Christian de Boissieu, a párizsi egyetem professzora még márciusban fogalmazott: "A dollár dominanciájának lassú erodálódása reális, de a globális duopólium a 2020-as évek végéig velünk maradhat."

Ettől még a folyamat elindult. Csak nem feltétlenül Brüsszel szándékán múlik, hanem Washington hibáin. A dollár elsősorban azért domináns, mert bizalom van mögötte — ez a bizalom azonban erodálódik. Az euró pedig, ha másból nem is, Donald Trump felelőtlenségének hála nyerheti meg a piac bizalmát.