Másfélszeres bérkülönbségek pár kilométeren belül: nagyon nem mindegy, hol dolgozol vidéken

Bár az elmúlt bő tíz évben számtalan új üzem épült országszerte, a regionális munkaerőpiaci szakadékok nem tűntek el. Ez leginkább a betanított munkások fizetésén látszik. Mivel ők szakképzettség nélkül, azonos esélyekkel indulnak, bérüket tisztán a helyi kereslet és kínálat határozza meg. Győr és környéke stabilan őrzi vezető szerepét: egy ottani fizikai dolgozó akár másfélszer annyit is megkereshet, mint egy Zala vagy Békés vármegyei munkás. Ezek az arányok szinte teljesen befagytak a hazai piacon. Ahogy az a makrogazdasági törvényszerűségekből következik, az alacsonyabb bérszinthez jellemzően magasabb munkanélküliségi ráta társul - írja a G7.

A területi egyenlőtlenségek mellett a munkaerőpiaci igények is éles fordulatot vettek. A vállalatok ma már elsősorban a szakképzett dolgozókat és a szellemi foglalkozásúakat keresik, miközben a szakképzetlen munkaerő iránti kereslet folyamatosan csökken. A cégeknek már csak töredéke küzd a betanított munkaerő hiányával. Ennek egyenes következménye, hogy a fizikai dolgozók bérdinamikája 2024-re jelentősen veszített lendületéből, és ma már elmarad az országos átlagtól. Bár a minimálbér kötelező emelése valamennyire felfelé tolja az alsóbb bérdeciliseket, a stagnáló gazdasági környezetben a munkaadók jóval óvatosabbá váltak a béremelések terén.

A statisztikák azonban nem mutatják meg a probléma teljes mélységét. Számos régióban hiába van papíron megfelelő számú regisztrált álláskereső, a vállalatok sokukat még az egyszerűbb feladatok elvégzésére is alkalmatlannak tartják. Szintén komoly gátat jelent az alacsony belső mobilitás. Egy kelet-magyarországi munkavállalónak hiába kínálnak magasabb bruttó bért a nyugati országrészben, az ottani drágább lakhatás gyorsan felemészti a többletjövedelmet. Bár egyre több cég kínál ingyenes szállást a távolabbról érkezőknek, sokan ezt az elhelyezést csupán ugródeszkának tekintik a későbbi külföldi munkavállaláshoz.

Mindemellett az elmaradottabb térségekben továbbra is magas a bejelentés nélküli foglalkoztatás aránya. Ennek fő oka, hogy a kifizetetlen adósságokkal és végrehajtásokkal küzdő érintettek legális béréből a tartozásokat azonnal letiltanák. Emiatt ezek az emberek tudatosan a legális munkaerőpiacon kívül maradnak, így teljesen láthatatlanok a hivatalos statisztikák számára.

A kiutat a felnőttképzés és a folyamatos átképzés jelentené, ám ezen a téren Magyarország óriási lemaradásban van. Míg a nyugati országokban a munkavállalók mintegy negyven százaléka vesz részt az élethosszig tartó tanulásban, nálunk ez az arány alig öt százalék. Pedig az egyén és a nemzetgazdaság számára is ez jelentené a kitörési pontot. Ha például egy betanított segédmunkás piacképes szakmát tanulna – mondjuk villanyszerelővé válna –, rövid időn belül akár meg is duplázhatná a jövedelmét. További technikusi vagy mérnöki képzésekkel pedig kiemelkedő fizetési kategóriába léphetne. A magasabb hozzáadott értéket előállító, folyamatosan fejlődő munkaerőbázis elengedhetetlen feltétele annak, hogy a magyar gazdaság tartósan növekedési pályára álljon.