Kinek jó az utalványok megadóztatása: már megint a munkavállaló szív?

Idén a tavasszal a kormány az Országgyűlés elé terjesztett egy olyan törvényjavaslatot (T/9179.), amelynek értelmében a természetbeni juttatások, így például az étkezési, a kultúra utalványok, és az üdülési csekkek esetében megszűntetnék az adómentességet, pontosabban értékük 50%-a után a munkáltató kötelezően 62% szja-t és az ezzel növelt összegre 27% tb-t fizetne.

Ez gyakorlatilag pontosan annyit tenne, mintha 52,87%-os adót vetnének ki a természetbeni juttatások teljes összegére, vagyis 100 forint étkezési utalvány után a munkáltatónak 52,87 forint szja-t és tb-t kellene fizetni. Érthető módon ez ellen most mind a munkavállalói, mind a munkáltatói érdekképviseletek lázonganak, és persze mögéjük sorakoznak az utalványforgalmazók is, akik bevételeiket féltik.

Bár a törvényjavaslatot nemrégiben visszavonták -az érdekképviseleti szervezetek szerint nem került visszavonásra, mindössze idén nincs napirenden - a viharfelhők még nem szálltak el felőlünk, nem véletlenül hívtak össze kerekasztal beszélgetést az érintettek a témában egy, az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés (EUFE) megbízásából készített Kopint-Tárki tanulmány kapcsán. A Pénzügymisztérium persze nem vett részt ezen, mondván: nincs még kiforrt álláspontjuk a témát illetően.

Mi lesz a cafetéria sorsa?

Nyílván erre voltak kíváncsiak az utalvány forgalmazók, és így a Tárki emberei is, amikor megkérdeztek 650 munkaadót, és további 150 vendéglátóst, hogy ők mit lépnének, ha ezentúl az utalványokat megadóztatnák. Az eredmény nem olyan meglepő...

Mivel a kérdőív összeállításakor a végleges (azóta 2009-re visszavont) törvénytervezet még nem volt ismert, 11 százalékos munkáltató által fizetendő teherrel, valamint az utalvány birtokosának jövedelmi színvonalától függő szja-fizetési kötelezettséggel számoltak. Ehhez - a 11 százalékhoz - képest a T/9179. sz. törvényjavaslat 52,87 százalékos munkáltatói adóterhe jelentős eltérést mutat, azonban a felmérés készítői szerint a munkaadói reakciók csak erőteljesebbek, és nem kisebb mértékűek lehetnek a kérdezés eredményei alapján prognosztizálnál.

A munkaadói válaszok alapján az látszik, hogy több mint harmaduk nem adna többé utalványt a dolgozóinak, sőt egyetlen fillér béremeléssel sem kompenzálná őket. További 5,7 százalékuk a cafetéria juttatást megszűntetné, és átlagosan 65,27 százaléka helyett bruttó béremelést nyújtana dolgozóinak.

12,9 százaléka a munkaadóknak azt válaszolta, hogy a korábban - adómentesen - étkezési utalványban juttatott jövedelmet teljes mértékben kifizetné bruttó bérben, természetesen a jövőre valószínűleg 28,5%-os bérjárulékkal csökkentett értékben.

Majdnem minden negyedik munkaadó úgy nyilatkozott, hogy csökkentett értékben ugyan, de továbbra is adna utalványokat dolgozóinak, méghozzá az eredeti érték átlagosan 76,88 százalékának megfelelő értékben, 12,7 százalékuk pedig egyáltalán nem változtatna a cafetéria rendszerén az adókötelezettség bevezetésének hatására.

Ezek az eredményeket összesítve - hogy a munkaadók hány százaléka, és milyen összegben juttatna ezentúl utalványokat, vagy bérkompenzációt dolgozóinak - azt kapjuk eredményül, hogy a dolgozók a korábbi utalványérték összesen 43,5%-ához jutnának hozzá, vagyis több mint felét elveszítenék korábbi kompenzációs csomagjuknak, aminek egy része az államkincstárba vándorolna adók formájában, másik részét viszont a munkáltatók spórolnák meg azáltal, hogy vagy utalványt, vagy bérkompenzációt, vagy egyiket sem nyújtanának.

Most akkor ez kinek jó?

A felmérés eredményei alapján az adókötelezettség bevezetése után ugyan jóval kevesebb utalványt adnának a munkáltatók - összesen az eredeti utalványérték 30,6 százalékát - azonban ez után az államkincstárnak bevétele származna. Ha a 2008-as adatokat vesszük, amikor 231 milliárd forint volt az étkezési utalványok forgalma, akkor a módosítás után is még 70,7 milliárd forintnyi juttatás ilyen formát öltene, ami után az államnak 37,4 milliárd forintnyi adóbevétele származna - a Kopint-Tárki eredményei szerint.

Mivel kompenzációs béremelésre is sor kerülne, ezután szja-t fizetnének a munkavállalók, így ez is 6,6 milliárd forintnyi pluszbevételt hozna az államnak. Ugyanakkor a dolgozók kieső jövedelme miatt a lakossági fogyasztás is elkerülhetetlenül csökken, ami természetesen áfa-oldalon bevételkiesést jelentene - amit a felmérésben 24,4 milliárd forintban számszerűsítettek.

A módosításnak persze a háttériparban is lenne mellékhatása, elég ha csak a melegétel utalványokat elfogadó vendéglátóhelyekre gondolunk, akiknek forgalma ezáltal csökkenne, így létszámleépítésre kényszerülnének, ami a kieső bérek miatt további bérjárulék, szja, tb kiesést jelentene költségvetés számára, és ekkor még az olyan tényezőkről, mint a munkanélküli segély, az üzletbezárások, az iparűzési adó, stb. még nem is esett szó.

Összességében a kutatás azt az eredmény hozta, hogy a természetbeni juttatások tervezett megadóztatása kevesebb mint 10 milliárd forintos többletbevételt hozna az állam konyhájára, miközben a reálbérek csökkennének.

Van az éremnek másik oldala is!

Aki idáig eljutott, minden bizonnyal forr a levében, hogy már megint milyen intézkedés az, ahol a munkavállalók húzzák végül a legrövidebbet, és a folyton hangoztatott munkahelyteremtésnek még a csírája sem sejlik fel. Sőt, talán némelyeknek még a gazdaság kifehérítése is eszébe juthat, hiszen ha valamiről, akkor az utalványokról tudni lehet, hogy melyik zsebből melyik zsebbe vándorol.

De gondoljuk csak végig az egészet logikusan. Ha van nekünk egy jegybankunk, ami pénzt bocsát ki, akkor miért van szükség még egy "mondvacsinált" fizetőeszközre, ami különféle utalványok formáját ölti, és amin persze azok forgalmazói busás jutalékra tesznek szert? Hát nem jobb nekünk, ha arra, és ott költhetjük a pénzünket, amire és ahol szeretnénk, ahelyett, hogy elfogadóhelyek után kutatnánk?

Ha ezek célja az, hogy egyes iparágakat, így üdülési csekk esetében például a belföldi turizmust támogassuk, akkor azt el lehetne érni más formában is. Az ételutalványok esetében ez a logika nem is igazán működik, hiszen ha nem kap a dolgozó utalványt, feltehetően akkor is eszik majd valamit, se többet, se kevesebbet annál, mintha forinttal fizetne érte. Az utalványokra eddig járó adókedvezmény ugyanis másfajta adókedvezmény formáját is ölthetné, és még a forgalmazók által lecsípett jutalékon is spórolnánk.