Kártérítést kaphatsz 2025-ben a munkahelyedtől, ha ezt teszik veled a szabadságod alatt

Meglehetősen bosszantó élethelyzet, amikor valakit visszahívnak a szabadságáról, vagy egyenesen a szabadsága elhalasztását kérik, ám a Munka törvénykönyve szerint erre bizonyos esetekben jogszerűen sor kerülhet. A munkáltató ugyanis kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadását elhalaszthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen konkrét esetekben van erre mód?

Az Újváry és Társai szakértői a Pénzcentrum megkeresésére elmondták: mindkét esetkör lényege, hogy a kivételesen fontos gazdasági érdek fogalma alatt olyan, a munkaszervezéstől független körülményeket kell érteni, amelyek felmerülése esetén a szabadság rendes időben történő kiadása a munkáltató gazdálkodására meghatározó mértékű hátrányos hatással lenne. Ez gyakorlatilag azt jelenti, a munkavállaló szabadságra vonulása aránytalanul nagy kárt okozna a vállalatnak, nem csupán kellemetlenséget, vagy többletköltséget, hanem valóban súlyos gazdasági következményeket. Tehát, mindkét esetben rendkívüli, előre nem látható helyzetekről van szó, amelyek sürgős kezelése nem várhat a szabadság befejezéséig, és amelyek indokolják a munkavállaló pihenőjogának visszahívással történő kivételes korlátozását.

A munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő okok között szerepelhet elsősorban:

• a váratlan káresemények, mint például munkahelyi balesetek, természeti katasztrófák, vagy jelentős károk bekövetkezése.
• Ide tartoznak továbbá azok a veszélyhelyzetek is, amelyek az élet, egészség, vagy testi épség közvetlen fenyegetését jelentik, valamint az ilyen veszélyek megelőzésére, vagy elhárítására irányuló intézkedések.
• Vis maior helyzetnek tekinthetők a szélsőséges időjárási körülmények, vagy a több munkavállalót érintő járványhelyzetek, például egy influenzajárvány kirobbanása.

Egyetlen gond van, ez a bírói gyakorlat, mert maga a törvény mindezen okokat nem nevesíti. Érvényes ez a kivételesen fontos gazdasági érdekre is. (A Pénzcentrum tud olyan esetről, amikor a kivételes gazdasági érdekre való hivatkozást jogosnak tekintették, mert egy folyamatban lévő, fontos projekttel kapcsolatos váratlan események miatt szükség volt a projekt irányítójára – a szerk.) Mindenesetre, jogértelmezési nehézségek merülhetnek fel. A szabályozás hatékonyságát javítaná a fogalmak pontosabb meghatározása, konkrét példák és kritériumok megadása – hangsúlyozták a szakemberek.

Ezekre nem hivatkozhat a munkáltató

A szabadság elhalasztását csak a munkaszervezéstől független, előre nem látható körülmények indokolhatják. A munkáltató nem hivatkozhat várható munkamennyiségre, vagy létszámhiányra, és nem teremthet mesterségesen kivételes helyzetet. A szezonális munkatorlódás – mint például a karácsonyi időszak a vendéglátásban és kereskedelemben – nem alapozhatja meg a szabadság elhalasztását, mivel ezek az ilyen munkáltatók működésének jellemző, előre látható adottságai. Ilyen esetekben más eszközökkel (munkaidőkeret, rendkívüli munkavégzés) kell a működést megszervezni.

Az általános termelés kiesése, a szokásos munkateher növekedése, az előre látható és tervezhető helyzetek, illetve a rossz munkaerő-gazdálkodás következményei önmagukban nem elegendő indokok a szabadság kiadásának elhalasztásra. A törvény szándéka szerint ezek valóban kivételes, előre nem látható helyzetek legyenek, nem pedig a munkáltató kényelmi, vagy szervezési problémáinak megoldása a munkavállalók szabadsága terhére.

Az Újváry és Társai szakértői a Pénzcentrumnak kiemelték: a szabadság elhalasztását tehát kizárólag olyan rendkívüli, előre nem látható és a munkaszervezéstől független körülmények indokolhatják, mint a természeti katasztrófák, munkahelyi balesetek, veszélyhelyzetek, vagy olyan gazdasági válsághelyzetek, amelyek a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan fenyegetik, míg az említett szezonális munkatorlódás, általános termelési nehézségek, vagy rossz munkaerő-gazdálkodás nem szolgálhat alapul az elhalasztáshoz.

Apasági és szülői szabadság megszakítása, elhalasztása tilos

A vis maior sem írhatja felül az apasági és szülői szabadság megszakítására vonatkozó tilalmat. Az apasági és szülői szabadság különleges jogintézmények, amelyek a család és a munka összehangolása érdekében különös érdek fűződik az apasági szabadság és a szülői szabadság természetben kiadásához. Ezek a szabadságok a gyermek életkorához és nem a munkaviszony időtartamához igazodnak, és alapvető családi jogokat védenek.

Tehát semmiféle vis maior, vagy rendkívüli helyzet - legyen az tűz, természeti katasztrófa, járvány, vagy bármilyen más súlyos esemény - nem jogosítja fel a munkáltatót arra, hogy az apasági, vagy szülői szabadságot elhalassza, vagy megszakítsa. Ez az alapszabály minden körülmények között érvényes.

Kötelező az írásos indoklás

A munkáltatónak kötelező írásban megindokolnia a szabadság elhalasztását, vagy megszakítását, és egyidejűleg javaslatot tennie az új időpontra. Ha ezt elmulasztja, a döntés jogellenes lesz, és kártérítési kötelezettség terheli minden felmerült költség és kár tekintetében, beleértve a lemondott szállások díját, vagy a visszautazás költségeit. Vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy valóban fennállt olyan kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy működését súlyosan érintő ok, amely indokolta az intézkedést.

A megfelelő indoklásnak konkrétnak, tényszerűnek és valósnak kell lennie, olyan előre nem látható eseményekre hivatkozva, mint tűzeset, természeti katasztrófa, súlyos üzemzavar, vagy váratlan tömeges megbetegedés.

Nem fogadhatók el olyan érvek, mint

• az általános termelési nehézségek,
• rossz munkaerő-gazdálkodás következményei,
• előre látható helyzetek,
• vagy pusztán költségmegtakarítási szempontok. A munkáltató nem hivatkozhat például arra, hogy a bérpótlék megspórolása érdekében szakítja meg a szabadságot ahelyett, hogy rendkívüli munkát rendelne el más munkavállalók számára.

Ki fizeti a révészt?

A szabadság elhalasztása vagy megszakítása miatti károknak nincs előre meghatározott összege, minden esetben egyedileg kerül megállapításra a konkrét károk alapján. Ám a kártérítés magában foglalja:

• a lemondott szállások díját,
• a repülőjegy-változtatás költségeit,
• a visszautazási kiadásokat,
• az igénybe nem vett szolgáltatások árát,
• sőt akár a családtagok (például kiskorú gyermekek) utazási költségeit is.

A munkavállalót azonban kárenyhítési kötelezettség terheli, elvárható tőle, hogy lemondja a díjmentesen lemondható szolgáltatásokat, és minden felmerült költségről számlát, vagy bizonylatot mutasson be.

Munkaügyi perek jellemzően akkor kerülnek bírósági elbírálásra, amikor a szabadság törvényi feltételeket nélkülöző megszakítása következtében a munkaviszony valamelyik fél általi megszüntetésére kerül sor. A kártérítés mértéke esetenként jelentős eltéréseket mutat: külföldi tartózkodás megszakítása esetén számottevő összegű kár keletkezhet, míg lakóhelyi pihenés esetén a munkáltató kártérítési kötelezettsége akár nem is merül fel.

A bírói gyakorlat szerint a szabadság megszakítása miatti kártérítés összegét egyedileg határozzák meg a tényleges károk (szállás, utazás, családtagok költségei) alapján, a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével. A magyar bírósági joggyakorlatból származó konkrét ítéletek és azok összegszerűségei nem állnak rendelkezésre nagyszámban, ez a körülmény arra enged következtetni, hogy az ilyen jogviták túlnyomó része peren kívüli egyezséggel zárul. Ezekről semmiféle adat nincs, de valószínűsíthető, hogy a tárgyalótermekig eljutó perek ritkák.

Vegyes a a jelenlegi szabályok megítélése

A hazai szabadság megszakítására és elhalasztására vonatkozó munkajogi szabályok vegyes megítélés alá esnek életszerűségük és gyakorlatiasságuk tekintetében. A szabályozás alapvetően biztosítja a munkavállalók védelmét azzal, hogy csak kivételes esetekben teszi lehetővé a szabadság megszakítását, kötelező kártérítést ír elő, és teljes körűen tiltja az apasági és szülői szabadság megszakítását. Tehát e jogintézmény létezése szükséges és indokolt. Összességében azonban nem ártani pontosítani, konkretizálni a fogalmakat – mutattak rá végezetül az Újváry és Társai szakértői.