Nem győzzük kapkodni a fejünket - újabb lufi?

Egyre többen adnak hangot abbéli vélekedésüknek, hogy az olajárak emelkedése bizony egy méretes buborék formáját kezdi magára ölteni - írja a Wall Street Journal. A Wall Street elemzői közül egyre többen vizionálják a fordulatot, melyet a dollár árfolyamának további erősödésével, illetve a kereslet mérséklődésével indokolnak. Mindemellett még az is közrejátszhat, hogy kínálati oldalon is enyhül a feszültség, ahogy a következő hónapokban a finomítók bővítik kapacitásaikat, illetve újabb olajmezőkön kezdődik meg a termelés.

Persze mindez, és az elmúlt időszakban tapasztalt kisebb mértékű árcsökkenés még nem jelenti azt, hogy gyorsan fellélegezhetnénk. Ráadásul az elemzők között abban sincs egyetértés, hogy minek a számlájára írható a rali. Sokan - köztük az általunk is idézett Soros György- úgy tartják, a spekulátorokra lehet mutogatni.

Azon a véleményen viszont sokan osztoznak, amely szerint egyértelmű a buborék kialakulása. Pénteken a Lehman Brothers például a dot-com lufihoz hasonlította a kialakult helyzetet, s megállapította, hogy a nyersanyagpiaci-buborék receptjéből egy alapanyag sem hiányzik.

Azon közgazdászok, akik a dollár gyengélkedéséhez kötik a rekordmagasságú olajárakat, most azt mondják, az amerikai fizetőeszköz talpra állásával, az inflációs félelmek enyhülésével az olajárak csökkenésnek indulhatnak.

Az áremelkedésért egyébként vélhetően a kínálatban mutatkozó változások is felelősek, ugyanis az OPEC-országokon belül a legnagyobb exportőrök tavaly óta nem változtattak kitermelésükön. Mindeközben a másik, keresleti oldalon Kínából jelentkezik megnövekedett igény, ugyanis a földrengés miatt több ezer generátorral tudják csupán ellátni az áramszükségletet, melyekhez viszont üzemanyagokra van szükség.

Egyelőre tehát bizonytalan, mi is fog történni a jövőben az olaj piacán, az azonban bizonyos, a magas üzemanyagárak több csatornán keresztül is otthagyják lenyomatukat mindennapjainkon.