Több ezer közmunkás tűnt el: már közel sem keresnek annyian állást, mint a járvány kezdetén

A fő mutatónak tekintett háromhónapos mozgóátlag szerint az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma 88 ezerrel nőtt, a magyarországi háztartások külföldön dolgozó tagjaié 14 ezerrel, a közfoglalkoztatottak száma 4 ezerrel csökkent. A 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 74,0 százalékos volt, 1,6 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál és 0,2 százalékkal emelkedett az előző háromhónapos időszakhoz képest. 

A munkanélküliek száma 179 ezer volt tavaly novemberben, ami 3,7 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg, 0,2 százalékponttal alacsonyabb az előző havinál. A tavaly szeptember-novemberi háromhónapos időszakban a munkanélküliek átlagos létszáma 177 ezer, a munkanélküliségi ráta 3,6 százalékos volt. A 15-74 éves munkanélküliek száma 25 ezerrel, míg a munkanélküliségi ráta 0,6 százalékponttal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva.

A munkanélküliségi ráta 2020. első negyedéve óta nem volt ilyen alacsony.

A 15-24 évesek munkanélküliségi rátája egy év alatt nem változott, 11,9 százalékos volt. Az összes munkanélküli ötöde a fiatalok közül került ki. A 25-54 éves korosztály munkanélküliségi rátája 0,6 százalékponttal, 3,2 százalékra, az 55-74 éveseké 0,5 százalékponttal, 2,6 százalékra csökkent. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai szerint tavaly decemberben a novemberi 4 ezres csökkenéshez hasonlóan további 3600-zal csökkent a regisztrált álláskeresők száma és 238 700 volt, ami 17,9 százalékkal, 52 ezerrel kevesebb az egy évvel korábbinál.

Nem lepődtek meg az elemzők

Horváth András, a Takarékbank vezető elemzőjének kommentárja szerint a gyors helyreállás ellenére még látszanak némi utóhatások, ami a munkanélküliség válság előttihez kissé magasabb szintjében is jelentkezik, néhány szektor, köztük a külföldiek keresletére építő budapesti turizmus teljes helyreállása még várat magára. Iparági források alapján is újra elérkezett a másfél évvel ezelőtt látott munkaerőhiányos és erőteljes bérversennyel járó munkaerőpiaci környezet a legtöbb szektorban, különösen, amelyekben jelentős munkaerőt kellene pótolni a pandémiás elbocsájtások után.

Országos szinten a szakterületenként feladott álláshirdetések mennyiségéből kirajzolódik, hogy a vendéglátás-idegenforgalom emelkedett a legjobban, amelyet az SSC-k, a HR, a marketing, média és PR, valamint az adminisztráció és irodai állások követnek.

Az újra megjelenő és várhatóan fennmaradó munkaerőhiányos helyzet egyben igazolja az aggodalmakat a felfelé mutató inflációs kockázatokról is, mivel a munkaerőpiaci feszesség gyors emelkedése a bérnövekedés ütemét is tovább gyorsítja, miközben a kínálati oldal több esetben még mindig nem épült fel teljesen, továbbra is jelen van a globális alapanyaghiány, kapacitáshiány és a jelentős energiadrágulás is nehezíti a vállalatok termelési szintjének helyreállását.

Lefelé mutató kockázat lehetne egy újabb hullámból eredő korlátozási intézkedéssorozat, de ez láthatóan elkerüli az európai gazdaságokat, a magyar munkaerőpiacon sem látszik ennek a nyoma, így az idei évet is növekedéssel és erőteljes bérnövekedéssel indíthatja a magyar munkaerőpiac, bár a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége – ismét - a végéhez közelít, a teljes foglalkoztatottság közelében áll a hazai piac, ami egyben az extenzív növekedési fázis végét is jelzi a hazai munkaerőpiacon.

Regős Gábornak, a Századvég Gazdaságkutató makrogazdasági üzletágvezetőjének sem okozott meglepetést a decemberi foglalkoztatási adat, amely az előző hónapokban megszokott magas szinten stagnált, míg éves alapon érdemi bővülés figyelhető meg. Ez azt is jelenti, hogy amíg a járványhelyzet a gazdaságot érintő érdemi korlátozások nélkül kezelhető, addig a foglalkoztatási szint magas tud maradni. A negyedik negyedéves adatokból megállapítható, hogy az éves bővülés továbbra is az elsődleges munkaerőpiachoz köthető. A külföldön dolgozók száma azonban az előző hónapokban látottaknál mérsékeltebb csökkenést mutatott.

Regős Gábor felhívta a figyelmet arra is, hogy a foglalkoztatási rátában területi összehasonlításban érdemi különbségek vannak, a legkisebb és legnagyobb érték közötti eltérés több mint 10 százalékpont. Ez azt is jelenti, hogy egyes térségekben még van tartalék, bár ez a tapasztalat és a megfelelő képzettség hiányában nehezen kiaknázható. A jelentős területi különbségek és az ezzel párhuzamosan alacsony munkanélküliség arra is rámutat, hogy az ország területének érdemi részén a gazdasági fejlődést a foglalkoztatás bővülése már nem tudja segíteni, ahhoz a termelékenység növelése, a magasabb hozzáadott érték előállítása jelentheti az utat.