Neked is az agyadra mennek a kollégák? Te melyik típust utálod a legjobban?

Bármilyen konfliktus is adódik azonban a munkahelyen, helyes kommunikációval, és megfelelő hozzáállással (szinte) mindent meg lehet oldani. Mutatjuk, mit lehet kezdeni az idegesítő kollégákkal, és hogyan lehet túlélni a stresszes munkanapokat idegösszeomlás nélkül.

A beszédkényszeres

Szinte minden munkahelyen lehet találkozni olyanokkal, akik ha kell, ha nem, mindenbe belebeszélnek. Mindenről van véleményük, amit szerintük fontos, hogy a világ is tudjon. Soha nem hagyják a másikat, hogy végigmondja, amit szeretne, a lényeg, hogy ő beszélhessen.

Így kezeljük:

Legközelebb, ha beszélgetésbe elegyedünk egy ilyen kollégával, és megint rájönne a közlési kényszer a mondanivalónk közepén, először ne szóljunk semmit. A második alkalomnál azonban udvariasan, de határozottan mondhatunk neki valami hasonlót:

Remélhetőleg már az első alkalommal veszi a lapot, ha nem, sajnos meg kell még néhányszor ismételni a fenti mondatot. Rosszabb esetben le kell ülni vele, és őszintén el kell mondani neki, hogy ez bennünket mennyire zavar, és igyekezzen leszokni erről.

A mindig kíváncsi

Attól, hogy heti legalább 40 órát együtt dolgozunk valakivel, nem muszáj átlépni a munka-magánélet közötti határvonalat. Persze kialakulhatnak barátságok, ahol több magánjellegű információt osztunk meg a kollégákkal, de alapvetően senki nem kötelezhet erre bennünket. Mégis vannak olyan munkatársak, akik mindig mindenről tudni akarnak, és nem tartják be ezt a határt. Számukra fontos, ki a párunk, mit csinálunk szabadidőnkben, mennyi a testsúlyunk, és mit ettünk vacsorára. Csak rosszabb a helyzet, ha azért érdeklődik ezekről, hogy utána tovább tudja adni a friss infót a munkahelyi folyosón.

Így kezeljük:

Jó ötlet lehet, ha a legközelebbi kérdésroham során megpróbáljuk elviccelni a dolgot, valahogy így:

vagy esetleg

Ha nem akarjuk elviccelődni, mondjuk meg őszintén, hogy erről nem szeretnénk beszélni, mert ez magánügy, aztán váltsunk témát.

A "poéngyáros"

A humor a munkahelyen is nagyon fontos, hiszen segít oldani a feszült pillanatokat. Ugyanakkor nem szabad, hogy a munka rovására menjen. Szinte az összes munkahelyen vannak olyanok, akik képesek minden helyzetet elpoénkodni, és semmit sem tudnak megfelelő komolysággal kezelni. Ehhez még csak ráadás, ha az illetőnek fahumora van, és cseppet sem szórakoztató.

Így kezeljük:

A legjobb taktika, ha igyekszünk a poéngyárost figyelmen kívül hagyni, és egyszerűen nem reagálunk a vicceire. A beszélgetések során csak az aktuális tennivalókra koncentráljunk, és tereljük vissza a témát a munkára.

A kisfőnök

Régen rossz, ha van a csapatban egy olyan kolléga, aki mindig mindent jobban tud, próbál "segítő" tanácsokat adni, beleszól a munkánkba, és (az ő véleménye szerint) építő jellegű kritikákkal bombáz, hogy még jobban végezhessük a munkánkat. Még reménytelenebb a helyzet, ha ezt nem csak négyszemközt, hanem az egész csapat előtt teszi.

Így kezeljük:

Mivel ez akár kínos beszélgetés is lehet, jobb, ha inkább négyszemközt, a többi kolléga távollétében beszélünk erről a másikkal. Érdemes lehet egy bókkal felvezetni a mondanivalónkat, hogy mennyire elismerjük azt az elkötelezettséget, és szorgalmat, ahogy a másik dolgozik. Így ő is fogékonyabb lesz a beszélgetésre. Ezek után elmondhatjuk, mi zavar bennünket a munka során, és bár kíváncsiak vagyunk véleményére, szeretnénk, ha nem szólna bele a munkánkba.

A kötekedő

Ők azok, akik folyton rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, kritizálnak, kétségbe vonják a véleményünket, és szinte minden helyzetben agresszívan viselkednek.

Így kezeljük:

Egy ilyen helyzet kezelése attól függ, hogy mennyire viselkedik agresszívan a másik. Ha még bizonyos határokon belül mozog, elég lehet, ha mellőzzük a személyt, és igyekszünk csak akkor kommunikálni vele, ha nagyon muszáj. Ha viszont komolyabbra fordulna a dolog, akkor mindenképpen érdemes erről a főnökünkkel, vagy akár a HR-essel beszélni.