Miből lesz nyugdíjad? - A választás a kezedben van...

A változás

2009. januárjától a magánnyugdíj-pénztárak esetében kötelezővé válik a választható portfoliók bevezetése, de az átállást már idén megkezdhették a pénztárak. Ennek értelmében legalább háromféle választási alternatívát kell felkínálniuk a tagok számára. Ezek az alternatívák a klasszikus, a kiegyensúlyozott, valamint a növekedési portfoliókat takarják maguk mögött, melyek eltérő kockázati elemekkel, és természetesen más és más hozamszinttel rendelkeznek.

Hogy miért került sor a változtatásra? Hazánkban az intézményi befektetők általában inkább konzervatív befektetési politikát választanak, emiatt aztán nem is érnek el egekbe szökő hozamokat, ráadásul eddig a magánnyugdíj-pénztárak nem kínáltak fel különböző alternatívákat a tagok vagyonának kezelésére.

Az alacsony hozam volt egyébiránt az egyik oka annak a beadványnak, mely azt javasolta, hogy a tőkefedezeti rendszert választó 49 évesek, vagy az annál idősebbek visszaléphessenek az állami nyugdíjrendszerbe, mivel rosszabbul jártak az átlépéssel, az átlépés lehetősége azonban nem valósult meg.

Nem is annyira változás?

A nyugdíj-témában jártas befektetők számára nem is annyira ismeretlen egyébként a választható portfoliós rendszer, mivel 2001 óta az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak (vagyis a nyugdíjazás témájához igazítva az önkéntes nyugdíjpénztárak) működtethetnek választható portfoliót biztosító rendszert.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) mintegy fél évvel ezelőtt megjelent tájékoztatója szerint mára hét önkéntes nyugdíjpénztár alakította át rendszerét. Ezek a pénztárak általában 2-5-féle portfoliót alakítottak ki, amelyek közötti választással a tagok 5-15 százaléka élt, míg a tagság fennmaradó része az alapportfoliót választotta.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy lesz-e sikere a választható portfoliók bevezetésének a kötelező magánnyugdíj-pénztárak esetében, mikor az önkéntes pénztáraknál sem váltottak az ügyfelek, igaz, ez azt is jelentheti, hogy ezek a pénztárak olyan alapportfoliót alakítottak ki, amely teljes mértékben megfelel az ügyfélállomány túlnyomó részének igényeinek. Illetve az is előfordulhat, hogy az ügyfelek csak megtakarításuk egy részét helyezték el az önkéntes pénztárakba, míg másik részét befektetési alapokban, vagy részvényekben, illetve más eszközökben tartják, a diverzifikálás, vagyis kockázatmegosztás jegyében.

Emellett persze azt sem árt figyelembe venni, hogy a hazai pénzügyi kultúra a lakosság körében nem biztosíthat megfelelő hátteret arra, hogy az ügyfelek eldöntsék, számukra melyik lehet a leginkább megfelelő alternatíva. A magánnyugdíj-pénztárak esetében a döntésképteleneket automatikusan fogják besorolni, így ez nem jelenhet problémát, ráadásul egy automatikus "fék" is megvan a rendszerben.

Besoroló

A besorolás a nyugdíjazásig hátralévő idő alapján történik meg, a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvény alapján a klasszikus portfolióhoz sorolják azokat, akik 5 évre, vagy annál kevesebbre vannak a nyugdíjazástól, a kiegyensúlyozott portfolióba kerül annak a megtakarítása, akinek 5-nél több, de 15 évnél kevesebb éve van hátra a nyugdíjazásig, s 15 évet meghaladó hátralévő idő esetén növekedési portfolióba sorolják az adott ügyfelet.

Ugyanakkor, a másik oldalról szemlélve természetesen lehetőség nyílik arra, hogy valaki ne a besorolás szerinti portfoliót válassza, vagyis a vakmerők választhatják a növekedési, azaz kockázatosabb portfoliót, akik pedig tartanak az álmatlan éjszakáktól, azoknak a klasszikus portfolió jelenthet megoldást.

A kockázat-hozam összefüggés itt is érvényes

Világmegváltó hozamokra azért nem gondolhatunk, mivel a pénztárak befektetési politikájára továbbra is szigorú szabályok vonatkoznak. Így például arra is, hogy - a tag vagyona védelmének érdekében - a nyugdíjazás előtt 5 évvel már nem lehet növekedési portfoliót választani.

Az egész választható portfoliós rendszer kialakítása azon alapul - mint az a besorolási időből is látszik - hogy az egyes életszakaszokban más és más megtakarítási formák illenek előtakarékosságunkhoz. Hosszabb távon, magasabb kockázatuk mellett, a részvények kínálnak például magasabb hozamokat, így fordulhat elő, hogy a növekedési portfolió jellemzően magasabb részvényarányt (legalább 40-50 százalék) tartalmaz a választható rendszert már bevezető pénztárak esetében.